Százak Tanácsa: Meg kell őriznünk nemzeti önállóságunkat!
Idén ünnepli harmincéves fennállását a Százak Tanácsa. A Fekete Gyula író által alapított szervezet a kezdetektől fogva nemzetünk értelmiségének színe-javát tudhatta tagjai sorában, és fennállása három évtizede alatt mindig is véleményt formált a nemzet sorskérdéseiről. Nemrégiben juttatták el szerkesztőségünkhöz az idei választások apropóján írt állásfoglalásukat, amely több is, mint állásfoglalás. A fiatalokhoz, vagyis a következő nemzedékhez szóltak elsősorban, hogy elgondolkodásra késztetve őket, nemzeti szellemű iránymutatást adjanak számukra.
„Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?”
(Babits Mihály)
Több ezer évre visszanyúló, összetett műveltségű történelmünk során minden alkalommal a nemzeti megmaradás mellett döntöttünk. A Százak Tanácsa az alapító Fekete Gyula és társai: Csoóri Sándor, Nemeskürty István, Sinkovits Imre, Grosics Gyula, Makovecz Imre, Béres József, Nagy Gáspár, Naszlady Attila, Mádl Ferenc, Albert Gábor, Bolberitz Pál, Duray Miklós, a Püski- és a Csete házaspár, legutóbbi halottaink, Ágh István, Kásler Miklós, Kiss Gy. Csaba és a többiek gazdag életműve, 300 találkozónk vitái, negyedszáz könyvünk többezer oldala, félszáz rádióműsor és az évente kiadott nyilvános ajánlásaink, állásfoglalásaink tapasztalatának magasából:
Mi orvosok, tudósok, tanárok, művészek, egyházi méltóságok, jogászok, sportolók, gazdasági szakemberek, volt politikusok a globalizmus kontra nemzetállamok vitájában – minden magyarért felelősséget vállalva – a nemzet mellé álltunk és állunk most is.
Széchenyi figyelmeztetett: „A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán…” Az Európai Unió és a NATO tagjaiként mi a nemzeti függetlenségre, a polgári tulajdonra, családjaink biztonságára szavazunk. Kultúránk és anyanyelvünk védelmére szavazunk, őrizve mindazon európai értékeket is, melyek veszélyben vannak.
Fiatalok, magyarok!
Válságok korát éljük. Szellemi, erkölcsi, kulturális válságok időszakát. Meg kell őriznünk nemzeti önállóságunkat és a társadalmi békét. Nagyhatalmak feszülnek egymásnak. Az értékvesztett világ általános zűrzavarában a gyenge lelkű népek beolvadnak globalizálódott környezetükbe.
Akarjátok, hogy az Európai Unió mai vezetői belekényszerítsék hazánkat a szomszédban zajló háborúba? Akarjátok, hogy ellenőrzés nélkül jöjjenek százezrek a hazánkba? Akarjátok, hogy a másfél évtizede növekvő nemzeti vagyon újra idegen kézbe kerüljön? Ma már közismert, hogy 1994 és 1998 között, a balliberális kormányzat idején rabló módon privatizálták a közműveket, az elektromos műveket, vízműveket, csatornázási műveket, gázműveket, a MOL-t, a repülőteret, s eladták a Nemzeti Bank aranykészletét is. Az elmúlt években az állam ezeket visszavásárolta. (2010-ben három tonna volt a jegybank aranytartaléka, most száztíz tonna.)
Reméljük, egyetértetek azzal, hogy mezőgazdaságunk legfontosabb feladata egészséges élelemmel látni el országunkat. Akarjátok-e, hogy a nyugaton egyre jobban terjedő káros ideológiákat (új marxizmus, antifa, LMBTQ, kábítószer legalizálás, stb.) behozzák hazánkba? Nincsenek bal- vagy jobboldali emberek, csak hazaszerető emberek vagy a haza iránt közömbös emberek vannak. Ezer évig éltek felföldi, erdélyi, délvidéki, őrvidéki magyarok a szülőföldjükön, de évszázada – az igazságtalan trianoni békeszerződés döntése óta – ott csupán másodrangú állampolgárok. A nemzeti kormány magyar állampolgárságot biztosított számukra.
A családot Arisztotelész is a közösségek alapegységének tekintette, s Krisztus követőiként tudjuk: életünk több a mindenkori ittlétnél! Szeretethiányos, érdekek és értékek mentén is megosztott társadalmunk gondjaira ma az orvosság iskoláinkban található: a tudásalapú, erkölcsileg ellenőrzött, jóakarattal vezérelt oktatás és nevelés a legfontosabb kultúraközvetítő, egyben gyönyörű anyanyelvünk őrzői. Az eldurvult közbeszéd világában mi tudjuk, hogy dialógusok nélkül nincs értelmes élet. A civilizáció ott kezdődik, s a barbárság ott ér véget, amikor az ellenfelet többé nem ellenségnek tekintjük.
Ne az érdek, hanem az igazság vezéreljen bennünket! Cselekedeteinket az élet és az üdvösség szempontjából mérlegelhetjük. Cselekedjük a jót, ami jó az életnek!
Cselekedjük, ami embertársainknak is jó! A biztonság legyen értékünk, ne a gazdasági, pénzügyi, hatalmi érdek! Az anyag és szellem, a test és lélek egyensúlyát kell megtalálnunk kiegyensúlyozottságunkhoz, boldogságunkhoz, a fennmaradásunkhoz, életben maradásunkhoz. Erősödnünk kell szellemi szféránkban: istenhitben, erkölcsben, hagyományainkban, tudásunkban! Legyen a családban, az országban és a világban szeretet, ennek jegyében Isten család haza szolgálatának parancsa legyen mindenekelőtt való. Ezentúl a földi életben megkerülhetetlen és feltétlen közösségi cél a közjóra törekvés.
Babits Mihálynak a címben feltett kérdésére mi most Gárdonyi Géza szavaival felelünk:
„Légy az, kiből árad a nyugalom/ légy az, kire nem hat a hatalom / nyújtsd oda, hol kérik a kezedet/ s menj oda, hol fázik a szeretet.”
