Kövér: A végvárakat ma nemzetállamoknak hívják
Napjainkban a végvidékeket úgy nevezik, hogy geopolitikai ütközőzónák, a végvárakat úgy hívják, hogy nemzetállamok, az ellenálló védők pedig napjainkban a nemzetek, amelyek védik a hitüket, a kultúrájukat, a családjukat - jelentette ki Kövér László szombaton a Zala megyei Orosztonyban.
Az országgyűlés elnöke az egykori (vár)palotai és kanizsai várkapitány, a 445 évvel ezelőtt Orosztony határában az oszmán seregek által tőrbe csalt Thury György halálának évfordulóján tartott ünnepségen azt mondta, „a végvárak alatt sereglő új ostromlók nem hisznek sem Istenben, sem hazában, csak a pénzben és a profitban, és az ebből eredő hatalomban". Az ostromlók „uzsorarabszíjra akarják fűzni" a mai várvédőket, „el akarják venni múltjukat, emlékezetüket, önazonosságukat", hogy a rabszíjról többé ne is szabadulhassanak - fogalmazott a házelnök.
Kövér László azzal folytatta, „a bajvívás ma nem lándzsahegyekkel, hanem szavazatokkal történik, s a szabadságharcot nem lövészárkokban, hanem a szavazófülkékben vívják". A magyar választópolgárok pedig „ebben a jelenkori szabadságharcban" 2010-ben és 2014-ben is azt üzenték, hogy „olyan újjáépített és megerősített magyar államot akarnak, amely megvédi a magyar nemzetet". Azt üzenték, hogy a magyar munka haszna a magyar embereknek jár, hogy az országot nem „idegenek uzsorahiteleiből", hanem értékteremtő munkával a magyarság érdekében és javára kívánják építeni.
Az Orosztony határában, Thury György halálának valószínűsített helyén tartott több száz fős ünnepségen a Parlament elnöke kijelentette, Thury halála után 445 esztendővel sem halványul az emléke, „mert sorsában benne van a mai magyarok sorsa, mert áldozatát a mai magyarok áldozata élteti tovább".
Úgy vélekedett, hogy a magyar történelemben a bajvívás nem csupán alkalmi erőpróba, „hanem folyamatos, sorsszerű létküzdelem", amikor fegyvervesztésig, az első vérig, netán nyílt sisakkal a halálig kell küzdeni. A történelmi bajjal vívó magyarok az ellenfél túlereje vagy cselvetése miatt sokszor az életükkel fizetnek, „de ezen áldozatuk olyan építő áldozat, amelyből mindig újjáépül a magyarság, újjászületik a következő bajvívó nemzedék, és mindig újjáépül a magyar haza is".
Kövér László részletesen szólt az Európát és Magyarországot meghódító oszmán birodalom fenyegetéséről, a nemzedékeken át tartó, kilátástalannak tűnő „nagy háborúkról és kis harcokról". Felidézte Thury György élettörténetét, korai sikereit, kiemelve, hogy a krónikák szerint 600 bajvívásban győzedelmeskedett. Említést tett az 1500-as évek közepén a mai Várpalota megvédéséről a török túlerő ellenében, illetve Kanizsa várának védelméről egy olyan időszakban, amikor „csatatér és temető volt az egész ország". A kanizsai várból kitörő Thury Györgyöt az oszmán seregek nem a túlerejükkel, hanem cselvetéssel tudták legyőzni, levágott fejét Konstantinápolyba vitték - emlékeztetett.
A mai közép-európai végvári küzdelmeinkben Thury Györgyék ereje és emléke tovább él.
„A magyarság kiemelkedően vívja demokratikus szabadságharcát", példát, önbizalmat és reményt nyújtva szomszédainknak, és mindazoknak Európában, akik hisznek az együttműködő, egyenjogú és szabad nemzetek Európájának jövőjében"
- hangsúlyozta beszéde végén Kövér László.
Thury György halálának 445. évfordulója alkalmából szombat délelőtt emlékülést tartottak Nagykanizsán, amelynek keretében Várpalota, Nagykanizsa és Orosztony önkormányzati vezetői egy közösen aláírt kiáltványban vállalták a hős várvédő, a "Dunántúl oroszlánja" emlékének megőrzését és ápolását. A rendezvényt követően a nagykanizsai Thury Baranta Közösség által Nagykanizsáról Orosztonyba szervezett 27 kilométeres portya zárásaként tartottak a házelnök, és a három település lakóinak, politikusainak részvételével emléktábla-avatást és faültetést a várkapitány elestének helyszínét jelölő kopjafánál.
Forrás: MTI Fotó: origo.hu
