Pesti Srácok

Félrevezető járványadatokkal hergel a baloldali sajtó

Félrevezető járványadatokkal hergel a baloldali sajtó

Nem meglepő, de ismét hazudik a balliberális média. Legújabban a járványügyi adatok szándékos elferdítésével próbálja felhergelni a közvéleményt, és pánikkeltéssel támadni a kormány intézkedéseit. A Magyar Nemzet az ügyben megkereste az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy pontos tájékoztatást kapjanak a kérdésben.

Baloldali sajtóorgánumok Kásler Miklós szavait félreértelmezve vontak le következtetéseket a koronavírus negyedik hullámának egészségügyi adatairól. Az emberi erőforrások minisztere korábban az InfoRádióban úgy fogalmazott, a negyedik hullámban tavaly szeptember 7-e és idén január 3-a között négyszázötvenhatezer magyar fertőződött meg, akik közül tizenhétezren szorultak kórházi kezelésre és kilencezerötszázan hunytak el. A baloldali sajtóorgánumok ez alapján számolták ki és vonták le azt a következtetést, hogy a kórházakban a betegek ötvenöt százalékát nem tudták megmenteni a járvány negyedik hullámában.

Az Emmi a Magyar Nemzet megkeresésére azt nyilatkozta a félretájékozatás kapcsán, hogy a kórházi ellátást igénylő tizenhétezres esetszám csupán azokra a betegekre vonatkozik, akiket koronavírus-fertőzés miatt vettek fel a kórházba, azonban nem tartalmazza azoknak a betegeknek a számát, akik SARS–COV–2-fertőzöttek voltak, de más okból kerültek kórházba. Ezen túlmenően azokat sem, akiknél a kórházi ellátás során derült fény a koronavírus-pozitivitásra. Vagyis hiba a koronavírussal való fertőzés következtében elhunytak számát a tizenhétezres esetszámhoz viszonyítani, mivel összesen négyszázötvenhatezren fertőződtek meg az adott időszakban, azonban a tizenhétezres szám csupán azokat a betegeket jelenti, akik kifejezetten a koronavírus-fertőzés miatt kerültek kórházba. Ez azt jelenti, hogy tizenhétezernél jóval több kórházban ápolt fertőzött volt, az elhunytak számát ehhez kell viszonyítani. A részletes adatokkal kapcsolatban az Emmi közölte: a kórházi ellátások minőségi mutatóit az Epidemiológiai és Klinikai Kutatási Munkacsoport által végzett kutatások fogják hamarosan részleteiben publikálni.

Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: MTI/Rosta Tibor

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.