Pesti Srácok

A harcos rendőr nem érti, miért kellett feladniuk a tévészékházat

A harcos rendőr nem érti, miért kellett feladniuk a tévészékházat

Az egyik meghallgatott rendőr tanú arról számolt be a rendőri vezetők perén, hogy volt olyan időszak a televízió székházának ostromakor, amikor úgy érezte, nem élik túl az eseményeket. A Fővárosi Törvényszék csütörtöki tárgyalásán az egykori erzsébetvárosi rendőrkapitányt, Nagy-Juhák Istvánt is meghallgatták.

PÁMER DÁVID - PestiSrácok.hu

Tanúk meghallgatásával folytatódott a rendőri vezetők pere a Fővárosi Törvényszéken. Egyikük Erzsébetváros korábbi rendőrkapitánya, Nagy-Juhák István volt. A tanú a biztosítási parancsnok, Lapid Lajos tábornok utasítására a Kossuth téren látott el helyszíni parancsnoki teendőket. A nyugalmazott ezredes a vezetési feladatok ellátása előtt tájékozódott, illetve a téren a tüntetőkkel is próbálta felvenni a kapcsolatot, ám ez a próbálkozás „nem igazán sikerült”. Nagy-Juhák szerint a tömeg viszonylag békés volt, nem tapasztalt olyat, hogy bárki is a kordonon túl, a Parlament felőli oldalra akart volna átjutni. Később arra lett figyelmes, hogy a Kossuth térről - ahol a demonstráció szerinte szervezett volt - tömegek vonulták át a Szabadság térre. Az ezredes a vezetési ponton találkozott az esti órákban kiérkező Gergényi Péter volt budapesti főkapitánnyal, az országos rendőrfőkapitány helyettesével, Szabadfi Árpáddal, valamint Lapid Lajossal. Bírói kérdésre elmondta, a vezetési ponton televíziót ugyan nem látott, de számítógép volt a járműben, ami „alkalmas lehetett tévéadás vételére”. A tanú - aki Lapid parancsait közvetítette - beszámolt arról is, hogy amikor a forgalmazásokból értesültek róla, hogy mi zajlik a székháznál, akkor BRFK-s és rebiszes erők átcsoportosítására adtak utasítást. Ez 2-4 századnyi embert tett ki, noha ennél nyilvánvalóan nagyobb erőkre lett volna szükség. Nagy-Juhák fenntartotta azt az állítását, hogy noha a forgalmazásokból nem ez tűnik ki, de többször beszélt Mittó Gáborral, aki segítséget is kért tőle. A televízió védelmére a későbbiekben odarendelt egységek is tőle kértek adatok és a vallomása alapján segítséget.

PestiSracok facebook image

Nagy-Juhák csak postás volt?

A bíró és az ügyész kérdésére a tanú elmondta, azért vele vették fel a kapcsolatot az egységek és nem Mittóval, mert egyrészt ő lehetett inkább elérhető, másrészt tudhatták, hogy a Kossuth térre érkeznek még rendőrök, akiket át lehetett csoportosítani. Arra a kérdésre, hogy miért csak kisebb csapaterőket küldtek a Szabadság térre, a tanú úgy válaszolt, a Parlamentnél is megfelelő erőnek kellett maradnia. Az ügyész arra is rákérdezett, ha valóban közvetítő szerepet játszott a tanú Lapid és az egységek között, akkor az miként lehetséges, hogy egyes szám első személyben adott utasításokat, másrészt a forgalmazási adatokból nem látszik, hogy sokat beszélt volna a tábornokkal. Nagy-Juhák állította, mindenki számára egyértelmű volt, hogy ő csak továbbítja az üzeneteket, a forgalmazásokban pedig azért nincs igazán nyoma a parancsnokával való kapcsolattartásnak, mert ezekre leginkább szóban került sor. A közvetítői szerep az oka annak is, hogy Mittónak intézkedésekre adott utasítást, hiszen egyébként ő nem volt a negyedrendű vádlott szakmai előjárója.

A helyszínparancsnok mindent megtett?

A nyugalmazott ezredes elmondta, hogy csupán részleges információi voltak arról, mi zajlott pontosan a székház ostromakor. Arról a forgalmazásokból értesült, hogy a főbejárat ablaka betört és ömlik a füst az épületbe. Ekkor javasolta a bent lévőknek, hogy húzódjanak oldalra, „a füst irányából ki”. Arra a tanú nem tudott válaszolni, hogy a székházat védőknek ez miért nem jutott eszébe. Mivel Nagy-Juhák pályája során leginkább biztosítási feladatokat látott el, sőt az ostrom éjszakáján a Kossuth tér helyszíni parancsnoka volt, emiatt a bíró többször is megkérdezte tőle, mi a helyes vezetői magatartás egy helyszíni parancsnok részéről. A hadbíró nyilvánvalóan Mittó szerepére utalva megkérdezte, hogy a tanú szerint helyes magatartás-e, ha „valaki nem megy be az épületbe, nem veszi át a parancsnokságot”. A tanú szerint Mittó mindent megtett, amit megtehetett, s abban sem hibázott, hogy nem tájékozódott a helyszínen, hiszen ez az adott helyzetben több órás tevékenységet vesz igénybe. Az időtényezőre reagálva a hadbíró visszakérdezett: „Meddig tartott az ostrom, percekig, vagy órákig?” - utalt a bíró arra, hogy Mittónak lehetett volna ideje tájékozódni.

Nem kaptak adatokat a hírszerzéstől

A tanú azt is elmondta, a biztosítási terv - amit csak később, az ostrom után napokkal látott - valószínűleg az események folyamatában készült, ezért volt lehetséges, hogy kimaradt a televízió védelméről szóló rész. Az ezredes arról nem tud, hogy felvetődött, akkor este az esetleges fő célpont nem a Magyar Televízió székháza, hanem a Parlament lett volna. Védői kérdésre Nagy-Juhák elmondta, Lapid „menj át és próbálj valamit tenni” utasítása Mittó felé „nem egy értékelhető parancs”. A „hol, mit, mikor kérdésekre kellett volna választ kapni” - mondta el véleményét Lapid parancsáról az ezredes. A tárgyaláson szóba került, hogy sem a bűnügyi hírszerzéstől, sem a titkosszolgálatoktól nem kaptak releváns információkat, noha a tőlük kapott adatok nagymértékben segítették volna a felkészülést.

A zászlós lélekben elbúcsúzott a családjától

Kókai Gellért nyugállományú rendőr zászlós drámai vallomásban számolt be arról, hogy az általa vezetett rebiszes egység milyen állapotokat tapasztalt a televízió ostromakor. A tanú elmondta, számára azon az éjszakán az „időérzéke megszűnt”, „beszűkült a tudata”. Kókai és 10 fős egysége a Parlamentnél látott el szolgálatot, amikor az esti órákban személyesen Gergényi Péter kérte fel arra, hogy menjenek a televízió épületéhez és „szakszerűen”, „kulturáltan” távolítsák el az épületbe bejutó, körülbelül 10 fős tüntetői csoportot. Ez különösebb nehézség nélkül meg is történt, s később felállt a baranyai század is, amelynek a tanú és egysége is segítséget nyújtott. Kókaiékat érthetetlen módon egy In-Kal munkatárs arról tájékoztatta, hogy „az épület üres”, „nincs felvétel”, nincsenek bent civilek. A tanú csak utólag értesült róla, hogy ez nem felelt meg a valóságnak és még politikus is volt az épületben. Kókai zászlós a székház épülete előtt gyülekező tömeggel megpróbált kommunikálni, ami azonban nem járt sikerrel, mivel egy „kockakővel mellbe dobták”. „Így nem lehet tárgyalni, mondtam nekik és személyesen csuktam be a bejárati ajtót” - idézte fel emlékeit a tanú. Ezután valaki betörte a főbejárat ablakát és az összes üvegdarab a rendőr zászlósra „robbant”. Később azt tapasztalták, hogy a tüntetők elkezdték „ütni-rúgni” a kaput, s ezután gondolta a tanú, hogy „ez az este nem arról fog szólni, hogy ezek innen el akarnak menni”. Kókai, miután rádión hiába kért segítséget, úgy érezte, hogy „ők 10-en el lettek vágva”. A rendőr zászlósban ekkor felmerült, hogy „lehet meg fognak halni”, „lélekben elbúcsúzott a családjától”. „Ezek vadállatok voltak, meg akartak ölni minket” - fakadt ki a tanú, aki akkor este „felfokozott lincshangulatot” tapasztalt.

Akár egyedül is védte volna a főbejáratot

A tanú a mai napig azt sem érti, hogyan kerültek a székházba tüntetők. „Addig amíg ott voltunk, senki nem jött be!”, ki engedte be őket?” - kérdezte érzelmileg túlfűtötten Kókai Gellért, aki azt is hozzátette, ha egyedül állt volna ott, akkor sem törtek volna be az ostromlók. A bíró megjegyezte, hogy „az ítéletben megpróbál rá válaszolni”, ki engedte be a tüntetőket. A tanú számára nem derült ki az éjszaka során, hogy ki lehetett a helyszíni parancsnok, Mittó Gábort nem is látta. Giber László századossal is csak egyszer találkozott, amikor ingerülten, feléjük rohanva üvöltötte, hogy „rebiszesek, a kurva anyátokat, kifelé”. A tanú - akit összesen 13 kő talált el és súlyos lábsérülést szenvedett - ismét megerősítette, nem érti miért kellett feladniuk a főbejáratot, hiszen saját tapasztalatból tudja, a főbejáratnál nem volt füst, amire Giber hivatkozott.

A vád szerint

Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, Dobozi József rendőr dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társa felelőssége, az ügyészség álláspontja szerint elsősorban intézkedések, illetve a 2006-os őszi eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. A vádlottak az eljárásban tagadták bűnösségüket.

A per február 11-én további tanúk, köztük a Vizoviczki-ügyben többek között vesztegetéssel gyanúsított Kalmár Tamás meghallgatásával folytatódik.

Fotó: MTI/Beliczay László

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.