Identitásproblémát csináltak a történelemből is, az individuum története felülírja a közösség történelmét – magyarázta Rácz András író a Polbeatben arra a kérdésre, hogy mi értelme van úgy átírni a történelmét, hogy az illeszkedjen a nyugati világ kortárs társadalomképéhez. Nekünk mindez csak azért tűnik fel, mert mi még máshogy tanultuk, de a modern, képességekre és társadalmi érzékenységre optimalizált generációknak már nem lesz meglepő, ha a vikingek között megjelenik egy afrikai vagy egy távol-keleti karakter.
A Polbeat legutóbbi adásában Ambrózy Áron vendégei Rácz András, Takács Áron és Jeszenszky Zsolt voltak, azt próbálták meg körüljárni, hogy a neomarxisták által uralt szférákban miért jelent meg a történelmünk átírásának elemi igénye? Már nem csak a narratívák mentén magyaráznak eseményeket, hanem magukat az eseményeket is a jelenünk torz tükrén keresztül tárgyalják, kézzel fogható történelmi emlékeket hamisítanak meg, nehogy bárki érzékenységét megsértse. „Kreálnak egy fantáziatörténelmet és eladják úgy, mintha tényleg ez történt volna, és még azt sem mondanám, hogy tudatosan hamisítanak” – fogalmazott Takács Áron. Szerinte sugalmazások és történelmi legendáriumok vannak, amik a popkultúrán keresztül élő valósággá válnak.
A történelem mindig a jelennek az igazolása, nagyon nehéz valóságot elmondani róla, hiszen senki nem tudja, mint járt 100-200 évvel ezelőtt egy ember fejében. A mai kornak pedig elvárásai vannak a történelemírással szemben, a globalizáció haszonélvezői azért akarják újraírni a múltat, mert a jelenünk megváltozott. A rabszolgatartás történetét pedig azért kell egyre szörnyűbbre és meghatározóbbá írni, eltagadva az afrikai törzsek és az arab kereskedők szerepét ebben, hogy a fekete szavazókban megerősítsék a többségi fehér társadalom által elnyomott áldozat szerepét, ezzel pedig a jogaikért hangosan kiálló Demokrata Párthoz tereljék őket – sűrítette össze a tanulságokat Jeszenszky Zsolt és Rácz András a múlthamisítás aprópénzre váltása kapcsán.
Csak elnyomók és elnyomottak között képesek értelmezni a történelmet a neomarxisták, de ennek mentén nehogy a múltat, de a jelent sem képesek megérteni, mert a különböző áldozat-kategóriák egymással is képesek konfliktusba kerülni. Ezért van az, hogy nem komplexen vizsgálják a múltat, hanem egy-egy, lehetőség szerint jelentéktelen eseményt emelnek ki, ami illeszthető a narratívába. Ilyen például a magyar jakobinus felkelés története, akik voltak vagy 22-en és semmi jelentősége nem volt – indokolta Rácz András. Utána ezek a marginális szereplők a hivatalos emlékezetpolitikában kiemelt szerepet kaptak, köztereket neveztek el róluk, és így valósággá váltak. A jelen dönti el, hogy minek volt jelentőségű a múltban – az, ami nekünk ma fontos.
Polbeat minden kedden este hét órakor a Revolution 56 Szabadságharcos Sörözőből élőben közvetítve. Jöjjön el személyesen és nézze végig a vitát (Budapest, II kerület, Bem rakpart 53 – a Margit híd budai hídfőjénél.)
A videót készítette: László Petra
Facebook
Twitter
YouTube
RSS