Pesti Srácok

Visszaszólt a törvényszék a főügyésznek Biszku miatt

Visszaszólt a törvényszék a főügyésznek Biszku miatt

A Fővárosi Törvényszék szerint a fővárosi főügyész múlt pénteki nyilatkozatából az tűnik ki, hogy Ibolya Tibor nem pontosan ismeri az előző nap kihirdetett elsőfokú ítéletet a Biszku-ügyben. A bíróság közleménye szerint a főügyész súlyos kritikákat fogalmazott meg, azt állítva, hogy „a törvényszék nem értette a vádat".

A törvényszék Ibolya Tibor több állítását cáfolta. Felidézték, a fővárosi főügyész szerint „nem tekinthetők új bizonyítéknak a bíróság által a megismételt eljárásban meghallgatott tanúk, mert már a nyomozás során is tettek vallomást. Illetve voltak olyan most meghallgatott tanúk, akik ha vallomást tesznek, saját magukat vádolják meg bűncselekmény elkövetésével, ezért nem is mondtak semmit".

Hozzátették, Ibolya Tibor kijelentette azt is, „szakmai kíváncsisággal várja, hogyan tudja a bíróság írásban megindokolni az ítéletét, például, hogy az ügyészség egyrendbeli háborús bűntettel vádolta meg Biszku Bélát, a bíróság pedig ötrendbeliben mondta ki bűnösnek, és kettőben még fel is mentette". Azt mondta, szomorúan hallgatták az ítélet szóbeli indokolását, „hogy Biszku nem adott tűzparancsot, mert az ügyészség soha nem állította ezt".

PestiSracok facebook image

A törvényszék leszögezte, a vád bizonyítása az ügyész feladata, a bíróság a konkrét vádról dönt és kizárólag a bizonyítékokat értékelheti. Ennek során csak azt a cselekményt vizsgálhatja, amivel az ügyész a vádlottat konkrétan megvádolja. Ha az ügyésznek azt nem sikerül bizonyítania, akkor a bíróságnak felmentő ítéletet kell hoznia. A bíróság szerint ez „jogállami garancia, ami minden vádlottat megillet, függetlenül attól, hogyan hívják".

A bíróság azt írta, a főügyész nyilatkozatában nem vette figyelembe, hogy két olyan cselekményt - illetőleg azok kapcsán Biszku Béla esetleges felbujtói szerepét - tett a vád tárgyává, amelyek vonatkozásában a rendszerváltást követően a Legfelsőbb Bíróságon már jogerős alapítéletek születtek. Ezekben kimondták, hogy a Nyugati téri események során a karhatalom nem adott le sortüzet, illetve hogy Salgótarjánban a magyar karhatalmisták konkrét magyar tűzparancs nélkül, kizárólag a helyi szovjet katonai parancsnok oroszul kiadott tűzparancsa után lőttek. Mindezt a jelen ügyben meghallgatott szakértők is egyértelműen megerősítették. A jogerős döntések mindenkire, így a vádhatóság számára is irányadóak, azok tartalmát pedig a lefolytatott bizonyítás sem cáfolta meg - tette hozzá a törvényszék.

A főügyész nyilatkozataira reagálva a bíróság közölte, nem igaz az az állítás, hogy a két alapügyben kihallgatott tanúk - akik közül a még életben lévőket a bíróság kihallgatta, a már elhunytak vallomását pedig felolvasta – „nem mondtak semmit". Ugyanis szinte kivétel nélkül akként nyilatkoztak, hogy a hatalom nem adott ki központi tűzparancsot a vádbeli esetekben, és ezt megerősítették a történész szakértők is.

A Fővárosi Ítélőtábla előírta a bíróságnak, hogy értékelje ezen tanúk vallomását is, aminek a bíróság eleget tett és ki is tért rá az ítélet szóbeli indokolásában. Úgy fogalmaztak, a bíróságnak nemcsak a vádlottra nézve terhelő, hanem a mentő bizonyítékokat is értékelnie kell, és nem teheti meg, hogy azokat valaminek az igazolása céljából figyelmen kívül hagyja, még akkor sem, ha a vádlottat adott esetben Biszku Bélának hívják, akit a közvélemény jelentős része - egyébként a konkrét vád ismerete nélkül - bűnösnek könyvel el.

A Fővárosi Törvényszék szerint a főügyész azon másik nyilatkozatával szemben, hogy nem érti, miért eltérő rendbeliségű bűnpártolásban mondta ki a bíróság bűnösnek a vádlottat, mint amilyennel emberöléssel az ügyészség eredetileg őt vádolta, ki kell emelni, a bűnpártolás rendbelisége nem a mások által elkövetett alapcselekményhez, hanem a bűnpártoló tevékenység folytán a felelősségre vonás alól mentesített személyek számához igazodik az évtizedek óta töretlen bírói gyakorlat szerint.

A bíróság leszögezte, az ügyészség - szemben a főügyész állításával - még csak nem is egyrendbeli, hanem négyrendbeli háborús bűntett miatt emelt vádat, a bíróság pedig - szintén ellentétben azzal, amit a főügyész állított - nem kettő, hanem csupán egyrendbeli háborús bűntett vonatkozásában hozott végül felmentő rendelkezést.

Ibolya Tibor azon kijelentésével kapcsolatban, hogy az ügyészség nem azzal vádolta és soha nem állította azt, Biszku Béla adott volna ki tűzparancsot, a bíróság idézte az ügyészi vádirat 6. oldalát, Biszku Bélával kapcsolatban, „a polgári lakosságra leadott sortüzekkel elkövetett emberölésekre a szűkebb pártvezetés más tagjaival együtt a leírtak szerint ő adott utasítást, melyek alapjául szolgáltak a karhatalmisták tevékenységének".

A bíróság közleményében leszögezte, az ügy jogerős eldöntése másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblára vár, az eljárási szereplők - köztük az ügyész is, mint minden más egyéb büntetőügyben - az álláspontjukat a tárgyalóteremben és nem a sajtóban kell, hogy megvédjék.

Biszku Béla volt pártállami vezetőt múlt csütörtökön nem jogerősen két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék bűnpártolással elkövetett háborús bűntett miatt első fokon.

Ajánljuk még

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)