Több tíz, főleg élemedett korú érdeklődő gyűlt össze tegnap este a Budai Liberális Klubban, ahol az SZDSZ és a Momentum Mozgalom beszélgetett nagy egyetértésben a Magyarországon uralkodó élhetetlen diktatúráról, és arról, hogy feltétlenül rendszerváltozásra van szükség. Az esemény egyébként nagyon meghitt volt, valahogy úgy, mint amikor az apuka a gyermekek születéséről okítja csemetéjét, aki akkor is szép és okos, ha éppen tök hülye és nagyjából semmilyen értelmes mondanivalója nincs.
Nem számít semmi
Szemantikai kérdés, vagy valami ilyesmi. De az a lényege a rendszerváltásnak, hogy gyökeresen meg kell változtatni a rendszert, amiben élünk – fejtegette a Momentum elnökségi tagja, Orosz Anna, kicsit félreértve a kérdést, egyúttal megidézve a Édesvíz könyvek életbölcsességeit, miszerint semmi nem a múltban történt, hanem a jövőben fog. Ami ma van, abban nem számít semmi, csak a kapcsolati háló – mondta szigorú szemmel Anna barátai jelenlévő szüleinek, akik helyeslően bólogattak, és nem sértődtek meg rá a másod- és harmadgenerációs SZDSZ-es barátainak előtte ülő szülei, nagyszülei és egyéb genderszabad felmenői sem. “Amíg ilyenek az állapotok, addig nem számít semmi” – ezt már Kádár Barnabás, a BLK-ban jól csengő nevű másik elnökségi tag mondta, utalva arra, hogy rozsdásak a kórházakban a csövek, ezért a fiú most nem lázad az apja ellen, hiába a kamaszkor, bizony egy oldalon állnak. Együtt bandáznak, kart karba öltve dolgoznak azon, hogy ne ilyenek legyenek azok az állapotok, hanem ideális legyen a világ, amiben már lehet lázadni az apa ellen. Hogy egy gyerek számára ideális világban miért kell az apa ellen lázadni, az titok maradt, valószínűleg a következő országjárás során felmérik ennek az okát is, és kidolgozásra kerülnek a részletek.
Önkényuralmat csinált belőle
“Ahhoz hogy végül elégedettek legyünk, egy rendszerváltás kell” – zárta “gondolatait” Barnabás és vártuk, hogy felszólít minket egy távíró állomás elfoglalására, de nem. Pedig a forradalom zajlik, csak senki nem vette észre. A már nem létező SZDSZ egyik alapítója, Haraszti Miklós megdicsérte a fiatalokat, hogy milyen ügyesen foglalták össze gondolataikat, valamint közölte, jó megközelítése a dolgoknak a szemantikai kérdés. Akár egy kifejtős fogalmazást is megérne később – gondolta –, és rögtön neki is kezdett időn és téren áthúzódó tapasztalatait megosztani a rendszerváltozásról, ami egyszer már elkezdődött, de aztán a Fidesz, és személyesen Orbán Viktor tönkretette, önkényuralmat csinált belőle, pedig Haraszti épp most jött haza Hollandiából, lehetett volna olyan is a végeredmény. Nem tudjuk itt mire gondolt, talán a pipacsokra, vagy a malmokra, de elképzelhető, hogy a coffee shopokra. Mindegy is, mert az egykori szabad madár ezután még álmosítóan hosszú percekig fejtegette a 80-as évek végének eseményeit, kínkeserves párhuzamokat keresve Orbán Viktor és az akkori rezsim között. Ő egyébként annak apropóján volt jelen, hogy már megélt egy rendszerváltást, ami valljuk be, nem csak neki sikerült. Az más kérdés, hogy Haraszti elvtárs, az akkori fideszesekkel ellentétben visszavágyhatott a rendszerváltás előtti rendszerbe, amikoris pártja 1994-ben vérszerződést kötött a posztkommunistákkal. De hagyjuk a “zelmúltnyolcévet”, koncentráljuk a momentumos – vagy inkább ködös – jövőre.
Orosz Anna; Fotó: gazdasagtv.hu
Nehéz, nagyon nehéz
Nem árt a választói támogatás! – adott tanácsot a fiataloknak Haraszti hozzátéve, minden segítséget megad nekik, mert megérdemlik. Mint mondta, sokat lehet tanulni a rendszerváltozás körüli ügyekből, bár a Momentumosok még nem éltek akkoriban, de erre valók a szülők és a szülők barátai. A rendszerváltozást is hatalmas tüntetés-sorozat előzte meg, amikor a hatalom beismerte, hogy az életszínvonal romlik, fenntarthatatlan a rezsim – figyelmeztetett Haraszti a párhuzamokra, bár nekünk erről inkább az ugrott be, hogy ha meg akarjuk érteni miről beszél, be kell tölteni a megfelelő DLC-t a Hogyan váltsunk rezsimet kalandjátékba. A folytatás sem volt emelkedettebb, hiszen Kádár elnökségi tag bólogatva azzal reagált az előtte szólóra, hogyaszongya: “Akkor is nagyon nehéz volt, ma is nagyon nehéz.” Ezt a semmit mondást mi egy jó kis Coelho idézettel is megbolondítottuk volna, nem úgy az egyel korábbi rendszerváltozás agg harcosai, akikhez láthatóan eljutott az egyszerű üzenet. Arról pedig, hogy a közelmúltban senki nem írt róluk a sajtóban az jutott az eszükbe, hogy nehéz eljutni a társadalomig, mert a médiában elnyomják őket, ezért meg kell szólítani az embereket az utcán, hogy kimenjenek az utcára. Erre felkaptuk a fejünket, mert mit is mondjunk, mesteri terv, a hatalom reszket. Kádár azzal folytatta ködös ábrándozását, hogy ha azt látnák, mindjárt vége van az Orbán-rendszernek, akkor olyan tüntetések lennének, mint a csuda, egyúttal figyelmeztetett, először integrálni és társadalmasítani kell az elégedetlenséget, majd kivinni az utcára. Ezzel szintén tetszést aratott a körúti, első emeleti lakásban tartott Budai Liberális Klub tagjai között, akik egyébként rendkívül elégedetlenek a fennálló helyzettel.
A MoMo aláírásgyűkjtő akciója közben; Fotó: reflektor.blog.hu
Kormányra kerülési
“A Momentumnak az a feladata, hogy fenntartsa az éberséget az emberekben aziránt, hogy semmi nem tart örökké, ez a legnagyobb felelősségünk, valamint a remény visszaadása az embereknek, és ezt a reményt az emberek vissza is adták a Momentumnak aláírások formájában” – látott pozitívan ekkor már Orosz Anna, majd e bravúros körmondat után rátért a motivációs üzenetre: mindennek vége lesz egyszer, Orbánnak is, csak egyéni és közösségi szinten tenni kell érte és kiépíteni egyéni és közösségi szinten az igazságos és szolidáris rendszert. Tudomásul vették a rendszert, hogy megváltoztassák a rendszert – válaszolt Kádár arra a kérdésre, hogyan fognak kétharmados, de legalább 51 százalékos többséget szerezni egy olyan választási rendszerben, amelyben csak a Fidesz listájára lehet szavazni. Egy most induló mozgalomnak csak az lehet a célja, hogy kormányra kerüljön és megváltoztassa a törvényt – zavart minket össze, mert eddig úgy tudtuk, a választási törvényeket a parlament fogadja el, illetve módosítja. A törvény a Fidesznek kedvez, de csak addig, amíg a Fidesz van a hatalmon, de az összeomlás után már nem – finomított elnökségi tagtársa álláspontján Anna, rámutatva ezzel elmélyült választójogi ismereteikre, amivel bizonyították, hogy szüleikhez és szüleik barátaihoz hasonlóan ők is sokkal intelligensebbek, műveltebbek nálunk, nyelveken olvasnak és voltak már külföldön is…
A változás dinamikájának megérlelése
Forradalmak sora fog nemsokára végigsöpörni az országon – tudtuk meg egy üveggömbből, ja, nem, hanem Haraszti elvtárstól, aki szerint most olimpia, holnap Paks, holnapután valami és minden másként lesz. Ez ilyen egyszerű kérem szépen, bár párhuzamot nem érdemes keresni Kádár népszerűségcsökkenésével, mert Orbán választásokkal legitimálta magát és arra is képes, hogy újra meg újra választásokat nyerjen, ezzel is megidézve a sztyeppék illiberális világát, lebontva a civil társadalmat és a sajtószabadságot. Tehát az igazi feladat nem az összefogás és az összeesküvés, hanem a változás dinamikájának megérlelése és a választási rendszer lecserélésének gondolata, ami innen indult és jutott sehova – foglalta össze Haraszti a gondolatait, átvéve ezzel az estét eluraló politikai dadaizmust.
Fotó: HVG
A beszélgetés során még többször felemlegették az olimpiai rendezés diadalmas megtorpedózását, valamint a jövőben tervezett Paks II, illetve az ügynöktéma megtámadását is. Ez a stratégia pedig kísértetiesen követi Saul Alinsky A radikálisok 12 szabálya című útmutatását, amelynek 11. pontja például az, hogy „Ha egy negatívumot elég keményen nyomsz, végül pozitívvá fog válni.” – de legalább bizonyítottan olvastak valamit, ami legalább pontokba van szedve és nem sokkal bonyolultabb, mint feltöretlen tojástól eljutni a rántottáig.
Régen minden jobb volt
“A tervezett reformok lényege, hogy mindent rendezzünk vissza a régire, az Orbán előttire” – lepett meg minket Kádár elnökségi tagtárs, akitől sajnos ennél előremutatóbb gondolatot nem hallottunk. A reform részleteiről szólva Kádár azt magyarázta, hogy nekik nem szállna a fejükbe a hatalom, hanem azonnal visszaállítanák a (sz)ügyészséget, aztán saját magukat önellenőrizve, konszenzusos kormányzást teremtenének az országban. Mindennek a szerepe az eddigi igazságtalanságok legitimálása lenne, mert egy csomó gazság már legitimálva van, tehát nem ütközik jogszabályba, hogy emberek elkövették [az alanyt ne nálunk keressék – szerk.]. Itt bizony elvesztettük a fonalat, de elhangzott még rengeteg vontatott gondolat arról, hogy a kormánynak nagy az étvágya és az abszolút hatalom megmérgezte a lelkeket, amitől gonoszak lettek a lelkek és pont a kétharmados törvényekkel lehet lerombolni a kétharmados törvényeket, ez a kulcsa a rendszernek, tehát olyan sok sarkalatos törvény van és alkotmány, hogy amikor valaki legyőzi a Fideszt, akkor az lesz a kihívás, hogy ne bízza el magát. Ajaj…
Nem demokratikus
“Aki önállóan cselekszik az nem demokratikus” – állapította meg egy bölcs hang az első székekből felindultan, amivel kapcsolatban nem volt könnyű feloldani azt az elhangzott ellentmondást, mely szerint nem társulnak senkivel, mert az összefogás hiteltelenít hosszú távon, következetesen kell képviselni azokat az értékeket és elveket, amelyeket az elején kimondott magáról, a felerészben konzervatív, felerészben meg baloldali szolidáris értékeket és elveket valló tagokból álló szervezet, viszont az olimpiás aláírások jelentős részét a baloldali mikropártok gyűjtötték össze nekik. Orosz Anna úgy folytatta, hogy bár a politikai szövetséget nem támogatják, de szívesen segítenek egymásnak fontos ügyekben, különben kimenne alóluk a szervezet kétharmada. Valamint a párbeszéd nagyon fontos, ezért is segíthetett nekik bárki, ez a továbbiakban is így lesz – bontogatta tovább Anna, amiről eszünkbe jutott, hogy ezentúl a mosogatást lehetne párbeszédnek hívni, ha megkérünk rá valakit. “A fideszesek támadása miatt megrettent demokratáknak kétharmaddal kell diktátort hívniuk az eke szarva mellől, mert csak így lehet demokráciát teremteni” – foglalhatjuk össze a Szabad Demokraták Szövetségének és a Momentum Mozgalom szülői értekezletének első etapját, ami után úgy jártunk, mint Fülig Jimmy a munkával, finoman szólva is elvesztettük érdeklődésünket és picit elbóbiskoltunk.
Haraszti Miklós; Fotó: Liberal Times
Viktátor
Az este folyamán Orbán Viktor lediktátorozása volt a leggyakoribb toposz. A titulust a résztvevők szerint azzal érdemelte ki a miniszterelnök, hogy illiberális, tehát az ellenzéket már elnyomta, most pedig a nép és a média manipulálása van soron. Meg persze az elmaradhatatlan civil társadalom, amivel mindig történik valami rettenetes. Egy adott ponton sikerült Orbánt az észak-koreai elmebeteghez, Kim Dzsongunhoz hasonlítani. “Egy Kim Dzsongunnál is az a veszélyes, hogy ha ő elveszti a hatalmát, akkor tudja, hogy az egész családját fogják kiirtani, tehát bármire képes. Kicsiben ez igaz az Orbán rendszerére is” – hangzott el. Sőt, az is szóba került, hogy a Momentum országjáró kampánya során szinte tapintható a szélsőjobbos veszély, amely a parlamentből kiindulva sötét árnyként kísértette a kiskosárral gombát szedegető, angyali, csillogó szemű fiatalokat, akiket még nem rontott meg a hatalom. Orosz Anna elmondta, hogy őt ugyan személy szerint nem érte semmilyen atrocitás, vagy bármi negatív élmény, de attól még fél ( mert ez a dolga).
Asztrál- és mentálmágia
Mondjuk megtanultunk már az ilyen előadásokon úgy aludni, hogy a cinkesebb részeknél felébredünk. Ilyen például akkor történt a liberális klubban, amikor Kádár et. azt fejtegette, hogy három alapértéket azonosítottak, amiben meg tudnak egyezni, szembeszállva a korábbi ideológiákkal, melyek többletjelentéseket adtak a szavaknak, ami miatt ők nem tudnak kommunikálni a választókkal, mert nincs közös nyelv, mindenki mást ért minden alatt, ezért nekik lépni kellett. A fogalmakból nekik például a teljesítményelvűség tetszik, amit ki kell egyensúlyozni a szolidaritással, hogy az egész, mintegy szintézisként oldódjon fel a pozitív nemzetképben, ami mindenképpen nagy teljesítmény, ha az értelmetlen rigmusok versenyében indítjuk. A Momentumnak ez a mesterhármasa, és majd az utókor eldönti, hogy ez milyen ideológia – adott feladatott a nem politikus pályát választó bölcsész barátainak Kádár. Hozzátette, hogy akkor sem ideológiák mellett határozzák meg magukat, hanem cselekednek, mert látják a kórházak és az ország állapotát, ezért a Momentum a legjobb eszköz arra – túlmutatva politikán, kormányon – hogy befolyásolják az ország állapotát és elhozzák a létező világok legjobbikát mind egyéni, mind közösségi szempontokból. Ekkor ismét említésre került a nagy sikerű országjáró sorozatuk, ahol elérték, hogy a zemberek szóba álljanak egymással [ez eddig példátlan volt – a szerk.], hogy “alapproblémákat” oldjanak meg együtt. Ekkor végképp feladtuk, mert olyan érzésünk volt, mint amikor a kétezres évek elején véletlenül benéztünk délután a Pecsába, ahol egy szerepjáték klubban arról folyt a diskurzus, mi a különbség az asztrál- és a mentálmágia között, de senki nem sietett a segítségünkre. Megállapíthatjuk tehát: a 2018-ban parlamentbe és 2022-ben kormányra készülő fiatalok nincsenek tisztában azzal, hogy hol a határ a politika és a haverokkal való sörözgetés között, és erről a szüleikkel, illetve szüleik legjobb barátaival hiába beszélgetnek, ők is hasonló problémákkal küzdöttek fénykorukban. A végtelen ciklusokba ragadás végig érezhető volt, de érthető is, mert a gyermekek rendre megismétlik szüleik hibáit.
Szerzők: Ambrózy Áron, Dezse Balázs
Facebook
Twitter
YouTube
RSS