Van az úgy, hogy az ember a vágyait annyira valóságnak akarja látni, hogy néha maga is elbizonytalanodik. A Momentum-vezér Fegyőr azonban a progresszió jegyében maga mögött hagyott minden kétséget, és magabiztosan nyilatkozta a Magyar Narancsnak, hogy itt, a nemzeti oldalon mi, fiatalok voltaképpen nem is létezünk. Merész, de ugyan mit is kezdhetne magával a drága lélek, amikor éppen azt az élményt kell feldolgoznia, hogy messze földön kiképzett ifjúgárdista agitátorként egy nulla százalékos párt első emberét kellett a főpolgármesteri székhez segítenie, és ha mindez ne lenne elég, a politikai ellenfél egy 22 éves joghallgató személyében olyan helyettes-államtitkárt adott a hazának, aki vele ellentétben messze földön hirdette a magyar fiatalok hangját, és nem tágra nyitott fülekkel hallgatta a progresszió jegyében a ránk rótt ukázokat.
Figyelemre méltó a Magyar Narancs címadása is, hiszen a mi hősünk nem egyebet állít alig egy héttel Ferenc testvér diktátumokat is megszégyenítő tempójú újévi belépője után, hogy “a következő választás több pártnak is a véget fogja jelenteni”. Vajon sejti-e már Andrisunk, hogy hosszú képzés után és a beejtőernyőztetését követő alig pár évvel majd éppen neki kell szembenéznie azzal a ténnyel, hogy a XXI. századi közélet Bonnie és Clyde párosának – Gyurcsánynak és Gyurcsánynénak – építgetett egy ebből a szempontból rossznak semmiképp sem nevezhető ifjúsági szervezetet?
NEM A LEGÉLESEBB KÉS A FIÓKBAN
Tegnap éppen a Hír TV Informátor című műsorában láthattuk, hogy a Momentum Mozgalom fogantatása minden, csak nem egy hétköznapi történet. A fejünkben ugye valami olyasmi kép élhetne a bájos csajok és helyes srácok kis csapatáról, hogy az agilis vidékiek a lelkes pestiekkel kart karba öltve, egyetemi éveik alatt fogalmazták meg az álmot, hogy amennyiben felhatalmazást kapnak rá, egy jobb irányba vezetik az országot. Azonban ez a Fidesz története; a momentumosok kiindulópontját keresve talán előnyösebb szemünket Franciahon irányába, jelenleg pedig az Élysée-palota felé vetni. Mindenféle vádaskodás nélkül itt jegyezzük meg, hogy a momentum-antréként hírhedté vált NOlimpia-kampány egyetlen valódi győztese az a haladó Macron francia elnök lett – hiszen Párizs lett az olimpia rendezője –, akinek regnálását éjszakánként az elszabaduló “integrált elemek” tombolása, nappal pedig a sárgamellényesek tisztes boldogulásért folytatott, szélsőségektől sem mentes utcai küzdelme fémjelzi. Sebaj, ez a haladás, kétség pedig ne legyen: hőseink nagy örömmel, a szolgai másolás évszázados hagyományait ápolva importálnák ezeket a lebilincselő erejű közéleti állapotokat.
A momentumos vezetés Macronnéval láthatóan közös alapokra tud helyezkedni
AZ IFJAK VISZONT VELÜK VANNAK
Fegyőr döntő megállapítást tett, ami szerint a helyzet az, hogy a Fidesz hiába kapálódzik, hiába nevez ki egy 22 éves joghallgatót, a fiatalokat már elbukta. Most hagyjuk zárójelben azt a tényt, hogy a fiatalok körében is a kormánypártok számítanak a legnépszerűbbnek a felmérések szerint. Nézzünk egy másik tényezőt. Annak a Momentumnak az elnöke nyilatkozik így, amelyik párt a főpolgármesteri kampányban kiállított egy apuka korú embert Kerpel-Fronius Gábor személyében csupán azért, hogy kompetensebb, hozzáértőbb csoportként láttassa magát a közvélemény előtt. Beszélünk valamiről, cselekszünk valamit és értékeljük valahogy. Momentuméknál egy biztos: a három tevékenység semmilyen relációban nincs egymással. A kompetenciákról pedig csak annyit: a rizikóvállalás csúcsát jelentő XIII. kerületi képviselői székért elinduló és azt megnyerő, ma már átláthatóságért is felelős momentumos főpolgármester-helyettes nézett bele bambán a Hír TV kamerájába és kérdezte meg, hogy mégis hogyan lehetne garantálni az átláthatóságot. Sebaj, évi százmilliárdos léptékű költségvetés mellett az ellenőrzés és az átláthatóság teljes inkompetenciája úgy látszik, arrafelé programelvű igény.
A hozzáértők: az átláthatóságot garantálni nem tudó Kerpel-Fronius Gábor, a saját szavai szerint az önkormányzati papírokat értelmezni nem tudó Soproni Tamás és a kerületi sajtóhoz a jobbikmédiából lízingelt főszerkesztőt beavanzsáló Déri Tibor. Fotó: Horváth Péter Gyula
A MEGSZÓLÍTÓ ÉS MEGSZÓLÍTOTT
Azonban a sok egyéb – legyünk úriemberek – furcsaságot beszélő Fegyőr megemlítette Rácz Zsófiát is, aki a napokban vehette át a fiatalokért felelős helyettes-államtitkári kinevezését. Kellő szerénységgel hozzuk ide, hogy az ifjú hölgyet életkora alapján vádolni lehetne tapasztalatlansággal és éretlenséggel is. Azonban Rácz Zsófia nem egy Novák Katalin által az ELTE jogi karáról kölcsönkért negyedéves joghallgató, hanem hazánk egykori ENSZ ifjúsági nagykövete. Az ENSZ szervezeteiben pedig – hacsak valaki nem orosz vagy éppen amerikai elnök –, akkor nem igazán szólalhat fel és képviselhet bárkit vagy bármit is. Rácz Zsófia azonban az első magyar fiatal lehetett, aki ezt megtehette, és felszólalásában hazánkat, minket, fiatalokat képviselt. Valljuk be: Momentuméknál savanyú a szőlő, pont olyan savanyú, mint amilyet a kiöregedett, a szerelemből kiábrándult örömlány érezhet, amikor meglát egy boldog, idős házaspárt. Sebaj, tudjuk, hogy savanyú szőlőből már jó bor nem is lehet…
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS