Felemelő nyitómeccs a Puskás Arénában: Gera Jézusnak köszönt meg mindent, Szalaié az első magyar gól
Fantasztikus hangulatban, közel hetvenezer néző előtt lépett pályára a magyar válogatott az új Puskás Aréna nyitómeccsén. Bár a nemzeti csapat végül 2–1-re kikapott a világ egyik legjobbjának számító Uruguaytól, Szalai Ádám belőtte az új nemzeti stadion első magyar gólját. A meccs előtt elbúcsúztatta a közönség Gera Zoltánt, aki elsőként Jézusnak köszönte meg a pályafutását. Szép jelenet volt, ahogyan a Nélküled is csodálatosan hangzott a meccs előtt.
Öt éve, 2014 nyarán rendezték meg az utolsó válogatott meccset a Népstadionban, amit akkor már évek óta Puskás Ferenc Stadionnak hívtak. Az ellenfél Kazahsztán volt, és a játékosokon kívül kevesen emlékezhetnek erre a győzelemre. Alig több, mint tízezren voltak kint; méltatlan búcsú volt ez a legendás arénától, még akkor is, ha az utolsó évek már a Népstadion végelgyengüléséről, végóráiról szóltak.
Ha így nézzük, nem is vártunk olyan sokat a Puskás Arénára, de ha arra gondolunk, hogy az 1953-ban átadott építmény már a kilencvenes években is milyen leromlott állapotban volt, akkor azért lehet hiányérzetünk. Régen kijárt ez már nekünk.
A pénteki ünnepélyes megnyitó első igazán felemelő pillanata az volt, amikor a közönség elénekelte a Nélküled című dalt, ami a dunaszerdahelyi meccseken vált kötelező, de szerethető elemmé, és ami az összetartásról, az összetartozásról szól. A stadion felhúzásánál is fontos volt a trianoni tragédiát meghaladó nemzeti szempont: koncepció volt, hogy a határon túli magyarok is részt vegyenek az építésében. És – ezt mindenki ferdítse jobbra vagy balra – ez így van jól.
A stadion valóban lenyűgöző lett, olyan, ami egy önmagát komolyan vevő országnak jár. Olyan, aminek létrejöttén csak a legszélsőségesebb emberek és politikusok csámcsognak.
A két csapat már felsorakozott a kezdőkörnél, amikor a gyepre hívták az utóbbi évtizedek legjobb és legszimpatikusabb játékosát, Gera Zoltánt. Sajnos visszavonult klasszisunk már nem tudta vállalni a búcsúmeccsét: „Ennyi ember előtt még nem beszéltem” – mondta a nemzeti csapat korábbi csapatkapitánya, aki láthatóan elérzékenyült a „Gera Zoli, Gera Zoli” rigmusra. A már edzőként dolgozó Gera elsősorban Jézus Krisztusnak köszönte meg a pályafutását, és persze családjának, a játékosoknak, az edzőknek és a szurkolóknak. Szép, őszinte jelenet volt.
Gerára azért szükség lett volna Uruguay ellen – ahogyan a jövő héten Walesben sem ártana, ha ott lehetne –, mert a világ egyik legjobbjának számító csapat hozta a papírformát a meccs elején. A dél-amerikai együttes pillanatok alatt elhúzott két góllal (mindkettő szép volt), de a fantasztikus hangulat a mieinkre is hatással volt: Szalai Ádám gyönyörű támadás után szépített (2–1).
Ezután is nyílt, lüktető mérkőzést játszott a két együttes, de sem a szünetig, sem azután nem esett több gól, bár Uruguaynak és a magyar csapatnak is volt több lehetősége.
Végül győzött a vendégcsapat, s bár örültünk volna egy döntetlennek, a legfontosabb, hogy jövő héten összejöjjön valahogyan a siker Walesben. Ha sikerül, ott leszünk az Európa-bajnokságon, és ugyanebben a csodálatos arénában szurkolhatunk a válogatottnak. Ha nem? A nemzeti stadion akkor is itt lesz, és előbb-utóbb az újabb nagy siker is megérkezik. Az, hogy egy ilyen stadionban láthatjuk vendégül Európát és a világot, felér a legnagyobb győzelmekkel.
Fotók: MTI
