Pótolhatatlan szolgálatot tett a magyarságnak a nyugati szórványközösség

A magyarságnak pótolhatatlan szolgálatot tehet a nyugati szórványközösség, akárcsak annak élenjáró képviselői - hangoztatta a Bethlen Gábor Alapítvány pénteki budapesti díjátadó ünnepségén Lezsák Sándor parlamenti alelnök, az alapítvány kuratóriumának elnöke.

Hozzátette: a kérdés az, idehaza "mennyire tudunk élni ezzel a lehetőséggel, észrevesszük-e" a nyugati magyarság segítőkészségét és az abban rejlő lehetőséget. Nem mindegy, hogy ki és miként tájékoztatja Magyarországról a külföldet - hangsúlyozta Lezsák Sándor, az amerikai elnökválasztás eredménye kapcsán kijelentve, "remélhetjük az amerikai magyarok legjobbjainak térnyerését a külügyi adminisztráció tájékoztatásában".

A Bethlen Gábor-díj három idei kitüntetettje közül Koszorús Ferenc ügyvédet, az Amerikai Magyar Szövetség vezetőjét és kisebbségi jogvédőt méltatva Lezsák Sándor arról beszélt: a díjazott évtizedek óta szervezi az amerikai magyar közösséget, de már az 1970-es évektől részt vett a romániai magyarok ellen elkövetett tényfeltáró testület munkájában. Hozzátette: Koszorús Ferenc segítette a rendszerváltás után a magyar kormány tengerentúli kapcsolatépítését, de annak a helyzetnek a kialakításában is szerepe volt, amelynek eredményeként néhány éve Magyarország legalább részben visszavásárolhatta a Seuso-kincset. Kitért arra is: a díjazott tevékenységének köszönhető, hogy Kossuth Lajos szobrot kapott a washingtoni Capitoliumon, jogelméleti munkája pedig az erdélyi magyar autonómiatörekvés jogalapjának igazolására is kiterjedt.

A Bethlen Gábor-díjat az idén - irodalmi, kulturális, művészeti és társadalmi szerepvállalásáért, a nemzeti művelődés kiemelkedő szolgálatáért - a Hitel folyóirat szerkesztősége is megkapta; az elismerést Papp Endre főszerkesztő és a szerkesztőség több tagja vette át Lezsák Sándortól.

Petrik Béla, az alapítvány kurátora a lap méltatásakor azt emelte ki: másfél évtizedes vajúdás után, 1988-ban jelent meg először "a népi-nemzeti ellenzék lapja", amely négy évvel később vonult ki a napi politikából, és folytatta irodalmi periodikaként a küzdelmet "a mindannyiunkat elérő és mindenen átgázoló felejtés ellen".

A harmadik idei díjazott, Eva Maria Barki később veszi át az elismerést.

A Márton Áron Emlékérmet az idén Bárth János néprajzkutatónak, a Duna-Tisza köze és Székelyföld néprajzi öröksége, értékeinek feltárásában végzett magyarságszolgálatáért, Stanko Andric horvát történésznek a térség és Szlavónia keresztény múltja, s Kapisztrán Szent János életútja értékmentő kutatásáért ítélték oda. A harmadik díjazottat, Lászlófy Pál tanárt, akinek az erdélyi magyar oktatásügyben végzett pedagógiai és szervezői munkájáért, nevelő tevékenységéért ítélték oda az elismerést, Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára méltatta mint az erdélyi magyarság egyik őrállóját. Szavai szerint a díjazott nem csupán természettudományokra, hanem erkölcsre, tartásra, közösségük szeretetére is nevelte diákjait, de azt is megemlítette: az ő tevékenysége nélkül a romániai magyar pedagógusok szervezete nem lehetne az oktatás megkerülhetetlen szereplője és a magyar kormányzat stabil partnere, és az sem volna elképzelhető, hogy 29 helyen legyen magyar oktatás a csángóknak.

Az idei Tamási Áron-díjas Lukácsi Huba gimnáziumi tanár, a Latinovits Zoltán Diákszínpad alapítója lett.

Forrás:

MTI

Fotó: MTI