Generációkon átívelő élmény a leginkább darált vonalzó és ételszínezék elegyére emlékeztető “krumplipüré”, az ember által finomnak sosem gondolt “finomfőzelék” – amelynek neve már önmagában is beszédes, hiszen készítője sem tudta kifejezni, hogy pontosan miből is kotyvasztotta –, vagy a tokánynak nevezett hentesipari hulladék az iskolai, óvodai menzákról. A gyermekeinket naponta étkeztető, gyakran a kevésbé finnyás felnőttek számára is ehetetlen ételeket tálaló menza kifejezés mára pejoratív jelzőként ivódott a köztudatba, amelynek eredménye nemcsak a gyermekek szélsőséges léptéket öltő viszolygása a változatos étrendtől, de a közétkeztetésben keletkező hulladék mennyiségének az exponenciális növekedése. Hiszen jóérzésű gyerek számára nem túl megnyerő, ha az elé tálalt ételhez képest Jakab Péter “konyhaművészete” is versenyképes alternatívát jelent. Ennek a rossz beidegződésnek az ellentételezésére vállalkozott Magyarország egyik legnagyobb közétkeztető vállalata, a HunGast, akik egy egészen új, edukatív étkezési modellel lépnek fel a megváltozott étkezési szokások kiszolgálásáért, illetve az élelmiszer-hulladék csökkentéséért.
A XIV. Kerületi Németh Imre Általános Iskola menzáján szokatlan társaság gyűlt össze: kisiskolások helyett fotósok és riporterek lepték el az étkezőt, hogy megtudhassák, hogyan néz ki a jövő menzája. Hogy milyen volt, arra mindannyian emlékszünk: sok gyerek, hosszú sor, kevés választék, annál is kevesebb emberi fogyasztásra alkalmas fogás.
Mind a hazai, mind a globális közétkeztetés rengeteg kritikát kapott az elmúlt években. A minőségi kritikák mellett az ételérzékenységgel kapcsolatos rugalmatlanság, valamint az élelmiszer-hulladék ökológiai lábnyoma is megoldandó feladatként tornyosult a menzák előtt. Ennek megoldására tesz egy kísérletet az ország egyik legnagyobb közétkeztetője, a HunGast, amely szabadszedéses rendszerével egy edukatív menzastratégiát indított útjára egy sor iskolában.
Enyedi Csaba, a vállalat kommunikációs igazgatója elmondta: a közétkeztetésben Magyarországon egyedülálló módon kísérletezni kezdtek a szabadszedéses módszerrel a köznevelési intézményekben, a tapasztalatok pedig egészen ambíciózus lehetőségek irányába mutatnak. A szabadszedéses rendszer leginkább egy svédasztalos vacsorához hasonlít, ahol a gyerekek két menü közül választhatnak, azokat szabadon kombinálhatják, és maguknak szedhetnek belátásuk és ízlésük szerint. Enyedi szerint ez két okból fontos: egyrészt egyedülálló edukációs lehetőséget biztosít a gyermekeknek, másfelől így jobban képes a menza lekövetni az egyes gyermekek aktuális étvágyát, ezzel csökkentve a keletkező ételhulladék mennyiségét.
Páger Zsolt, a HunGast fejlesztési igazgatója ismertette: fejenként évi 50 kg ételhulladék keletkezik a közétkeztetésben, azáltal pedig, hogy a gyermekek maguk határozhatják meg, hogy miből mennyit szeretnének enni, a tesztidőszak alatt ezt a mennyiséget 40 százalékkal sikerült csökkenteni. A fejlesztési igazgató arról is beszámolt, hogy az ötlet csak idehaza új: a módszert Svédországból, Göteborgból “importálták” Magyarországra.
Az ételhulladék mennyiségének csökkentése mellett az egészségesebb táplálkozás is hangsúlyos szerepet kapott a rendszer tervezésekor. Dávid-Dobos Zsófia, a vállalat vezető dietetikusa szerint az étrendben fontos a változatosság, így igyekeztek újszerű receptúrákkal vonzóbbá tenni a gyermekek körében kevésbé népszerű ételeket is. Emelett a változatos étrend fontosságát hangsúlyozó edukáció is helyet kapott a menzákon, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy a diákok étkezés közben, tanulási kényszer nélkül jussanak hozzá a táplálkozással kapcsolatos információkhoz. Az egészségesebb étrend másik garanciája, hogy a HunGast magyar termelőkkel kötött stratégiai megállapodást, vagyis a menzákon magyar termelők ellenőrzött minőségű termékeit szolgálják fel a gyerekeknek.
Lotfi Begi, aki a kampány egyik támogatója, arról beszélt: szülőként gyakran szembesült azzal, hogy gyermekei nem ették meg a menzai kosztot, ezért végül ki is íratták onnan őket. Hangsúlyozta: a gyerekek számára fontos, hogy van választási lehetőség, valamint az, hogy étvágyuk függvényében tudnak maguknak ételt szedni.
Vezetőkép: MTI/Lakatos Péter
Carolus
2024-02-08 at 12:16
A felvetés nagyon érdekes, de mint többen is írták előttem, a helyben, frissen, hazai alapanyagokból, nagy mennyiségben főzött étel minőségét semmi más nem pótolja.
A legnagyobb hiba volt az üzemi konyhák megszüntetése és központosítása. Ez a tendert megnyerő cégeknek megérte, de senki másnak. A másik probléma, hogy a gyerekek könnyen hozzáférnek a csokihoz, kakaós csigához stb. azaz nem éhesek mire eljön az ebéd. Ennyi.
A további dolgok már csak hab a tortán. Ilyenek:
Egy frissen készített paprikás krumpli finomabb, mint egy fél nappal azelőtt főzött, megmelegített, kimeredt rántotthús.Kórházakban, iskolákban, üzemi konyhán mindenütt jobbat lehetett enni, mint a mostani ilyen-olyan légó-pince éttermekben/pizzázókban/bisztrókban.
Élelmiszerbiztonsági kérdést is felvet a svádasztalos menza, mert szinte garantált, hogy lesz olyan gyerek, aki vagy beleköp, vagy valamit beletesz a tálba, és csak örülni lehet, ha mondjuk cserebogarat tesz bele, és nem mérget.
Ott van a tápagyagszükséglet kérdése: ha önmaga választ a gyerek, lesz, aki csak édességet, vagy csak zöldséget, vagy minden nap tésztát/csakis szénhidrátot fog enni, fehérje meg semmi.Vagy nem eszik egyáltalán.Majd iskola után pénzért megveszi a mekdöncis napi menüt.
Ha állandóan fel kell állni az étkezéstől, mert hol a hús, hol a köret hiányzik, az mire szoktatja majd a gyereket? Arra, hogy soha nem kell együtt, normálisan leülve enni.
Ha igazi menzaforradalmat akarnának, akkor azt csinálnák, amit a fejlett nyugaton és keleten:
helyben főzés jó minőségű, hazai alapanyagokból, hozzáértő élelmezésvezető által készített, változatos menüvel
tízórai csak 9 éves korig
evés tanteremben, folyosón stb. tilos, ha enni akar valaki a szünetben, be kell mennie az ebédlőbe, és ott megteheti (legyen az egy szendvics, csoki, alma stb. mindent csak az ebédlőben)
rendes tornaóra
iskolai büfé nincs
Egyből nem lenne maradék.
vidar
2024-02-04 at 17:37
Mikor én jártam menzára, az iskolaigazgatónak kellett személyesen a menzakonyhába menni körülnézni, mert kifejezett ehetetlen volt az étel. Kevés volt, de legalább ehetetlen.
fanni
2024-02-04 at 09:21
A minőség akkor volt a legjobb, amikor a főzőkonyhával rendelkező intézmények maguknak főztek. De központosították a diákétkeztetést, és még egy megyeszékhelyen is egyetlen szolgáltató főz óvodától középiskoláig, idős-otthonokig.
fanni
2024-02-04 at 09:16
Én három menzareformot éltem meg az oktatásban. Elviekben tökéletes, de a későbbi gyakorlat elég gyorsan minőségromláshoz vezet. Az adagok szégyenteljesen alacsonyak (pl. fél banán, bölcsődéseknek való méretű kenyérszeletek uzsonnára 170 cm-es felsősöknek, olyan vékonyan kenve, hogy felismerhetetlen, hogy mivel kenték meg, porlevesek, sajt helyett növényi zsírból készült valami). Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a jó anyagi körülmények között élő gyerekek csak beletúrnak az ételbe, és öntik az egészet a maradékba, van, aki ki sem kéri az ételt, de így legalább a szegényebb sorsúak – akiknek nem tudnak ebédet fizetni, mert tartozásuk van -, az utolsó morzsáig megeszik a megmaradt adagokat. A gyümölcsöt, zöldséget az étkező gyerekek kb. 10%-a eszi meg.
Gullwing
2024-02-03 at 10:16
Naprózsa2024-02-02 at 08:47 ember te nagyon hülye vagy..
A kádár korszakban a menza is szar volt mint minden.
Azért vannak itt olyanok akinek erről empirikus a tudásuk…
Gullwing
2024-02-03 at 10:13
Én értem hogy a gyerekre bízzak mennyit, miből szed…
DE ki mondja meg hogy mekkora mennyiség kerüljön az asztalra a 2 féle kajából?
Ha az egyiket a kölkök nem preferálják akkor mi lesz, ki dobják a kaját?
A mai tizenévesek erre teljesen alkalmatlanok…sőt még az egyetemisták sem érettek egy ilyen döntéshez sem….
Ttt
2024-02-02 at 17:02
Én imádom a rántott párizsit.
Nahát
2024-02-02 at 14:56
A közétkeztetés profitorientált.
Uncle Ment
2024-02-02 at 12:05
Parasztvakítás ez feleim, illetve biznisz.
Amikor egy kommunikációs igazgató beszél arról, hogy
“az élelmiszer hulladék ökológiai lábnyoma” – az mindig gyanús.
Rendes gyerek nincs oda menzáért, de ha éhes; megeszi.
István Kopasz
2024-02-02 at 11:49
A szabadszedés jó dolog, míg le nem fertőzik egymást a résztvevők. Hány ember fogja meg ki tudja milyen kézzel azokat a kiszedésre alkalmas konyhai eszközöket…? Én láttam már olyat, hogy az illető papírszalvétával fogta meg az eszközt, de ilyen kevés van.
Naprózsa
2024-02-02 at 08:47
Kedves TS!
Félreolvasta amit írtam. Először is nem a mai menzáról írtunk itt többen dicsérőleg, hanem a Kádár korabeliről. Igenis finom volt.
Másrészt nem írtam arról, hogy az iskolákban főzték, hanem pont azt, hogy központi konyháról hozták a kerület iskoláiba és a sulikban csak melegítő-tálalókonyha volt.
Harmadrészt Ön nyilván fiatal, így nem tudja, hogy szinte mindenki dolgozott nappal vagy iskolába járt, és munkahelyi vagy iskolai, egyetemi menzán ebédelt, ergo ezen éltünk, este az asszonyok zöme hétköznap nem állt neki főzőcskézni, ettünk rántottát, hideg kaját, és csak hétvégén főzött a család, mert akkor még nem is álmodtunk házhoz szállításról vagy pizzázóról, max kisvendéglőbe mehettünk, arra meg nem tellett.
S végül akkor még igazi fűszerek, magyar alapanyagok voltak, nem műkaják és ízfokozók.
S mint írtam, nem vagyok egyedül akik még jó üzemi, egyetemi konyhákon készült menzakaján éltünk, alig volt előregyártott, vagy gyorsfagyasztott étel.
Abba meg már az elején nem szóltam bele, hogy most milyen a menza, viszont szívesen főzök hagyományos repertoárú menzakaját mint nyugdíjas.
orygabor
2024-02-02 at 08:42
Az ehetőt se eszik meg, a rántott csirkecombok mennek a moslékba. Ha csipsz, kóla, meg sültkrumpli lenne az ebéd, azt megennék.
TS
2024-02-02 at 07:07
Naprózsa, lehet maguknál, otthon rosszabb volt a kaja, mint nálunk?
Meg azt, amint írja, akkoriban az iskolákban főzték, nem gyárban állították elő a mai moslékot, tehát jobb lehetett a mainál.
Kérem, egyszer kóstolja meg a piskótaszeletet kakaós (???!!!) öntettel. Szerintem grafitból van az öntet, mert szürke. Garantáltan megváltozik a véleménye.
Bere
2024-02-02 at 06:09
Szerencsés voltam. Középiskolai (MÁV) kollégiumban (’60 – ’70) saját konyha volt, Sári nénivel az élén, és nagyszerű kajákat kaptunk ( mondjuk éhesek is voltunk állandóan) Akkora fánkot,mint a tányér, és nem kevés lekvárral. Azóta a kollégiumból szálloda lett ( a körúton)
bl
2024-02-02 at 03:20
Falusi asszonyok sírtak a 90-es évek közepén, amikor a városból kiszabadult táborozó diákok nem ették meg a főztjüket az iskolai konyhán.
István Kopasz
2024-02-02 at 02:05
Mielőtt a cikket elolvasnám: öreg vagyok már, a vasárnapokat és ünnepnapokat kivéve fiatal koromban és aktív, kerső éveimben mindig menzán étkeztem megelégedéssel! Nekem ízlett a finomfőzelék, meg minden, – pláne ha éhes voltam. Megállapításom mindig az volt, hogy csak a nem éhes ember válogat! Manapság ezekből egyre több van, s ezért keletkezik egyre több moslék. A szülők reggel és délelőtt folyamán a gyereket agyontömik kakaóscsigával, persze, hogy délben az ebédnél válogat, pofákat vág, pfujjol, – semmi sem ízlik neki, mert nem éhes, pedig az étel szinte mindenütt jó! Mindig is jó volt!
Naprózsa
2024-02-02 at 00:34
Kedves Csakafidesz!
Akkor Ön rossz helyen nőtt fel. Nálunk jó volt a kaja, kerületi központi konyháról hozták, a suliban csak melegítőkonyha volt meg kedves konyhás nénik és nem maradt meg, sőt repetáztunk még az úttörőgombócból (tarhonyás pörköltből) is. A lekvár viszont tényleg mindig kevés volt, pont ahogy Lajos kommenttársunk írja.
csakafidesz
2024-02-01 at 22:51
Naprózsa 2024-02-01 at 21:47
A bukta, hát az igen. Anno örültünk, ha találtunk benne egy pici “gyümölcsízt”. A hatvanas években is volt szar kaja, főképp a pörkölt aminek a fele mócsing volt. Az ötvenes években a gezarolozott krumpli.. (Akkor kezdtem az iskolát amikor a “Nagy Sztálin” felfordult.)
csakafidesz
2024-02-01 at 22:47
Végre, végre végre! Anno a hatvanas években (öreg vagyok már) az iskolai étkeztetésben az ebéd fele ott maradt a ki tudja miből készült fasírt, a tarhonyáshús (gombócban volt sűrűsödve) a “Zilahi leves” (Valamit visz a víz) és a csomós mákostészta miatt, mikor a tészta összeragadt.
Lajos
2024-02-01 at 22:15
Én menza koszton nőttem fel. A grízes ill. dejós tészta kivételével mindent szerettem. Azokat is talán azért nem mert a konyhásnénik megpakolták tésztával és tettek rá egy mokkáskanálnyi lekvárt. Ezért száraz volt. De megettem mert az volt az ebéd. Legfeljebb nem repetáztam. De a főzelékek amiket most is imádok de otthon jó anyagokból sem tudok olyant készíteni mint a menzai a nagy kondérikban. Paradicsomos káposzta fasírttal. Nyamm …
Lehet fikázni a mezát meg az ételeket, se ezt ne az a korosztály tegye (főleg városi nyápicok) akiknek a csirke olyan formályú mint a rögbilabda a tehén meg lila a xsirke mel meg filet.
De ez sem baj mert majd az ökológiai lábnyom is csökkeni fog a kidobott ennivalók miatt. Mert pár év még és nem lesznek, ha a világ így halad. Versenyezni fogunk a hulladékért is finnyáskák. Jó lenne akkor egy menzai ebéd. Jó étvágyat kívánok mindenkinek aki ezen nőtt fel és megmaradt valamint még szereti is mint én!
bl
2024-02-01 at 21:51
T.rex
Úgy legyen.
Naprózsa
2024-02-01 at 21:47
Elhiszem, hogy a mai menza ehetetlen meg moslék egyesek szerint, de azért a mi időnkben igenis lehetett szeretni. A nagy tömegű készítés nyomán olyan ízeket kaptunk, amit otthon nem tudtunk előállítani.
Nézzünk meg bármilyen menzaétel receptet az interneten. Van egy népes kategória, ami úgy kezdődik, hogy “igazi finom menzakaja, ahogy szerettük”.
Szó sincs arról, hogy az időbeli távolság megszépíti az élményeket, sokkal inkább arról, hogy a legvidámabb barakkunkban nem reformáltak állandóan unatkozó de én mindent jobban tudok botcsinálta szakemberek, hanem hazai alapanyagokból igazi szakácsok igazi ételeket főztek. Igenis szerettük a krumplit paradicsomszósszal, főtt marhával, buktát gulyáslevessel, húslevest, spenótot tükörtojással, a milánóit, a krumplifőzeléket fasírttal a vadast…., s legenda szerint menzaételként kitalált, országos kedvenccé vált “brassói” aprópecsenyét.
És akkor még nem említettük azt a kiflit amit a Pennyben nosztalgiai kifliként vesszük a ma szokásos nesze semmi sületlen szivacskifli helyett. Jó, a finomfőzeléket azt tényleg utáltuk mi is.
Lehet, hogy a visszatérés az igazi ételekhez a megoldás.
Vagy az éhség a legjobb szakács a chips helyett.
T.rex
2024-02-01 at 21:25
bl /Adná a jó Isten hogy megvalósuljon a svédasztalos rendszer!Mint gyakorló nagypapa mondom ezt!Ha jobb lesz az ételek minősége a szülők nagy örömére,az mindenre kihat(a jelenleginél csak jobb lehet),a gyerekek kedélyállapotára sőt a tanulásukra is! Kedves bl! Feltételezzük már a gyerekeinről hogy felnőnek a feladathoz és intelligensen fognak étkezni,persze felügyelettel!
TS
2024-02-01 at 19:47
A “moslikgyar” megújul! Egy hónapig ettem a “főztjüket”, nem bízom bennük. Akkor egy nap tejbepapi volt, másnap meg grízes tészta Hitler-szalonnával, moslék! Akkor leléptem tőlük.
Ha ez megváltozik, az nagyobb esemény lesz annál, mint mikor a ruszkik elmentek. Mert a grízes tészta korszakokon át maradt a gyerekek tányérjain!
bl
2024-02-01 at 18:55
Egészségügyi szempontból kell alaposan górcső alá venni a rendszert. Régen nem véletlenül kanalazta a háttérben az üvegfal mögött a néni a krumplifőzeléket. A fertőzések megakadályozása szempontjából például az oroszok csajkarendszere kiváló megoldás lehetne, de ezt ugye a modernitás már nem szereti. Óriási jelentősége lenne/lehet, annak is, hogy biztonságosan turkáljanak egymás után az ételben. Defenzív gondolkodás, defenzív gondolkodás kell.