Biszku-per: "A gyilkosokat meg kell nevezni!"

Az 1956-os megtorlás áldozatainak hozzátartozói a Biszku-per keddi tárgyalásán elmondták, szüleiket ok nélkül, brutálisan bántalmazták a székesfehérvári karhatalom tagjai. Egyiküket annyira megverték, hogy napokig ágyban feküdt, orvost pedig nem lehetett hívni hozzá. Az egyik sértett lánya pedig arról beszélt, hogy nincs benne gyűlölet, de a bűnt, a gyilkosokat meg kell nevezni…

PÁMER DÁVID - PestiSrácok.hu

Tanúk meghallgatásával folytatódott Kádár János belügyminisztere, Biszku Béla büntetőpere a Fővárosi Törvényszéken. A keddi tárgyaláson meghallgatták azoknak a martonvásári akadémikusoknak a gyermekeit, akiknél 1957. március 9-én „ellenforradalmi tevékenységük miatt” a székesfehérvári karhatalmisták otthonukban házkutatást tartottak, majd kihallgatásra elhurcolták őket. A rendőrőrsön agyba-főbe verték a három akadémikust. A vád azt rója Biszku terhére, hogy az esetről készült jelentés kézhezvétele után nem intézkedett a vizsgálat lefolytatásáról, hanem a dokumentumokat irattárba helyezte. Az ügyészség szerint a vádlott azért cselekedett így, mivel a brutális akcióra ő maga és társai adtak utasítást. Az elsőként meghallgatott Kükedi András elmondta, hogy az akkori történésekről szinte alig van tudomása, szülei próbálták őket óvni, ezért nem beszéltek nekik az 1956-57-es eseményekről. Édesapjának, Kükedi Endrének és két társának az eseményekbe való részvételről annyit tudott elmondani a tanú, hogy fegyvereket és röplapokat kerestek náluk a pufajkások kíséretében megérkezett rendőrök, majd Székesfehérvárra vitték őket, ahol többször bántalmazták a sértetteket. A tanú elmondta azt is, ismeretei hézagosak, de emlékezete szerint apja nem vett részt az 1956-os eseményekben.

Kegyetlenül megverték az MTA három egykori munkatársát

Ennél lényegesen többre emlékezett Szabóné Kükedi Mária, az elsőként meghallgatott tanú testvére, Kükedi Endre akadémikus lánya. A tanú beszélt az ügyészségre is becsatolt, édesapja 1956-os forradalom negyvenedik évfordulójára írt feljegyzéséről, amiből kiderült, hogy Kádárék attól tartottak 1957 tavaszán, hogy a „harcok ki fognak újulni”. Ezért inkább előre menekülve, az ellenállást az elején megtörve akarta a kommunista rezsim a hatalmát biztosítani. Mindkét tanú beszámolt arról is, hogy a pufajkások a kihallgatáson a MUK-ról, azaz a Márciusban Újra Kezdjük mozgalomról „érdeklődtek” az őrizetesektől. Olyan kijelentések is elhangzottak a kihallgatások során, hogy „piszkos ellenforradalmárok, majd mi elvesszük a kedvetek a MUK-tól”. Sőt, Tüske Endrét először azért bántalmazták, mert nem tudta megmondani mi az a MUK, utána pedig azért, mert tudta. A sértett lánya a konkrét fizikai bántalmazásokról nem sok mindent tudott, de amiről igen, az „megrázó”volt. A kommunista hatalom emberei a három akadémistát először a falhoz állítva gumibotozták, majd hasra fektették őket és úgy folytatták a verést, végül pedig mindhármukat körbeállták, a fejüket verték, és próbálták őket rábírni a terhelő vallomásra. Apja feljegyzéséből az is megtudható, hogy a karhatalmisták rengeteg embert elhurcoltak, végigjárták a településeket, „a rendőrőrs tele volt”, „az épület hangos volt a jajveszékelésektől”.

A gyilkosokat meg kell nevezni!

Egy másik tanú, az MTA mezőgazdasági kutatóintézet másik volt munkatársának, Friedrich Bélának a lánya arról beszélt, hogy apja semmit nem csinált, egy tisztességes, karakán magyar ember volt, aki azért dolgozott, hogy „ennek a népnek jó búzája legyen”. Elmondta azt is, hogy apja a megaláztatások után „már nem tudott talpra állni”. „Kisemmizettek, hátratoltak lettek”. Az idős nő azt is hozzátette, hogy „nincs benne gyűlölet, de a bűnt, a gyilkosokat meg kell nevezni”. a verések után, amikor apja hazajött, „alig állt a lábán” – mondta el Krammer Gergelyné, majd azt is hozzáfűzte, hogy apja ideggyógyászati kezelésben részesült az eset után, de az orvosok azt mondták, „ha újra jönnek érte, akkor ki fogják adni”. A tanú szerint a legrosszabbul a harmadik munkatárs, Kiss Árpád járt. Vele Krammerné személyesen találkozott, „de nem volt felismerhető”. Azért Kisst verték meg a legjobban, mert nem hajtotta végre a pufajkásoknak azt a parancsát, hogy bántalmazza Friedrich Bélát – mondta el az idős asszony, aki hozzátette, „egy életre nyomott hagyott bennük” ez az eljárás.

A veréstől mozdulni sem tudott

A törvényszék meghallgatta Kiss Árpád fiát is, aki megerősítette az előtte elhangzottakat. Apját valóban brutálisan összeverték, úgy, hogy napokig ágyban feküdt, megmozdulni sem tudott. Még azt is megtiltották, hogy orvos látogassa. A tanú az őrizetbe vételt megelőző házkutatással kapcsolatban annyit tudott elmondani, hogy amikor megérkeztek a rendőrök két lőfegyveres pufajkással együtt, akkor apja a két fiát a karhatalmisták mellé állította, mert nem bízott a rendőrökben. Abban édesapja biztos volt, hogy a lakásban nincs fegyver, „de a pufajkások hozhattak magukkal”. Biszku Béla jogi képviselőjének, Magyar Györgynek a kérdésére az összes ma meghallgatott tanú azt válaszolta, hogy nincs konkrét tudomásuk arról, ki adott utasítást a Magyar Tudományos Akadémia három volt munkatársának a letartóztatására és kegyetlen megveretésére.

Biszku semmitmondó vallomást tett a sortűzperben

A tanúk meghallgatása után a bíróság a salgótarjáni sortűzper 1995. január 31-én meghozott ítéletéből olvasott fel részleteket. Ebben az eljárásban csupán két embert, Orosz Lajost és Toldi Ferencet ítélték el emberiesség elleni bűncselekmény miatt öt-öt év fegyházra, mivel velünk szembe tudták kétséget kizáróan bizonyítani, hogy 1956. december 8-án Salgótarjánban a tömegbe lőttek. Biszku Bélát csupán tanúként hallgatták meg, ugyanakkor – ”semmitmondó”- vallomását kirekesztették bizonyítékok közül. Az ítélet indoklása szerint ugyanis, ha Biszku már akkor feltárja a valóságot, akkor önmagát is bűncselekménnyel vádolta volna meg. A bíróság korábban rámutatott, hogy hiába nyilatkozta azt a volt kommunista belügyér, hogy nem volt országos tűzparancs kiadva, de az indoklás szerint a Kádár-féle vezetés 1956. december elején elszánta magát, hogy fegyverrel veri le a munkások megmozdulását, és jóváhagyta a fellépést a tüntetőkkel szemben. Az ismertetés során elhangzott, hogy a sortűznek két 15 éves gyermek, és egy terhes asszony is az áldozatává vált.

A vád szerint

A vádirat lényege szerint az 1956-os forradalom, majd szabadságharc leverését követően Biszku az 1956. november elején megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt központi, irányító és döntéshozó testületének – és ezáltal a legszűkebb pártvezetésnek –, az Ideiglenes Intéző Bizottságnak szavazati és döntési joggal felruházott tagja volt. A tényleges hatalmat gyakorló, az állampárt szerepét betöltő MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága „karhatalom” elnevezéssel fegyveres alakulatot hozott létre azzal a céllal, hogy a forradalom és szabadságharc leverése után az fenntartsa a rendet, illetve fellépjen a polgári lakosság ellen. A bizottság közvetlenül irányította a karhatalmat vezető Katonai Tanácsot. A karhatalmi alakulatok a polgári lakosságra leadott sortüzekkel szándékos emberöléseket követtek el az ország területén: így 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvari úgynevezett „vörös-zászlós” tüntetésen, ahol 3 ember halt meg, majd 1956. december 8-án Salgótarjánban, ahol összesen 46 ember – köztük nők és gyerekek – vesztették életüket. A vádirat szerint 1957. március 9-én a székesfehérvári karhatalom tagjai Martonvásárra érkeztek, hogy egyes ellenforradalmár-gyanús személyeknél házkutatást tartsanak. A gyanús emberek között volt a Magyar Tudományos Akadémia forradalom eseményeiben részt vett 3 kutatója, akiket a házkutatások megtartása után letartóztattak, majd súlyosan bántalmaztak. Az egyik sértett 8 napon túl – több hét alatt – gyógyuló súlyos sérülést szenvedett. Biszku Béla tudott ezekről a bűncselekményekről: a róluk szóló hivatalos jelentést 1957. április 9-én megmutatták neki, ő azonban az akkor hatályos törvényi rendelkezések ellenére nem kezdeményezett büntetőeljárást, és a dokumentumokat az irattárban elfektette. Az ügyészség szerint azért, mert a kíméletlen leszámolás keretében történt bűncselekményekre az ő és társai utasítására került sor.

Fotó: Mészáros Péter/PestiSrácok.hu