Kilóra megvették a magyar focistákat a 80-as években - Megszólalt a totókirály
A nyolcvanas évek bundamoguljai még járták a pályákat, ott voltak a magyar NB II-es meccseken is, és elég volt heti 3-4 összecsapást megvenniük ahhoz, hogy meglegyen a telitalálat. Az ATV Tetthely című műsora megtalálta a műfaj egykori koronázatlan királyát, aki ma már legális vállalkozásaiból él, és bár szenvedélye maradt a sportfogadás, magyar meccsre semmi pénzért nem fogadna.
Vígh Sándort szemmel láthatóan tisztelik Soltvadkerten. Azt mondják, hogy nála jobban kevesen értik a focit. „Ahol pénz, van, labda van, emberek vannak, ott sok minden megtörténhet” – mondja a férfi, aki egyike volt azoknak, akik elérték, hogy a totóból a nyolcvanas évek elején kikerüljenek a magyar meccsek. Azokat ugyanis ő, és társai bármikor meg tudták venni.
A módszerük viszonylag egyszerű volt: találkozó a focistákkal, vagy bírákkal egy vendéglátó ipari egységben vagy lakásban és megállapodni a részletekben. Vígh úr azt meséli, hogy nem egyszer maguk a focisták mondták be a két klub közti megállapodást, amire aztán a totókirályoknak csak fogadni kellett.
Hogy 35 évvel ezelőtt mennyi volt a tarifa mondjuk az NB II-ben, arra a „futballszakértő” inkább nem emlékszik, de a korabeli feljegyzések szerint pár tíz ezer forintról beszélhetünk. Igaz, akkoriban ez még nagy pénznek számított, hiszen 300 ezer forintért lakást is lehetett venni. Általában három-négy meghatározó játékost kerestek meg, de mint mondja, egy idő után konkurensek is akadtak. Az akkori politikában is benne volt nyakig, hogy melyik klub nyeri meg az NB-I-et, az NB II-t. „Ki volt adva, hogy melyik csapatnak, milyen eredményt kell hozni a holnap érdekében” – meséli Vígh Sándor, hozzátéve, hogy míg a politikusok sosem buktak le, a totókirályok, és partnereik általában igen.
Magát is beleértve ő csaknem 50 olyan emberről tud, akit emiatt ítéltek el: fogadókat, játékosokat, játékvezetőket vegyesen. Negyedrendű vádlottként nem volt kérdés, hogy börtönbe zárják a meccsek adás-vételéért. A sportfogadástól azonban odabent sem tudott szabadulni. Még a felügyelet is érdeklődött a kulisszatitkok iránt, volt olyan fegyőr, aki újsággal a kezében kérte emberünket, ugyan segítsen már tippelni.
Az egykori totókirály a műsor készítőinek elmondta, volt olyan, hogy a csapat támadósora eladta a meccset győzelemre, a védők viszont vereségre, így tulajdonképpen egymás ellen játszottak. De az is előfordult, hogy már megvolt a megbeszélt döntetlen, amikor egy be nem avatott fiatal játékos rúgott egy nem várt gólt, azután meg azon csodálkozott, hogy társai miért nem osztoznak a gólörömben. Vígh úr olyanra is emlékszik, hogy a pályára vonuló csapatok játékosai egymásnak szólogattak be, hogy az ellenfélnek kell nyernie, így a találkozón csaknem 15 gól született, mire kialakult a megvásárolt végeredmény. De hallott arról is, hogy a bíró háromszor-négyszer is újra rúgatta a tizenegyest kívánt végszó érdekében.
A soltvadkerti totókirály ma már legális vállalkozásaiból él, a sportfogadás mégis a szenvedélye maradt. Egy dologra viszont nagyon ügyel: sosem fogad magyar meccsekre. Ennek okát azonban nem fejtette ki a Tetthely munkatársainak...
Forrás: atv.hu
