Úgy tűnik, a referendumok és a kis népek függetlenedési törekvéseinek korszakát éljük. Néhány napja az iraki kurdok döntöttek úgy népszavazással, hogy saját államukban, egy önálló Kurdisztánban szeretnének élni, hamarosan pedig a katalánok nyilváníthatják ki a véleményüket ugyanerről. Spanyolország északkeleti régiója már megtette az első lépést, ez azonban érthető módon nem vívta ki Madrid tetszését. Spanyolország nemcsak elvi alapon ragaszkodik Katalóniához, hiszen a tartomány a spanyol GDP 20 százalékát adja, ami egyáltalán nem mindegy a 2008-as válság óta stagnáló spanyol gazdaságnak. És persze itt van még az úgynevezett „nemzeti büszkeség” is, aminek a gyökere az eredetileg több országból létrehozott Spanyolország esetében inkább egyfajta birodalmi büszkeség.
Akarja-e, hogy Katalónia önálló állam legyen köztársaság formájában?
Ezzel a kérdéssel szeretne függetlenedési népszavazást tartani a katalán kormány október 1-jén, melynek célja, hogy felhatalmazást kapjanak a Spanyolországtól való elszakadásra. Madrid persze hevesen ellenzi ezt, így a spanyol állam most minden törvényi lehetőséget felhasznál, hogy megakadályozza a voksolást. Félelmét az is kitűnően mutatja, hogy a szavazást a spanyol alkotmánybíróság felfüggesztette, amíg meghozza végleges ítéletét arról, hogy alkotmánysértő-e a kérdés. A katalán kormány ennek ellenére folytatja a voksolás előkészítését, mondván: helyi választási győzelmükkel 2015-ben arra kaptak felhatalmazást a választóktól, hogy megtartsák a népszavazást, így teljesíteniük kell ezt a megbízatást. Katalónia-szerte osztják a szavazólapokat az október 1-jei katalán függetlenségi népszavazásra. Madrid is elszánt azonban az ügyben: nemrég több mint 41 helyszínen, köztük katalán kormányzati hivatalokban tartottak házkutatásokat, és őrizetbe vettek 14 magas rangú katalán tisztviselőt. Törvénysértésre hivatkozva egyébként még le is foglaltak több, mint kilenc millió szavazólapot, illetve a népszavazásban használatos szavazóhelyiségek lepecsételésére is utasította a katalán rendőrséget a José Manuel Maza spanyol főügyész.
Fotó: Zero Hedge
Oriol Junqueras katalán elnökhelyettes ezután azt nyilatkozta, hogy már nem tudják úgy megtartani a voksolást, ahogy akarták eredetileg, de ennek ellenére is mindenképpen megrendezik azt. Mindeközben a spanyol belügyminisztérium több ezer rendőrt és csendőrt vezényelt Spanyolország más részeiről az autonóm tartományba, illetve a katalán rendőrséget is a spanyol csendőrség alárendeltségébe helyezték. Korábban José Manuel Maza a katalán ügyészségek vezetőinek eljuttatott dokumentumban azt is kérte, idézzék be azokat a polgármestereket, akik október 1-jén biztosítják a szavazóhelyiségeket a függetlenségi referendum megtartásához, és ha nem jelennek meg, vegyék őrizetbe őket.
Közben már az egyház is beszállt a buliba: több mint négyszáz katalán katolikus pap és diakónus kérte azt Ferenc pápától, hogy járjon közbe a spanyol kormánynál, és Madrid engedélyezze a katalán függetlenségi népszavazást. Magyarul: áll a bál.
De kik is a katalánok és mit akarnak?
Katalónia nyelvi, politikai és gazdasági szempontból is eltér a spanyol tartományoktól. Fontos megjegyezni, hogy Spanyolország nem nemzetállam, hanem korábbi középkori államok – Kasztília, Asztúria, Galícia, León, Aragónia és Navarra – dinasztikus egyesítésével jött létre. Éppen ezért baszk és katalán elszakadási kísérletek formájában üt vissza, amikor az ország mégis nemzetállamként próbál viselkedni. A tartomány Catalunya neve a Gothlandia kifejezésből ered, ugyanis a VI. század elejétől ez a térség volt a nyugati gótok központi területe. A gótok nyelvileg hamar beolvadtak az itt élő latin lakosságba – ezzel kezdődött a katalán nép kialakulása, amelynek a nyelve közelebb áll a dél-franciaországi okszitánokhoz, mint a Spanyolország hivatalos nyelvének számító kasztíliaihoz. Ez a nyelvi különállás is erősíti a nemzeti öntudatukat. Amikor a VIII. század legvégén a frank királyok kiverték a Spanyolország nagy részét is elfoglaló mórokat Dél-Franciaországból, militarizált ütközőállamokat hoztak létre a Pireneusok déli lejtőin, a muzulmán visszaszivárgás megakadályozására.
Ezek egyike volt a Barcelonai Grófság, amely aztán a X. század végére megszabadult a francia fennhatóság alól, függetlenné vált, és összeolvadt a többi katalán grófsággal. Később az ország egy dinasztikus házasság révén egyesült Aragóniával (Aragónia egy szintén saját, igaz, a kasztíliaihoz hasonló nyelvvel rendelkező hispán királyság volt), de megtarthatta parlamentjét és identitását. Körülbelül így kezdődött az egész. A XVI. század elején aztán Aragónia egy újabb dinasztikus házasság révén egyesült Kasztíliával, létrehozva Spanyolországot, benne a katalánokkal. Katalónia egyébként a kezdetektől fogva máshogy fejlődött, mint az Ibériai-félsziget többi része, hiszen közelebb esett az európai piacokhoz, ami a középkorban nagy kereskedelmi előnyt jelentett számára. Emiatt az Amerika felfedezéséből származó, gyors meggazdagodásból is kimaradt, ám a kereskedelem révén erős középosztálya alakult ki, és ez az alapja a jelenlegi jólétének is.
Már Franco tábornok is triggerelte a katalánokat
Katalónia a XVI. század elejétől Spanyolország része volt, és noha időről-időre felmerült a katalán függetlenség igénye, a tartomány ténylegesen birtokolt autonómiája miatt nem voltak komoly feszültségek. A XIX. századi spanyol nacionalizmus azonban kiélezte az ellentéteket a katalánokkal és a baszkokkal. Ebben az időszakban fosztották meg először a katalánokat az autonómiájuktól. A nacionalista romantika hatására felerősödtek a nyelvi mozgalmak, majd az etnikai és kulturális identitásra került a súlypont. Innentől nem volt megállás.
Franco is nagyban hozzájárult egyébként ahhoz, hogy a katalánok függetlenek akarjanak lenni, miután a tábornok még keményebben nekiment az országban élő, nem kasztíliai nyelvű népeknek, újra elvéve az autonómiájukat, betiltva a nyelvüket. Érhető módon ismét előtérbe kerültek a nemzeti függetlenségi gondolatok, amelyek máig is erősek, és ennek eredménye a tervezett referendum. A jelenlegi függetlenedési kísérletnek további oka, hogy Spanyolország a gazdasági válság óta komoly anyagi problémákkal küzd, a katalán gazdaság azonban még mindig erős lábakon áll. Mivel Katalónia az ország GDP-jének 20 százalékát adja, a spanyolok sem akarnak lemondani erről, ezért foggal-körömmel ragaszkodnak a terület megtartásához.
Valóban akarnak a katalánok függetlenséget?
Katalóniában már 2014 novemberében tartottak egy nem hivatalos népszavazást, amelyen 2,2 millió ember vett részt (az 5,4 millió választásra jogosultból), amelyet a katalán vezető, Artur Mas hatalma sikernek nevezett annak ellenére, hogy spanyol kormány akkor is mindent megtett a voksolás megakadályozása érdekében. Akkor a voksolók 80 százaléka mondott igent a függetlenségre.
Fotó: NationalTurk
Hogy mennyire megalapozott a függetlenedési kísérlet, arról megoszlanak a vélemények. Egy BBC-n megjelent felmérés szerint öt katalánból egy nem Katalóniában született, ami elég nagy szám, ha a nemzeti identitást nézzük és abban is megoszlanak a vélemények, hogy Barcelona Katalónia fővárosa-e, avagy Spanyolország második legnagyobb városa.
A függetlenségre törekvő katalán kormány annyira komolyan gondolja dolgot, hogy kijelentette, ha a népszavazás megvalósul, akkor azt 48 órán belül egy függetlenségi nyilatkozat fogja követni. Nem csoda ezek után, hogy a spanyol miniszterelnök, Mariano Rajoy kijelentette: „nem lesz népszavazás”. A dolgok azonban jelenleg úgy állnak, hogy mindenképp lesz referendum, de azt a spanyolok semmiképp nem ismerik majd el. Akkor viszont lehetséges, hogy elszabadul a pokol.
Forrás: BBC, Costa del Sol magazin; Vezető kép: UFC® Fight Club
Facebook
Twitter
YouTube
RSS