A nemzet együttműködésére alapított országrend, a magyarság érdekét szem előtt tartó pacifista és pragmatikus külpolitika, eredményes válságkezelés, a fizetések szintjén is megmutatkozó gazdasági növekedés, kompetens, stabil, felkészült kormányzás és hazaszeretet. Ezek forognak kockán április 3-án, és ezeket helyezi az érdeklődési körén kívülre az, aki vasárnap otthon marad. Sorsdöntő választás előtt áll a magyarság, mutatjuk, miért.
2022. február 24-én kitört az orosz-ukrán háború, amivel az ellenzék legnagyobb problémája, hogy mi nem vagyunk annak részesei. Míg a kormány – az agresszió határozott elítélése és a racionális európai szankciók megszavazása mellett – pacifista álláspontot képvisel, igyekszik a diplomácia szintjén hozzájárulni a béke megteremtéséhez, addig a baloldal politikusai, élen Márki-Zay „Kapitány” Péterrel, fegyvereket és katonákat küldene Ukrajnába.
Más háborúját vívni és a sajátjaink bőrét a vásárra vinni?
Belesodorva ezzel Magyarországot egy értelmetlen háborúba, kockára téve az emberek életét, különösen a kárpátaljai magyarokét, akiket – miután Oroszország egyértelművé tette, hogy az Ukrajnába érkező szállítmányokat célpontnak tekintik – közvetlen támadásoknak tenne ki. Márki-Zay Péter az ATV azon kérdésére, hogy adna-e fegyvereket Ukrajnának, azt válaszolta, hogy
a NATO közös döntéseit kell végrehajtsa Magyarország is. Tehát, hogyha a NATO úgy dönt, hogy akár fegyverekkel is támogatja Ukrajnát, akkor természetesen ezt mi is támogatni fogjuk.
A baloldali miniszterelnök-aspiráns egy március 4-i utcai fórumán Orbán Viktort kritizálta, amiért nem küld fegyvereket a szomszédos országba.
Nem engedi a fegyverszállításokat áthaladni magyar területen. Orbán Viktor azt hazudja, hogy ezzel veszélynek tenné ki Magyarországot…
– fogalmazta meg a háborúval kapcsolatos magvas gondolatait a hódmezővásárhelyi honvédelmi szakértő. Az egyesült ellenzék kormányfőjelöltje a németeknek is megmutatta, ki az alföldi keménygyerek, a Tagesspiegelnek adott interjúban ezt mondta:
A fegyverszállításokat is támogatnám, amennyiben a NATO és az EU emellett döntene. Mindig a közös döntéseket követnénk.
Egy Partizán-interjúban pedig elárulta a festékdobáló Gulyás Mártonnak, biztosítana-e katonai segítséget Ukrajnának:
Hát, hogyha a NATO úgy dönt, akkor akár katonait is.
Hasonló véleményen van Potocskáné Kőrösi Anita, a Jobbik alelnöke is, aki szerint,
aki meg elment katonának, az azért ment oda, hogyha a NATO hadba küldi, akkor ő fölüljön a repülőre és elmenjen a háborúba. Mert ő ezért kapja a fizetését. Ő ezt a szakmát, ezt a hivatást választotta.
Amolyan nőies érzékenységgel és empátiával kikövezett mondat volt ez a képviselő asszonytól. Ne legyenek kétségeink, senki sem habozna a baloldalon, ha a férfiúink háborúba küldéséről lenne szó, amennyiben úgy éreznék, hogy ez tartogat számukra némi politikai és/vagy anyagi hasznot.
Nálunk is a Mohamed legyen a legdivatosabb név?
A Társaság a Német nyelvért (GfdS) nevű szervezet minden évben közzéteszi, mely neveket adják leggyakrabban a szülők az újszülötteknek. 2018-ban a Berlinben a „Mohamed” volt első, de Bréma sem maradt el túlzottan a német fővárostól, ott a második leggyakrabban adott keresztnév lett a muszlim próféta nevéből, ráadásul ott az összes nevet tartalmazó listán is a harmadik helyet sikerült elnyernie.
A bevándorlás hatásai azonban nemcsak a névadás terén mutatkoznak meg: Európa legnagyobb lélekszámú országában 2017-ben 39.096 német ellen követtek el bűncselekményt migrációs hátterű személyek. Svédország sem számolhat hosszú nemzeti jövővel: az elfogadás elsőszámú államában 2040-re többségben lehetnek a bevándorlók, ha nem javulnak az őslakos svédek demográfiai folyamatai.
Franciaországban pedig egész jelentős esély mutatkozik egy késeléses támadásra, ha valaki a nagyobb települések külvárosaiba kereszttel a nyakában vagy kipával a fején megy. A migrációpárt országokkal szemben, Magyarország a béke és a biztonság szigete, ahol nyugodtan kimehetünk az utcára „reggel, éjjel meg este”, a Gyurcsány-korszakkal ellentétben, manapság senkit nem bántanak a vallása vagy a bőrszíne miatt. Ezt az állapotot fenntarthatjuk, de 180 fokos változást is előidézhetünk, mindez néhány centiméteren múlik: hogy hova tesszük az X-et a szavazólapon.
Túl sokat keresel, szeretnél kétszer annyi adót fizetni?
A 2002 és 2010 közötti időszak több tekintetben is mélypontnak számít Magyarországon. Az erkölcsi züllés mellett a gazdaság is csőd közelbe került, 2009 márciusában két nap alatt két hitelminősítő, az S&P és a Moody’s Investors Service minősítette le az országot. A szocialisták bukott gazdaságpolitikáját nem csak a makroszintű mutatók, de a háztartások is megérezték. 2010-ben az egy főre jutó nettó éves jövedelem 947.775 forint volt, 2019-ben ez az összeg már 1.615.503 forintnak felelt meg, a 2022-es minimálbér pedig felülmúlja a 2010-es átlagbért. Míg 2021-ben 2.600 milliárd forint jutott családtámogatásra, addig 2010-ben, a pandémiánál a világra kisebb csapást mérő gazdasági világválság után a családokra mindössze 960 milliárd forint jutott. Ebből is látszik, hogy „az Orbán” mindent IS ellop. Ja, nem. A „megújult és megtisztult” ellenzék újra elővenné a gyurcsányi (gazdaság)politikát. A jelenlegi, egységes, 15 százalékos szja-t többkulcsosra módosítanák, a Momentum és az LMP 25 százalékban állapítaná meg a felső kulcsot, a többiek konkrétumokról nem is mernek beszélni. Az egykulcsos szja számos előnnyel rendelkezik a baloldal által propagált többkulcsossal szemben:
- a jövedelmi helyzetétől függetlenül mindenki ugyanabban az arányban fizet be az államkasszába, ezért igazságos;
- csökken az adóelkerülési hajlandóság;
- növekszik a munkahelyteremtés, élénkül a gazdaság;
- véget érhet a minimálbéres foglalkoztatás;
- könnyebb a hiány kezelése.
A racionalitást és az igazságos adóztatást félretéve, az ellenzék visszatérne a 2010 előtti, a középosztályt sarcoló adópolitikához, amikor az átlagjövedelem felett keresők szja-terhei elérték a 40 százalékot. A Márki-Zay Pétert kapitányként elfogadó konglomerátum nemcsak a személyi jövedelemadó-alanyokat tenné tönkre, de a gazdasági társaságokat, egyéb jogi személyeket és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket is, akiket társasági adó fizetési kötelezettség terhel, ugyanis a tao mértékét a jelenlegi 9 százalékról először 12 százalékra emelnék, majd – vélhetően – visszatérnének a gyurcsányi 16 százalékhoz.
A pragmatikus külgazdaságunk, a jól képzett munkaerő, a fejlett infrastruktúra és a kiváló beruházási lehetőségek mellett a társasági adó alacsony mértéke is rendkívül vonzóvá tette hazánkat a külföldi befektetők számára, akik rengeteg munkahelyet teremtettek az országban. A baloldal ennek is véget akar vetni, csökkentve az FDI-t, és növelve a munkanélküliséget, az ebből fakadó elégedetlenséget pedig segélyekkel próbálná ellensúlyozni. Munka vagy segély alapú társadalom: erről is döntünk vasárnap.
Egészséges gyermekek helyett transznemű sárkányokat szeretnél?
A magyar kormány elkötelezett a jövő generációjának védelme mellett. A hatályos jogforrások, elsősorban az Alaptörvény és a gyermekvédelmi törvény (Gyvt.), érdemben védik mind a szülők neveléshez fűződő jogát, mind a gyermekek egészséges testi, szellemi és lelki fejlődéséhez való jogát, valamint a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítják a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.
Mindezek a „szörnyű” dolgok rendkívül zavarják a magyarországi ellenzéket és vele együtt a globális baloldali hálózatot, akik minden eszközt bevetnek, hogy a kormány végre engedjen a zsarolásnak és nyisson teret az gyermekeket támadó agresszív LMBTQ-propagandának. Nyugaton gendersemleges sárkányok (igen, ez komoly!) és űrlények rohangálnak, valamint transzvesztita és nemátalakító műtéten átesett gyerekeken szórakoznak az interneten. Ha te sem szeretnéd, hogy Magyarország ide süllyedjen, válaszd a normalitást és szavazz négyszer nemmel a népszavazáson!
Szia Uram! Jogállami lózungokat hangoztató pártállam érdekel?
A baloldal és a hozzájuk köthető nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) egyik legnagyobb teljesítménye, hogy hazánkról szinte havonta megalkotnak egy alaptalan jogállamisági vádakat tartalmazó, a valóságot hírből sem ismerő jelentést, amelynek semmi más célja nincs, mint Magyarország lejáratása és a nemzeti, polgári kormány delegitimálása.
Az igazság azonban az, hogy épp ők a demokrácia legfőbb ellenségei. Ők azok, akik folyamatosan intervencióért könyörögnek a nyugati elvtársaiktól, annak ellenére, hogy az Európai Parlament 2019. október 10-én elfogadott állásfoglalásában a választásokba történő külföldi beavatkozást nemzetközi jog-ellenesnek minősítették, és ők beszélnek feles többséggel történő alkotmányozásról, ami egyúttal abszurd és rémisztő. Márki-Zay Péter közjogi stábjának vezetője, Fleck Zoltán – aki egyúttal az Eötvös Károly Intézet nevű Soros-szervezet igazgatója – szerint egy ellenzéki győzelem esetén (de persze csak akkor)
egy időre fel kell függeszteni a jogállamiságot.
Mert az ugyebár olyan, amit csak úgy szüneteltetni lehet. Nem tudjuk, a jogállam felfüggesztése pontosan mit jelent, talán az IFA-platóra dobálásunkat és a lámpavasra húzásunkat, az viszont biztos, hogy a feles többséggel történő alkotmányozás egyszerre tiporja sárba a jogállami berendezkedésünket, hazánk alkotmányos kontinuitását, valamint az emberek demokráciába vetett hitét, végső soron pedig belpolitikai válságot és polgárháborút idézne elő. És talán ez is a baloldal célja. Ők ugyanis az anarchia pártján állnak, ezért támogatják a Black Lives Matter mozgalmat és az Antifát is. A kérdés, hogy mi kérünk-e ezekből. Ha nem, a szavazófülkében elmondhatjuk.
Ha a feltett öt kérdésre határozott „NEM!” a válaszod (és a nemedet illetően is határozott vagy), egy dolgod van: tegyél az egészségedért és sétálj párszáz métert a szavazófülkéig, add le a voksod a békére és a normalitásra, 19 órától pedig nézd élőben a Pesti TV választási műsorát! Minden közvélemény-kutató a Fidesz-KNDP pártszövetség győzelmét prognosztizálja, de ez csak úgy sikerülhet, ha azok a szavazók, akikkel ezek a cégek számolnak, nem maradnak otthon. 2002-ben szintén mindenki újabb Fidesz-kormányt vizionált, végül azonban a Fidesz-MDF koalíció 1 százalékkal alulmaradt az MSZP-vel szemben (41,1-42,1 arányban). 2006-ban a Fidesz-KDNP-nek 1,2 százalék hiányzott, hogy utolérje a „trükkök százaival” hatalomra kerülő MSZP-t. Ha kicsit többen „ott lettünk volna”, nem került volna sor szemek kilövetésére és államcsőd közeli állapotra. Tanuljunk a múlt hibáiból, és előre menjünk, ne hátra!
Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS