Ezért bukott meg Merkel pártja

Vasárnap a német parlamenti választáson vereséget szenvedett a tizenhat éve regnáló, Angela Merkel neve által fémjelzett CDU/CSU pártszövetség. Bár a legtöbb szavazatot a szociáldemokraták szerezték meg, ők is kizárólag a Zöldekkel, illetve a liberális FDP-vel közösen alakíthatnak kormányzóképes koalíciót. A kereszténydemokrata gyökereitől elszakadt, évek óta balra tolódó CDU saját csapdájába esve így nemcsak győzelemhez segítette a baloldalt, de jó eséllyel a kormánykoalícióból is kimarad. A XXI. Század Intézet legújabb elemzése arra világít rá, hogy a CDU balratolódásával elvesztette kereszténydemokrata identitását, aminek a következménye egy jelentős mélyrepülés lett.

A szociáldemokraták (SPD) Olaf Scholz vezetésével megnyerték a németországi választást, azonban a szoros eredmények miatt az új koalíciós kormány felállítása akár még hónapokig eltarthat. A CDU választási veresége ellenére nem esélytelen, hogy végül Armin Laschet lesz az ország kancellárja, azonban az bizonyos, hogy a Zöldek és az FDP lesznek a “királycsinálók”. A kereszténydemokrata gyökereitől elszakadt, évek óta balratolódó CDU saját csapdájába esve így nemcsak győzelemhez segítette a baloldalt, de jó eséllyel a kormánykoalícióból is kimarad. A témában a XXI. Század Intézet Mozgásban című műsorának legújabb adásának vendégei Prőhle Gergely, volt németországi nagykövet, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója és Galló Béla, szociológus, a XXI. Század Intézet főmunkatársa volt, akik egyetértettek abban, hogy valószínűleg szociáldemokrata kancellárja lesz Németországnak.

Az is gyakorlatilag biztos, hogy legalább három pártból álló koalíciós kormányzásra lesz szükség Németországban, amelyben a politikai karanténba kényszerített AfD kivételével bármely párt részt vehet. Az SPD célja alapvetően a CDU ellenzékbe való szorítása lenne, ezáltal a hagyományos “nagykoalíció” (CDU–SPD) felállása szinte kizárt, maximum a sikertelen koalíciós tárgyalások utáni vészforgatókönyvként jöhet számításba.

Az instabil, koalíciós kormány felállítása hónapokig is eltarthat, amit tovább nehezít, hogy a szociáldemokrata–zöld koalíciónak önmagában nem lenne többsége, míg a felső- és középosztály érdekeit képviselő, ezáltal mindenféle (zöld)baloldali adóemelést ellenző FDP inkább a CDU-val fogna össze. Prőhle Gergely úgy vélekedett ennek kapcsán, hogy hosszú és keserves koalíciós tárgyalásokra lehet számítani, míg Galló Béla szerint a német nagytőke érdekei maradéktalanul érvényesülni fognak. Kétségtelen, hogy amíg a korábbi SPD-elnök Martin Schulz nem is rejtette véka alá, hogy 2025-re az Európai Egyesült Államok megteremtését szeretné, addig utódja, Olaf Scholz finomabban fogalmaz és egy “jobb Európai Uniót” szeretne, azonban pártjának programjából kiderül, hogy további hatásköröket ruháznának át Brüsszelre, például a bevándorlás, az egészségügy, és a “klímavédelem” területén is. A Zöldek pedig olyannyira föderáció-pártiak, hogy 2019 februárjában Soros György a Project Syndicate oldalán a pártot Németország “egyetlen következetesen Európa-párti erőjének” nevezte. Mindennek fényében, ha az új kormányban a szociáldemokraták és a Zöldek is helyet kapnak, akkor valószínűsíthető a mélyebb uniós integráció és a nyitott határok elvével összefüggésben a tömeges bevándorlás propagálása a koalíciós kormány részéről. Az viszont üdítő hír lehet Magyarország számára – és ebben a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója és a XXI. Század Intézet főmunkatársa is egyetértettek –, hogy alkotmányjogi kérdésekben a németek alapvetően szuverenisták.

Forrás: XXI. Század Intézet; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu