Úgy látszik, hogy végig kell néznünk, ahogy a béke álmát éneklő kórusnak sajnálatosan leáldozik, miközben a háború szólistái törnek utat maguknak – fogalmazott a Sándor-palotában elhangzott beszédében Ferenc pápa. A katolikus egyháző kiemelte: nemzetközi szinten úgy tűnik, hogy a politika a problémák megoldása helyett inkább az indulatokat szítja. A pápa többek közt arról is beszélt: egy ilyen Európa képe lebeg a szemei előtt, „amely nem válik a részeinek túszává és az önmagára hivatkozó populizmus áldozatává, de nem is válik egy cseppfolyós, sőt, gáznemű dologgá, egyfajta absztrakt szupranacionalizmus képviselőjévé, amely nem vesz tudomást a népek életéről. Ez az ideológiai gyarmatosítás alantas útja, amely eltünteti a különbségeket, mint az úgynevezett genderkultúra esetében, vagy a szabadság beszűkített fogalmait helyezi az élet valósága elé.”
A politika a városból jön, és a jogok garantálása és a kötelességek tiszteletben tartása iránti kézzelfogható szenvedélyről szól
– kezdte a Sándor-palotában megtartott beszédét a katolikus egyházfő, hozzátéve: kevés olyan város van, mint Budapest, amely segítheti az erről való gondolkodást, hiszen nemcsak méltóságteljes és életerős főváros, hanem a történelemnek központi helye, az évszázadok jelentős fordulópontjainak tanúja, a jelen és a jövő főszereplője. Ferenc pápa úgy vélte, a magyar főváros példájából sokat lehet tanulni, hiszen Budapest a történelem, a hidak és a szentek városa.
Forrás: MTI
Budapest, a történelem városa
Ferenc pápa kifejtette: ha Budapestet, mint a történelem városát vizsgáljuk, akkor tudnunk kell, hogy ősi eredetére már a kelta és római maradványok is utalnak. Úgy vélte, Budapest megélte a boldog békeidőket, de olyan fájdalmas korokat is, mint a náci és kommunista megszállás és elnyomás, a zsidók gettóba zárása, de az 1956-os forradalmat is.
Budapest ma egy olyan ország központja, amely ismeri a szabadság értékét, és amely miután a diktatúrákért magas árat fizetett, küldetésként magában hordozza a demokrácia kincsének és a béke álmának őrzését
– jelentette ki. Ferenc pápa kiemelte: erre azért is fontos kitérni, mert Budapest alapításának 150 évvel ezelőtti alapításának évfordulóját ünnepli, amikor a Duna nyugati partján fekvő Buda és Óbuda, valamint a túlparton fekvő Pest egyesült.
A kontinens szívében fekvő nagy főváros születése Európa közös útját idézi fel, ahol Magyarország is otthonra lelt
– hangsúlyozta Ferenc pápa.
A háború szólistái törnek utat maguknak
Ferenc pápa elmondta: a II. világháború utáni időszakban Európa és az ENSZ azt a reményt képviselte, hogy a nemzetek közötti szorosabb kötelékek megakadályozzák a további konfliktusokat, a mai korban azonban mintha ez az elköteleződés alábbhagyott volna.
Úgy látszik, hogy végig kell néznünk, ahogy a béke álmát éneklő kórusnak sajnálatosan leáldozik, miközben a háború szólistái törnek utat maguknak
– emelte ki az egyházfő. Hozzátette: általánosságban is elmondható, hogy a nemzetek közötti békés együttműködés szándéka mintha eltűnt volna az emberek fejéből, miközben újra megjelent az ellentét, fellángolt a nacionalizmus és az ítélkezés, a kommunikáció hangneme pedig elmérgesedett.
Nemzetközi szinten úgy tűnik, hogy a politika a problémák megoldása helyett inkább az indulatokat szítja, hátat fordítva a háború borzalmai után elért érettségnek, visszafejlődtek egyfajta háborús infantilizmusba
– hangsúlyozta.
Európa küldetése a béke
Ferenc pápa úgy vélte, csak abból a politikából jön létre a béke, amely képes a stratégiai érdekek helyett mindenki érdekét szem előtt tartani, beleértve az embereket és a jövőt is. Kiemelte: ebben a történelmi helyzetben ezért is alapvető jelentőségű Európa szerepe, hiszen történelmének köszönhetően az emberiség közös emlékezetét képviseli.
Arra hivatott, hogy betöltse az ennek megfelelő hivatást, gyűjtse egybe az elszakadtakat, fogadja be a népeket, és senkit se tartson meg örökre ellenségének. Ezért elengedhetetlen, hogy újra felfedezzük az európai lelket
– fogalmazott. Felidézte: az EU alapító atyáinak is az volt az elve, hogy nem másokkal szemben kell meghatározni az egységes Európát.
A világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk
– mondta Ferenc pápa. Kiemelte: ebben a történelmi időszakban számtalan veszély leselkedik ránk, mégis, a meggyötört Ukrajnára való tekintettel fel kell tenni a kérdést, hol vannak a békét szolgáló kreatív erőfeszítések.
Fotó: MTI
Budapest, a hidak városa példa lehet Európa előtt
A katolikus egyházfő szólt Budapestről, a hidak városáról is. Úgy vélte, a magyar főváros mint a Duna gyöngyszeme éppen a hídjainak köszönhetően mutatja meg különlegességét, amelyek összekötik a város részeit, harmóniát teremtve a város és a folyó karaktere között.
Ez a környezettel való harmónia elismerést kelt bennem ennek az országnak az elkötelezett ökológiai gondossága iránt
– hangsúlyozta az egyházfő, hozzátéve: a különböző valóságokat összekötő hidak azonban azt is sugallják, hogy el kellene gondolkodnunk az egység fontosságán, amely nem egyformaságot jelent. Úgy vélte, Budapest kerületeinek sokfélesége, de mégis egységessége éppen ezt szimbolizálja, ez pedig az Európai Unió számára is példa lehet. Az egyik alapító atyát idézve megjegyezte: Európa úgy fog létezni, hogy semmi sem fog elveszni abból, ami az egyes nemzetek dicsőségét és boldogságát jelenti.
Erre a harmóniára van szükségünk. Egy olyan egészre, amely nem nyomja agyon a részeket, és olyan részekre, amelyek jól illeszkednek az egészbe
– emelte ki Ferenc pápa.
A genderkultúra az ideológiai gyarmatosítás alantas útja
Az egyházfő jelzésértékűként méltatta, hogy a magyar törvény úgy fogalmaz: „valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki, illetve hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulása az európai egység sokszínűségéhez”. Ferenc pápa elmondta: egy ilyen Európa képe lebeg a szemei előtt, amely nem válik a részeinek túszává és az önmagára hivatkozó populizmus áldozatává,
de nem is válik egy cseppfolyós, sőt, gáznemű dologgá, egyfajta absztrakt szupranacionalizmus képviselőjévé, amely nem vesz tudomást a népek életéről. Ez az ideológiai gyarmatosítás alantas útja, amely eltünteti a különbségeket, mint az úgynevezett genderkultúra esetében, vagy a szabadság beszűkített fogalmait helyezi az élet valósága elé.
Úgy vélte, tragikus vereséget jelent az értelmetlen abortuszhoz való joggal dicsekvés; ehelyett milyen csodálatos, ha egy személy- és emberközpontú Európát építünk, ahol hatékony születés- és családpolitika működik.
Fotó: MTI
Magyarországon békében élnek egymással a felekezetek és a nemzetiségek
A katolikus egyházfő szerint Magyarországon a különböző nemzetek egy családot alkotnak, amelyben mindegyikük növekedését és egyediségét ápolja, és ebben is példamutató. Ferenc pápa elmondta: Budapest leghíresebb hídja, a Lánchíd segít egy olyan Európát elképzelni, amely sok különböző láncszemből áll, amelyek összetartozásukban találják meg a szilárdságukat. Ezért úgy vélte, Magyarország hídépítő lehet, ha kihasználja sajátos ökumenikus jellegét, hiszen hazánkban különböző felekezetek élnek egymás mellett, ellentétek nélkül, tisztelettudóan, építő szellemben együttműködve.
A magyar alaptörvény evangéliumi perspektívái
Ferenc pápa kitért Szent István példájára is, aki fontos intelmeket hagyott fiára, Szent Imrére. Mint az intelmek egyikét felidézte, „arra kérlek, hogy mindenütt és mindenekben szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem az idegenekhez is”. Úgy vélte, Szent Istvánt az őszinte keresztény szellem vezette, amikor megfogalmazta, hogy a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz, majd a gondolatot azzal zárja, hogy sosem szabad harcolni az igazság ellen.
Ez a hit nagy tanítása. A keresztény értékekről nem lehet mereven és bezárkózva tanúságot tenni, mert Krisztus igazsága a szelídséget és a nagylelkűséget jelenti. Innen fakad az a magyar népi jóság, amely még a mindennapi kifejezések szintjét is áthatja
– vélte Ferenc pápa, aki szerint a szilárd identitás a mások iránti nyitottsággal kell párosuljon. Ferenc pápa ismételten kitért a magyar alaptörvényre, amely kimondja: tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, együttműködésre törekszünk a világ minden területével és megerősítjük a Magyarországon élő nemzetiségeket és népcsoportokat, hiszen a magyar nemzet részének tartjuk őket. Emellett hazánk elkötelezi magát a nemzetiségek és népcsoportok nyelvhasználata és saját kultúrájuk ápolása és védelme mellett. A katolikus egyházfő úgy vélte, ez valóban „evangéliumi perspektíva”.
A jövő közös lesz, vagy nem lesz
Az alaptörvény néhány határozottan keresztény szellemiségű szóval azt is kimondja: valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét
– tette hozzá Ferenc pápa, egyúttal köszönetet mondott, hogy ettől az elhatározástól inspirálva hazánk jelentős segítséget nyújt a Szíriában és Libanonban élő üldözött keresztényeknek. Az egyházfő visszatért Szent István intelmeihez, idézve az alábbi sorokat: „az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem máshol lakjanak.” Ferenc pápa úgy vélte, a korunk közéletében sok vitát okozó migráció kérdésére is választ ad Szent István; a konfliktusok, szegénység, éghajlatváltozás elől menekülőkkel kifogások és halogatás nélkül foglalkozni kell. Úgy vélte, Európa sorsfordító kihívás előtt áll, amelyet nem lehet elutasítással megfékezni, hanem csak elfogadni, hogy olyan jövőt teremthessünk, amely ha nem közös jövőnk lesz, akkor nem lesz.
Ferenc pápa a határon túli magyarokért is imádkozik
A Szentatya Szent Lászlón és Szent Margiton kívül utalt a múlt század néhány fontos magyar alakjára, köztük Mindszenty Józsefre, Boldog Apor Vilmosra, Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspökökre, valamint Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóra.
Rájuk szeretném bízni ennek a számomra oly kedves országnak a jövőjét
– mondta Ferenc pápa. Beszédét azzal zárta:
szeretnélek biztosítani benneteket közelségemről, és imáimról minden magyarért. Különösen gondolok azokra, akik az anyaországon kívül élnek. És megemlékezve mindazokról, akikkel életem során találkoztam, és akik oly sok jót tettek velem. Isten, áldd meg a magyart!
Fotó: MTI
Vezetőkép: MTI/Koszticsák Szilárd
Facebook
Twitter
YouTube
RSS