Pesti Srácok

Továbbra is Melbourne a legélhetőbb város, de sok helyen romlott az életminőség

Továbbra is Melbourne a legélhetőbb város, de sok helyen romlott az életminőség

Melbourne 2016-ban is a legélhetőbb város a világon, az Economist Intelligence Unit (EIU) elemzői idei rangsorukkal kapcsolatban viszont inkább azt hangsúlyozzák, hogy a vizsgált 140 városból 29-ben romlott az életminőség az elmúlt 12 hónapban. A legrosszabb Damaszkuszban a helyzet.

Azt, hogy a csütörtökön ismertetett listán szereplő városok 20 százalékában kedvezőtlen változások mentek végbe, jórészt a terrorizmustól való félelmek növekedésével magyarázzák a világ egyik legnagyobb nem befektetési banki jellegű elemző és előrejelző intézetének szakértői. Nyugat-Európában tíz városban romlott az életminőség a párizsi és a brüsszeli terrorcselekmények nyomán.

A több amerikai nagyvárosban az afroamerikaiakkal való bánásmód miatt tapasztalható társadalmi nyugtalanság, az Ukrajna keleti részén folyó harcok, a szíriai és a líbiai polgárháború szintén hozzájárult a biztonsággal kapcsolatos súlyosbodó aggodalmakhoz és ezáltal az életminőség romlásához, csakúgy mint a súlyosbodó diplomáciai feszültségek, például az orosz-ukrán és a kelet-kínai-tengeri vita.

PestiSracok facebook image

Melbourne hatodik éve vezeti a listát, és idén is Bécs a második. Az osztrák és az ausztrál várost mindössze 0,1 pont választja el, és a harmadik és a negyedik helyen szereplő két kanadai város, Vancouver és Toronto is hajszálnyival kapott csak gyengébb értékelést. Az ötödik helyen holtversenyben az ausztráliai Adelaide és a kanadai Calgary áll, vagyis az élmezőnyben nem történt változás tavalyhoz képest.

A 2015-ös listán kilencedik Perth idén a hetedik lett. Az új-zélandi Auckland is javított a helyezésén: tavaly a tizedik volt, ezúttal a nyolcadik. Egy hellyel hátrébb került Helsinki, a finn főváros 2016-ban a kilencedik. Az erősödő instabilitás éreztette a hatását Sydney esetében is: az ausztrál metropoliszban nőtt a terrorfenyegetettség, emiatt négy helyet visszaesve kiszorult az első tízből. A tizedik idén Hamburg lett. Más német városok, többek között Frankfurt és Berlin értékelése viszont szintén romlott.

A legkevésbé élhető város újra Damaszkusz. A szíriai főváros - amely a polgárháború 2011-es kitörése előtt jóval előkelőbb helyen szerepelt a listán - 2014-ben volt már utolsó. A tavalyihoz képest egy helyet előrelépve Tripoli lett az utolsó előtti. A harcok dúlta Líbia fővárosa után a nigériai Lagos, a bangladesi főváros, Dakka, a pápua új-guineai Port Moresby, majd Algéria fővárosa, Algír, a pakisztáni Karacsi, Zimbabwe fővárosa, Harare, a kameruni Douala és az ukrán főváros, Kijev a legrosszabb.

Az EIU a stabilitás, az egészségügyi ellátás, az oktatás, a kultúra és környezet, valamint az infrastruktúra szempontjából pontozza a városokat, majd ezeket az értékeléseket foglalja különböző súlyozásokkal egy nullától százig terjedő átfogó minőségi indexbe. A zéró osztályzat "elviselhetetlen", a 100-as "ideális" életkörülményeket jelöl.

Forrás: MTI, Fotó: australia.com

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.