Biszku szerint jogosan rohanta le hazánkat a szovjet hadsereg

Egy, az 1956-os Intézet által készített interjú szerint Biszku Béla egykori kommunista belügyminiszter azt állította, horthysta katonatisztek arra akarták felhasználni az „ellenforradalmat”, hogy visszaállítsák azt a rendszert, ami 1945 előtt volt - derült ki a belügyér ellen folyó büntetőper keddi tárgyalásán. Biszku elmondása szerint november 4-e, a szovjet tankok bejövetele az országban „egy fordulatot hozott”, s a pártvezetés véleménye szerint a szovjet csapatok hazánkba áramlása „jogos volt”. „Helyesen tették” - mondta el véleményét a 90-es évek elején készült beszélgetés során a kommunista politikus, majd hozzátette, „a rend és a nyugalom kialakulását” várták a szovjet csapatoktól.”

PÁMER DÁVID - PestiSrácok.hu

Iratismertetéssel folytatódott a háborús bűntettel és más bűncselekményekkel vádolt Biszku Béla pere a Fővárosi Törvényszéken. A 93 éves volt kommunista belügyér a múlt hét kedden kezdődő tárgyalásán kijelentette, nem tesz vallomást, a felolvasott nyomozati vallomásában pedig elmondta, hogy a bűncselekményt nem követte el, ártatlannak vallja magát. Biszku Béla a mai tárgyalást is rezzenéstelen arccal és fegyelmezetten ülte végig. Szünetekben, és a tárgyalás végén is rendőrök kíséretében hagyta el a tárgyalótermet. Tóth Szabolcs tanácselnök az 1956-os Intézet által készített Biszku interjúsorozat részleteinek felolvasásával folytatta a március 18-án berekesztett tárgyalást. A kommunista belügyminiszter már a felolvasás elején jelezte a bírónak, hogy „tagoltabban beszéljen”, hogy „értse, amit mond”. A büntetőper második felében a vádlott egy fülhallgatót is kapott.

„Felelőtlenül mentek a pusztulásba”

A 90-es évek elején készített interjúban Biszku leszögezte, hogy 1956-ot a „magyar nép egyik tragédiájának tartja”, amiben sok ártatlan ember esett áldozatul. A tömeggyilkossággal, sortüzek elrendelésével vádolt idős férfi beszélt a hozzá közel álló, a budapesti pártbizottságot védő, majd 1956 október 30-án megölt Mező Imréről. Mező és két társa fehér zászlóval hagyta el az épületet, ám vitatott körülmények között megölték őket. Biszku arról is említést tett, hogy több fiatalt ő maga próbált lebeszélni a forradalomban való részvételről még október 23-án. „Fiatal emberek felelőtlenül mentek a pusztulásba” - emlékezett vissza az interjúban Biszku az akkori eseményekre. Biszku Béla azt is megemlítette, hogy a nyugati hatalmak provokációkat szerveztek Magyarországon - célzott a vádlott a Szabad Európa Rádió tevékenységére. Ugyanakkor, „ha Nagy Imréék nincsenek, mondhattak volna az imperialisták, amit akarnak” - tette hozzá a volt belügyminiszter. Biszku szerint az események után letettek az asztalukra egy vizsgálati jelentést, amelyben az állt, hogy az „ellenforradalom” nem volt spontán, hanem 1955 óta szervezett, a „hatalom erőszakos úton történő megszerzésére” irányuló kísérlet volt, majd a folyamatba bekapcsolódott a „külső ellenség” is.

A vádlott szerint jogos volt a szovjetek bevonulása

Az interjúban arra is kitért Biszku, hogy szerinte a horthysta katonatisztek arra akarták felhasználni az „ellenforradalmat”, hogy visszaállítsák azt a rendszert, ami 1945 előtt volt. Elmondása szerint november 4-e, a szovjet tankok bejövetele az országba „egy fordulatot hozott”, s a pártvezetés véleménye szerint a szovjet csapatok hazánkba áramlása „jogos volt”. „Helyesen tették” - mondta el véleményét a '90-es évek elején készült beszélgetés során a kommunista politikus, majd hozzátette, „a rend és a nyugalom kialakulását” várták a szovjet csapatoktól. Biszku arról is beszélt, hogy ők maguk is szerveztek tüntetéseket „az utca visszahódítása” céljából '56 decemberében a Köztársaság téren, Angyalföldön, Kőbányán, és több vidéki városban. Ugyanebben a hónapban történt meg a vádban is szereplő két, sortűzzel és több tucat ember halálával végződött tüntetés is a Nyugati téren, illetve Salgótarjánban. Biszku saját szerepével kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy nem is akart belügyminiszter lenni, „inkább félt a hatalomtól”. Noha ő a hatalomhoz „soha nem ragaszkodott”, azt elismerte, hogy a párton belül létezett egy „sajátos karrierizmus” - fűzte hozzá Biszku, aki azt is elárulta, hogy mielőtt elvállalta volna a belügyminiszteri pozíciót, Kádár - a kivégzett Rajk Lászlóra utalva - azzal biztatta, hogy „én is voltam belügyminiszter és mégis élek”.

Rákosiék is felelősek

A vádlott azt is elmondta a rendszerváltozás után vele készült, a mai tárgyaláson felolvasott interjúban, hogy szerinte a bekövetkezett eseményeket (értve ezalatt az 1956-os forradalmat) meg lehetett volna előzni. Állította, a Rákosi-Gerő vonulat hibák sorozatait követte el, igaz, az már a legutóbbi tárgyaláson is elhangzott, hogy a felelősségre vonásuk soha nem történt meg. Biszku ezt azzal magyarázta, hogy „nem voltak a kezeik között”, külföldre, a Szovjetunióba távoztak. Az egykori belügyminiszter és „elvtársai” sok „keserű beszélgetés” után arra jutottak '56 tavaszán, hogy „Rákosi tehertétellé vált”. Ezt a „meggyőződésüket” persze megelőzte az SZKP XX. kongresszusa, ahol Hruscsov „lerántotta a leplet” a sztálini vezetés bűneiről, illetve a személyi kultuszáról és annak „következményeiről”. Rákosit ezután 1956. július 18-án elmozdították a Magyar Dolgozók Pártja első titkári székéből, aki nem sokkal később a Szovjetunióba távozott.

Biszku szerint az 50-es években független volt a magyar igazságszolgáltatás

Biszku az 1956-os Intézet által készített beszélgetés során több alkalommal is azt hangoztatta, hogy a véres megtorlásokra a párt nem adott semmilyen utasítást, a rendőrség, ügyészség, bíróság a politikától függetlenül végezte a dolgát. A népbíróságok felállítását azzal magyarázta a vádlott, hogy a „rendkívüli időszakokban rendkívüli eljárásokat kell lefolytatni”. Biszku állította, hogy a Nagy Imrét elítélő bíróval semmilyen kapcsolatban nem állt, s Vida Ferenc a mártír miniszterelnököt 1958. június 15-én politikai nyomástól mentesen ítélte halálra. Az egykori belügyminiszternek arról sem volt tudomása, hogy hány embert és milyen okból végeztek ki, hiszen „nem ismerte a konkrét cselekményeket”, a „kivégzésekben soha nem vett részt”. Biszku az interjú során arra sem emlékezett, hogy a forradalom leverése után fiatalkorúak lettek volna bebörtönözve. Azonban az iratok tanúsága szerint hat olyan fiút - köztük a 16 évesen bebörtönzött Mansfeld Pétert - végeztek ki 1958 ésc1959 között, egy évvel a meghirdetett amnesztia előtt, akik még 18 éves koruk előtt lettek letartóztatva.

A cél, az „ellenforradalmi” erők megsemmisítése volt

A tárgyaláson több, a pártvezetés, valamint a karhatalmat irányító Katonai Tanács '56 decemberi üléséről készült jegyzőkönyvet is ismertettek. Ezekben elhangzott, hogy a „magyar hadseregnek máshogy kell dolgozni, mint azelőtt”, itt nem „gyerekjátékról, hanem proletárforradalomról van szó”. A pártvezetés, valamint a bábjukként működő Katonai Tanács vezetői abban is egyetértettek, hogy olyan utasításokat kell kiadni, amelyek képesek az „ellenforradalmi erők megsemmisítésére”. Egyikük egy Lenin idézettel bátorította, buzdította a pártvezetést: „a fehérterror ellen háromszoros vörösterror kell”! Földes elvtárs pedig arra tett javaslatot, hogy „gyorsan és kegyetlenül számoljanak le” az „ellenforradalmárokkal”, illetve „ha valaki kimegy az utcára, arra tüzelni kell”. Az üléseken a fegyverhasználat kérdése is szóba került. A karhatalmisták a zavargás megszüntetése, valamint önvédelem esetén, több felszólítást követően használhatták a fegyverüket. Ha fegyverhasználatra kerül sor, akkor már tilos a tömeggel megegyezni, alkudozni, s adott esetben a „szétugrasztottakat is üldözni kell”. Önvédelem esetén tüzelni kell, de nem szabad a levegőbe lőni, vagy vaktöltényt használni- szólt a szabályzat.

Biszku a fegyveres erő felállítására tett javaslatot

A pártvezetés ülésein a jelenlegi fővádlott is többször felszólalt. A vérbe fojtott forradalom utáni egyik vezetői tanácskozáson Biszku úgy nyilatkozott, „az illúzió, hogy politikai eszközökkel lehetett volna kezelni a helyzetet”. A kommunista belügyér korábban pedig arra tett javaslatot, hogy „meg kell kezdeni a fegyveres erők és a politikai rendőrség felállítását”, amely az „ellenség ellen és nem a kommunista elvtársak ellen harcol”. Az ügyészség a volt belügyminisztert felbujtóként, aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel, életveszélyt okozó testi sértéssel, súlyos testi sértés kísérletével megvalósított háborús bűntettel vádolja. A vád tárgyát képezi még a lőszerrel, lőfegyverrel való visszaélés, valamint a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása.

A per további iratok ismertetésével április 1-jén folytatódik.

Fotó: MTI/Beliczay László