Pesti Srácok

Életfogytiglant kapott a domaszéki taxisgyilkos

Életfogytiglant kapott a domaszéki taxisgyilkos

Életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtotta a Szegedi Törvényszék csütörtökön azt a férfit, aki még 1998-ban meggyilkolt egy helybeli taxisofőrt. A bíróság a vádlottat, akit az eset után több mint 16 évvel fogtak el, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek.

A törvényszék döntött arról, hogy a negyvenéves férfi legkorábban harminc év letöltése után bocsátható feltételesen szabadságra. A bíróság szerint a férfi 1998. szeptember 15-én fiatalkorú barátnőjével érkezett Szegedre, hogy továbbmenjenek a férfi szüleihez, akikről annyit tudtak, hogy Domaszék mellett, egy tanyán élnek. Már késő volt, így csak taxival folytathatták volna útjukat, erre azonban nem volt elég a pénzük. A férfi ezért elhatározta, hogy akár gyilkosság árán is megszerzi a taxis pénzét, miután Domaszékre viszi őket.

Legalább huszonkétszer sújtott le a kalapáccsal

PestiSracok facebook image

A férfi megalkudott a taxissal a tarifáról, és elindultak a Szeged melletti faluba. A lány elöl, a sofőr mellett, a vádlott hátul ült. Amikor a község mellett letértek egy földútra, a férfi kalapáccsal fejbe ütötte a sofőrt, aki védekezni próbált. A gyilkos ezután sem hagyta abba a taxis bántalmazását, kihúzta a gépkocsi elé, és addig ütötte, amíg életjeleket mutatott. A szakértői vélemény szerint a sértett fejét legalább huszonkét ütés érte. Ezután a domaszéki gyilkos előbb átkutatta a taxis ruházatát, magához vette az aznapi bevételt - mintegy négyezer forintot - és a sértett mobiltelefonját, majd a holttestet elrejtette a kukoricásban. A maradványokat több héttel később aratók találták meg. Végül a férfi és barátnője a taxival egészen Bonyhádig hajtott, ahol kifogyott a benzin, ezért busszal utaztak Budapestre.

A Csongrád megyei nyomozók a bűncselekmény elkövetése után tizenhat és fél évvel jutottak olyan adatok birtokába, amelyek alapján a nyomozási bíró európai elfogatóparancsot bocsátott ki a férfi ellen. Tavaly április 23-án fogták el Németországban. A lány - aki tizenhat éven át együtt élt Németországban a férfival - nem tudta, hogy barátja mit tervez, és nem is vett részt a bűncselekményben. A gyilkos korábban elismerte a bűncselekmény elkövetését.

Forrás: MTI/delmagyar.hu/ Fotó: MTI

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.