Nem vár bocsánatkérést a miskolci kórház főigazgatója
Nem látja szükségét Csiba Gábor, a Borsod megyei kórház posztjára visszahelyezett főigazgatója, hogy változtatásokat vezessenek be a csecsemőosztályon - egyebek mellett erről is beszélt a Népszabadságnak adott interjúban. Augusztusban a miniszterelnök kezdeményezésére mentették fel, és indítottak ellene vizsgálatot, miután az intézmény jelezte, hogy a szokottnál több koraszülöttet veszítettek el augusztus közepén. Szerinte ország-világ előtt kiderülhetett, hogy a megyei kórház szakmai színvonalával semmi baj nincs.
– Bocsánatot kért már öntől Orbán Viktor?
– Nem értem a kérdését.
– Végül is az ő közvetlen beavatkozására indult a vizsgálat, s a kívánságára küldték önt 74 napos kényszerpihenőre, hurcolták meg ország-világ előtt...
– Nem bántott meg senki, nem várok el bocsánatkérést senkitől.
– Más sem hívta fel?
– Megismétlem, senkinek nem kell bocsánatot kérnie. Ebben semmi politika nincsen. A lényeg az, hogy túl vagyunk rajta: ország-világ előtt kiderülhetett, hogy a megyei kórház szakmai színvonalával semmi baj nincs. A vizsgálat lényeges hibát nem állapított meg, sem szakmai, sem szervezeti felelősséget.
– Politikai ügy volt?
– Miért lett volna az? A betegségnek nincs politikai hovatartozása. Tudomásom szerint járványügyi és orvosszakmai eljárásokat vizsgáltak a kórházban. S közben találtak egy olyan baktériumot négy vagy öt, ezen időszak alatt meghalt csecsemő szervezetében, amely csaknem minden egészséges emberben ott van, de csak a legyengült immunrendszerűeknél okoz megbetegedést. A koraszülöttek szervezetére sok minden jellemző, csak az nem, hogy erősek és egészségesek lennének.
– Készített listát arról, hogy főigazgatótársai közül ki, hogyan viselkedett, együtt érzett vagy éppen fölajánlotta, hogy mindenkit szívesen fogad, akinek megingott a bizalma az ön által vezetett intézményben?
– Nincs listám. Debrecent és Nyíregyházát pedig éppen mi kértük arra, hogy a kialakult helyzetben, a dolgok tisztázásig, segítse ki a kórházunkat. Azt semmiképpen nem szerettük volna, ha ez idő alatt olyasvalakit kell ellátnunk, akinek megingott bennünk a bizalma, és nem szívesen szült volna nálunk, vagy hagyta volna itt koraszülött babáját az osztályon. Ne feledje, óriási fölhajtással, médiaérdeklődés mellett zajlottak az események. Sokféle információ, félinformáció került nyilvánosságra. Az viszont kifejezetten jólesett, hogy jó néhány orvos és más szakemberek ismeretlenül is kiálltak az intézmény mellett…
– A szakmai vizsgálat alapján nem történt hiba. A Nemzeti Nyomozó Iroda mégis folytatja a nyomozást: miért? Meddig?
– Nem tudom. Nem folytam bele a rendőrségi nyomozásba, de úgy tudom, az is hamarosan lezárul. Reményeim szerint hasonló eredménnyel, mint ahogyan az a szakmai vizsgálat esetében történt, elmarasztalás nélkül.
– Mit gondol, ha ugyanazok a biológiai, időjárási paraméterek megint előállnának, mint akkor, a nyolc csecsemő halálát jelentő napon, ismét megtörténhetne a tragédia, vagy azóta változott valami?
– Erre nem tudok válaszolni. Ahogyan megtörtént most, kedvezőtlen körülmények mellett, ugyanez megtörténhet az ország bármely más koraszülöttosztályán. A koraszülöttek azért szorulnak különleges, intenzív ellátásra, mert éretlenül jönnek a világra, tehát benne van minden egyes esetben, hogy nem sikerül a legnagyobb gondoskodás, a legfejlettebb orvostechnikai háttér mellett sem életben tartani mindegyiküket. A koraszülött intenzív ellátás legalább olyan nehéz, mint a felnőtt intenzív ellátás, sok nehéz eset van egy helyen, egy időben, hiába a technika, az átlagos gyógyító helyekhez hasonlítva, több halálozás történik.
– A történtek után nem is változtatna valamit a kórház vagy az osztály működtetésében?
– Nincs rá szükség, az intézmény többféle minőségi rendszerben is akkreditált kórházként működik, az azokban leírt folyamatok alapján dolgozunk, ezek eleve minimalizálják az emberi vagy a szervezeti tévedéseket, hibákat.
– Személy szerint mekkora veszteségekkel jött ki ebből az ügyből?
– Még nem csináltam mérleget, egyelőre örülök, hogy túl vagyunk rajta. Bementem dolgozni, lényegében a vizsgálat alatt is időszakosan bejártam, hiszen az uniós fejlesztések nem álltak le, azok irányítása alól nem is mentettek fel. Ha mégis kéne mondanom valamiféle összegzést ebben az ügyben, akkor Galla Miklós egyik jelenete jut eszembe: ebben arra a kérdésre, hogy mi szeretne lenni, azt mondta: bányász. De aztán, mégis meggondolta magát, mert nem akart mindennap azzal az élménnyel élni, hogy nem történhet vele más, mint hogy ráesik a lábára egy szén. Az egészségügy is olyan, mint a bányászat, akármilyen beosztásban dolgozik is az ember, bármikor ráeshet a lábára a szén. Galla Miklós és a magam története között az a különbség, hogy ezt én tudom is, és ezzel együtt is vállalom ezt.
– Kórházi főigazgatóként mégsem végezhette a munkáját, fölfüggesztették.
– Nem felfüggesztettek, hanem részleges mentesítettek a munkavégzés alól. Utóbb jó döntésnek bizonyult. Senki nem mondhatja, hogy befolyásoltam volna „szenvedő Krisztusként” a vizsgálatot. Jó helyetteseim vannak, remekül vitték a napi rutinfeladatokat.
– Ki fizeti meg a 74 napos ügyön dolgozó óriási apparátus munkáját, a számtalan helyi ellenőrzést, a tanúk utaztatását, a több mint 500 epidemiológai vizsgálatot?
– Nem tudom. A kórháznak még nem számlázták.
Forrás: nol.hu
Fotó: nol.hu
