A balliberálisok eddig csak hazugságokkal nyertek választásokat - I. rész
Kun Béla szonokol.
Legalábbis a rendszerváltás óta. A kommunisták addig csak úgy kerültek hatalomba először, hogy a vesztes első világháború után összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchia. A zűrzavart kihasználva gróf Károlyi Mihály elárulta a hazáját, meggyilkolták Tisza István miniszterelnököt, majd átjátszotta a hatalmat egy kicsi, de agresszív, anarchista, szabadkőműves csoportnak, a kommunistáknak. Így jött létre Kun Béláék vezetésével 1919-ben a 133 napig tartó véres kommün, minden balliberális kormányzás előképe.
A következő 1945 után, a 44 évig tartó kommunista rémuralom szovjet fegyverekkel, megszállással juttatta hatalomba Rákosi Mátyás és Kádár János ugyancsak vérszomjas bandáját. Tehát saját erőből, demokratikus választással soha nem kerülhettek volna Magyarországon hatalomba a kommunisták, a balliberálisok elődei.
A kommunista egyben balliberális is
Na, de mégis ennyi negatív tapasztalat után, nemzetpusztító ténykedésükkel, hogyan jutottak eddig háromszor hatalomra a kommunisták, először 1994-ben? Régi trükköt alkalmaztak, az átöltözést, az átváltozást. Az emberarcú szocialisták (MSZP), a neomarxisták és a szélső liberálisok, a szabad demokraták (SZDSZ), akik előzőleg kommunista ellenességükről voltak hírhedtek, szintén hazugságokkal kerültek be az Országgyűlésbe. Úgy, hogy megtévesztették, ígérgetéssel becsapták az embereket, szólás-és sajtószabadságot ígértek, munkát, megfizethető árakat, a korrupció visszaszorítását, jobb egészségügyi ellátást, gyarapodást a családoknak, jobb életet.
Emlékezzünk, hogyan kampányolt Horn Gyula, a szocialisták elnöke: újra lesz 3.60-es kenyér és újra öt forintért ihatunk egy korsó sört, a nyugdíjasok ingyen utazhatnak a repülő járatokon.. Kell ennél több? Mi valósult meg ebből? Semmi. A rendszerváltásban csalódott emberek egy része hinni akart az ígéreteknek. De mi is történt valójában? Vissza kell tekintenünk az Antall-Boross kormányok idejére, amikor is az első szabad választáson, 1990-ben a jobboldali koalíció – MDF, KDNP, FKGP- győzött. Azt hinnénk, hogy a keresztény, konzervatív oldal kezébe került a hatalom. Szó sem lehetett róla.
Az MSZMP-kormány, a volt kommunista nomenklatúra politikusai, utolsóként Németh Miklós miniszterelnök 22 milliárd dollárnyi adóssággal, üres költségvetési kasszával hagyta hátra az országot, az újonnan született polgári demokráciára. Csőd szélén állt az ország. A hadsereg, a rendőrség még a szovjet katonai, KGB-s, Kádár-féle nevelésben részesült, nem beszélve a volt kommunista párttagokkal teli intézményrendszerekre, a tanácsokra. Nem volt könnyű kormányozni. Hogy Európa engedelmes tagjai legyünk, elindult a spontán privatizáció, azaz az állami vagyon széthordása, a cukorgyárak felszámolása. Milliók kerültek utcára, ismert fogalom lett a munkanélküliség, a munkanélküli segély.
Azt se higgyük, hogy a volt állampárt (MSZMP) vezető tagjai kerültek utcára, dehogy, sőt, ők jártak élen a fosztogatásban, az elvtársak fillérekért, vissza nem térítendő banki kölcsönnel jutottak gyárakhoz, intézményekhez, állami gazdaságokhoz és így tovább. De csak a jó elvtársak, mert jó időben voltak jó helyen. Elindult tehát a rablóprivatizáció, melynek egyik levezénylője az MDF-kormány idején az Állami Vagyonügynökség vezérigazgatója Csepi Lajos, előzőleg a KISZ KB egyik vezetője volt. A Magyar Nemzetben egy interjú során Gáspár Sándor – egykor az MSZMP PB tagja –, a SZOT elnöke- panaszkodott nekem, hogy még a legjobb elvtársaiban is csalódni kellett. Felhozta régi elvtársát, Paszternák Lászlót, a Vasas Szakszervezet elnökét, akit enyves kezűnek nevezett, miután saját magának privatizálta fillérekért a vasasok balatonlellei üdülőjét.
Amikor korrupcióról beszélünk, akkor óhatatlan a komcsikra-libsikre gondolok. Thürmer Gyula, egy igaz kommunista, a Munkáspárt elnöke írja Az elsikkasztott ország című könyvében, hogy miként lopták el a volt elvtársai, az MSZMP, a párt aranyát. Történt ugyanis, hogy 1987-ben egy André Z. Hornstein nevű francia, a kádári állampártnak ajándékozott 4500 darab aranyérmét, azaz Napóleon aranyakat. Amikor ketté vált a párt MSZP-re és Munkáspártra, akkor Thürmer igényt tartott a pártjának eső részre, de fityiszt mutattak neki, mert Máté László pénztárnok közölte, hogy a Nemzeti Bankból eltűntek az aranyak.
Mint ahogy a több tízmilliárd forintnyi pártvagyon is felszívódott, így a Munkáspártnak csak negyvenezer tagkönyv jutott és az eszme. Tehát a balliberálisok ne mutogassanak a másik oldalra korrupciót kiabálva, mert azt a maguk háza táján kell keresgélniük.
De térjünk vissza a kommunisták és liberálisok ígérgetéseikre, hazugságaikra. Amikor 1994-ben megnyerték a szocialisták és a szabad demokraták a választásokat, akkor soha nem látott harácsolás kezdődött. Mit érdekelte őket a munkanélküliség, a fiatalok és a családok szociális helyzete. A tények azt igazolják, hogy a Horn-Kuncze kormányzat alatt sokkal több állami vagyont adtak el, mint az előző négy évben. Az 1990-es választás évében 109 milliárd forint értékben privatizáltak állami vagyont, 1995-ben már 488 milliárdért. A balliberálisok stratégiai ágazatokat adtak el külföldieknek, amit egyetlen szuverén állam sem tesz meg. (Ezt ígéri most Kapitány István újra)
Eladták a Budapesti Elektromos Műveket, az Észak-dunántúli Áramszolgáltatót, a Magyar Távközlési Rt.., a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt., a Mátrai Erőművet, azonkívül 1997-re befejeződött a magyar bankrendszer eladása. Nem beszélve, hogy eladták az M1-es autópálya egy részét a franciáknak és így maguknak szedhették az autópálya díjat.
Közben a magyar gazdaság tengődött, mert még az így szerzett sok száz milliárdot sem fektették be a kommunisták, a balliberálisok az iparba, a mezőgazdaságba, a fejlesztésekbe. A pénz eltűnt. Helyette hozták a Bokros-csomagot, a megszorításokat, tovább sarcolták a népet, hogy a költségvetésből hiányzó pénzt valamennyire pótolják. Persze az eladott nemzeti vagyon számai nem valósak, árbecslés nem készült, mivel a külföldiek áron alul jutottak hozzá a magyar tulajdonhoz.
Ez a kommunista-liberális felelőtlen magatartás figyelmeztetés a mai választóknak is. Ezek soha sem csinálnák másként. A baloldal mindig csak ígérget, és amikor hatalomba kerül, feléli, elkölti azt, amit a jobboldali, nemzeti kormány megtermelt. Gondoljunk csak Karácsony Gergely főpolgármesterre, aki az előző főpolgármester, Tarlós István megtakarítását, 300 milliárd forintot szőrén-szálán eltüntette, szétosztotta a baloldalon álló párttársainak. Igaz, az eltussolásban, a hazugságok elfedésében a balliberális sajtó mindig partner volt. Dezinformáltak, elfedték a valóságot, megmagyarázták a megmagyarázhatatlant. A dollármédia, a külföldről fizetett sajtópropagandisták arról nem írtak, amire Thürmer Gyula emlékeztetett:
,Nálunk volt egy csomó hatalomra és pénzre éhes értelmiségi, feketéző pártapparatcsik, akik a szocializmusban sem éheztek, de többre, sokkal többre vágytak. Megvolt a lakásuk, a kocsijuk, a tisztes polgári létük (szabadon utazhattak Nyugatra), de őket ez nem elégítette ki, hogy ötször többet keresnek, mint az átlagember.
Nincs még vége, holnap jön a második rész.
