Hivatalosan kezdetét vette az Arany-emlékév
Az évforduló alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia a nagyszalontai városháza nagytermében tartott gyűlést. Ennek megnyitóbeszédét – amely egyben az Arany János-emlékév nyitánya is – Áder János köztársasági elnök mondta. Ugyanő este a budapesti Nemzeti Színházban nyitotta meg a költő születése 200. évfordulóján az emlékév rendezvénysorozatát csütörtökön.
Áder megállapította, Arany János szobra a budapesti Nemzeti Múzeum előtt mintha azt üzenné:
az is részese lehet a heroikus küzdelmeknek, aki nem harcol az első sorban, nem alakít, csak ír – de maradandót. Hogy nemcsak karddal és harci kürttel lehet nemzetet szeretni, óvni és menteni, hanem szent aggodalommal is. Hogy a méltósággal, szerényen végzett munka ér annyit, mint a zajos siker: becsüljük hát az ősz bárdok énekét. Mintha azt üzenné, hogy végzetesen elveszítünk valamit, ha már a tőmondatainkat is szilánkosra törjük.
Felidézte, hogy a költő kerülte a nyilvánosságot, óvatos aggodalommal tekintett a kéretlen népszerűségre,
alkotó életével, visszahúzódó alkatával azonban mégis részesévé vált a 19. század legnagyobb vállalkozásának – a magyar nemzet újraalapításának.
Hozzátette, ez az új haza éppúgy épült Arany János költészetéből, mint a szabadság, a közteherviselés eszményéből vagy az iparosodás, a tulajdon, a fejlődés mindennapi valóságából.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke, az emlékév egyházi fővédnöke úgy vélte, az Arany János lelkületét hordozó emberekre van szükség, és akkor nem kell félni a holnaptól és a holnaputántól. Török Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára azt a 12 évet idézte fel, amikor Arany János látta el az akadémia főtitkári tisztségét, és emlékeztetett Arany érdemeire abban, hogy az akadémia a magyar tudomány szervezőjévé vált. Potápi Árpád János a magyar szellemi élet sugárzási központjának és a legválasztékosabb szókincsű magyar költőnek nevezte őt, ami egyúttal a magyar nyelv sokszínűségére is rávilágít.
Az akadémia ülésének programjában többek között az Arany-ősök nagyszalontai letelepedéséről, az Arany János-arcképek ikonográfiájáról, a költő kiadatlan jegyzeteiről szerepeltek tudományos előadások. A nagyszalontai városházán Jankovics Marcell művelődéstörténész, rajzfilmrendező mutatta be az Arany Szalontája, Szalonta Aranya című albumot.
Arany költészete maga a magyarság
Nagyszalontán szabadtéri műsorral, koszorúzással, gyertyás felvonulással és a nagyváradi Szigligeti Színház Arany-előadásával folytatódott a megemlékezések sora, és Magyarországon is számos rendezvényt szerveztek Arany János születésének évfordulóján, többek között Nagyberényben, Debrecenben, Nagykőrösön. Budapesten a Nemzeti Színházban – szintén Áder János részvételével – és az Erkel Színházban, valamint a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) a Fiumei úti temetőben tartottak megemlékezést. A Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár ünnepi beszédében úgy fogalmazott:
A magyarságot a nyelv, a kultúra és az érzelmi összetartozás teszi nemzetté. Arany költészetében és személyében e három kritérium egybeolvad.
Térey János író, költő úgy fogalmazott:
Arany János bölcs atyamester volt, vezetői becsvágy nélkül... nem is szenilis apó, hanem tamburás öregúr fanyar, nagyon angolos humorral. Műgondja legendás, nála az írásjelek hihetetlenül akkurátus elhelyezése is döntő.
MTI
