Pesti Srácok

Az Amnesty kikutatta, az emberek 80 százaléka befogadna menekülteket

Az Amnesty kikutatta, az emberek 80 százaléka befogadna menekülteket

Számos országban a közvélemény sokkal szívesebben látja a háborús övezetekből menekülőket, mint a kormányok - áll az Amnesty International (AI) csütörtökön Londonban ismertetett átfogó globális tanulmányában, amely szerint globális átlagban az emberek 80 százaléka kész befogadni hazájába menekülteket.

A világ legnagyobb emberi jogi szervezetének megbízásából a GlobeScan közvélemény-kutató és tanácsadó hálózat 27 országban összesen 27 ezer ember megkérdezésével mérte fel a lakosság hozzáállását a menekültek befogadásához. A vizsgálat Magyarországra nem terjedt ki.

Az AI az adatok felhasználásával új indexet állított össze, amely különböző súlyozásokkal azt méri, hogy a megkérdezettek hány százaléka hajlandó befogadni menekülteket hazájába, városába, szűkebb lakókörnyezetébe, illetve saját lakásába. A Refugees Welcome Index ennek alapján nullától 100 pontig terjedő skálán rangsorolja a vizsgált országokat.

PestiSracok facebook image

A felmérés alapján összeállított listát Kína vezeti 85 ponttal, utána Németország, Nagy-Britannia, Kanada és Ausztrália következik a felső ötös mezőnyben 84, 83, 76 és 73 ponttal. A lista utolsó, 27. helyére Oroszország került alig 18 ponttal. A vizsgálatba bevont másik kelet-európai ország, Lengyelország a 24. helyen áll 36 ponttal.

A globális felmérés szerint a megkérdezettek átlagosan 10 százaléka lenne hajlandó befogadni menekülteket saját otthonába. Az átlagon belül Kínában az így nyilatkozók aránya 46 százalék, Nagy-Britanniában 29 százalék, Görögországban 20 százalék volt, Oroszországban azonban csak 1 százalék.

A vizsgálatba bevont emberek közül globálisan 32 százalék mondta azt, hogy elfogadná menekültek letelepedését lakókörzetében, 47 százalékuk nem kifogásolná, ha városa vagy faluja menekülteket fogadna, 80 százalék pedig hajlandó lenne országába menekülteket beengedni. A vizsgált 27 ország közül 20-ban 75 százaléknál nagyobb azoknak az aránya, akik beengednének menekülteket hazájukba - áll az Amnesty International tanulmányában.

Az emberi jogi szervezet szerint globális átlagban csak 17 százalék nem fogadna be még országába sem menekülteket. Oroszország az egyetlen, ahol a közvélemény több mint egyharmada elutasítja a menekültek befogadását, a megkérdezett oroszok 61 százaléka mondta azt, hogy nem engedne be menekülteket hazájába.

A GlobeScan globális vizsgálatában megkérdezettek 73 százaléka értett egyet általánosságban is azzal, hogy a háborúk vagy az üldöztetés elől menekülőknek menedéket kell nyújtani más országokban, 66 százalék szerint pedig saját kormányának is többet kellene tennie a menekültek megsegítéséért. Németországban 76 százalék, Görögországban 74 százalék, Jordániában 84 százalék várná el, hogy kormánya több segítséget nyújtson a menekülteknek. Ebben a részkérdésben ismét Oroszország került az utolsó helyre, ugyanis a megkérdezett oroszok 26 százaléka szeretne aktívabb kormányzati fellépést a menekültek érdekében.

Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára a felmérés globális adataihoz fűzött kommentárjában közölte, hogy az emberi jogi szervezet maga sem számított ilyen erőteljes szolidaritásra a menekültek iránt. Shetty szerint a Refugees Welcome Index feltárja, hogy a kormányok milyen szégyenteljes módon űznek rövid távú politikai játszmát a háború és az elnyomás elől menekülők életével, gyakran idegengyűlölő, menekültellenes retorikától sem visszariadva támogatottságuk növelése végett.

Az Amnesty International főtitkára szerint a felmérés arra vall, hogy a kormányok nem hallgatnak a menekültek befogadására kész csendes többségre, és a menekültválságra adott embertelen válaszlépéseik messze nincsenek összhangban saját polgáraik nézeteivel.

Forrás: MTIFotó: aljazeera.com; a képen Salil Shetty, az AI főtitkára látható

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.