Mráz Ágoston Sámuel: alaptalan a magyar egyetemi és tudományos szféra végóráit vizionálni
"Ha már az elnevezésről van szó, azt se feledjük el, hogy a CEU sem igazán egyetemes egyetem, hiszen alapképzést nem folytat, csak mesteri és doktori kurzusokat kínál, tudományterülete pedig inkább egy karnak, mint egy egész univerzitásnak tekinthető" - írja Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont-csoport vezetője, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa Dr. Király Miklós dékán nyílt levelére válaszolva a Magyar Idők hírportálon.
Dr. Király Miklós húsvéthétfőn írt nyílt levelet a miniszterelnöknek a CEU-ügy miatt, kollégája, Mráz Ágoston Sámuel pedig ennek céljáról fejtette ki a véleményét. "A levelének célja <...> igen talányos számomra." - írja Mráz, ugyanis "a CEU megmentése aligha lehetett vágya", hiszen "levelének megfogalmazásakor már közismert volt, hogy az elfogadott törvény nem érinti a magyar magánegyetemként működő Közép-európai Egyetemet". Az adjunktus arra következtet, hogy három célja lehetett a levél megírásának: "ha jól értem, a törvényhozás minőségének javítását, az egyetemi autonómia védelmét, valamint a közgazdász- és jogászképzés állami finanszírozásának növelését szeretné elérni."
Mráz szerint azonban a nyílt levél egyikhez semi viszi közelebb íróját. A törvényhozás minőségéről egy állam- és jogtudományi karnak inkább tanulmányt vagy kutatást kellene készítenie, az egyetemi autónómia pedig nem is szorul védelemre: "komolyan ma Magyarországon senki nem állíthatja, hogy a tudomány képviselőinek munkájába – politikai indíttatásból – bárki tartalmilag beavatkozna", ha pedig mégis, "bármilyen befolyásolási kísérlet azonnal nagy port verne fel, azaz közismertté válna". Ha a level célja a jogász- és közgazdászképzés finanszírozásának javítása volt, akkor pedig "elsősorban programokra volna szükség, amelyek kézzelfogható vagy mérhető eredményeket, többlet-értéket hoznak létre."
Az, hogy a jogászképzés állami támogatása csökkent, más szakoké viszont nőtt, valóban vitatható lépés. Abban a helyzetben azonban, amikor az ország gazdasági-társadalmi rendszerének kellő számú jogásza, de kevés informatikusa, pedagógusa és ápolónője van, minimum érthető a választás. Szerintem éppen ez a jó kormányzás feladata.
Mráz Ágoston Sámuel úgy érzi, a nyílt Facebook-poszt nem szolgálhatja ezeket a célokat, hanem "politikai vitát kívánt generálni. Ebben az esetben, az eddigi fenntartásaimmal ellentétben, mégiscsak összhangban van a cél és a választott eszköz." Azonban ezt a következtetését is megkérdőjelezi, mert úgy látja, hogy Király Miklós "dékánként különösen a sajtónyilvános politikai tartalmú rendezvényeket erősen korlátozta a karon <...> azaz mindent megtett, hogy az egyetem ne keveredjen politikai vitákba közvetetten sem."
Mráz szerint a főiskolák egyetemekre való átnevezése nemzetközi trend lehet, és felmerül a kérdés: "vajon az átcímkézés ténylegesen csökkenti-e a távolságot az alkalmazott képzések és a tudományos fellegvárak között?" Majd hozzáteszi: "azt se feledjük el, hogy a CEU sem igazán egyetemes egyetem, hiszen alapképzést nem folytat, csak mesteri és doktori kurzusokat kínál, tudományterülete pedig inkább egy karnak, mint egy egész univerzitásnak tekinthető." Kihangsúlyozza, hogy ettől még nem helytelen, hogy egyetemnek hívják, "észrevételem csak azt bizonyítja, hogy ma már nem érdemes szűkmarkúan bánni ezzel a címmel."
Az egyetemek 500-as sanghaji listájával kapcsolatban azt írja, hogy "a tény fájdalmas, de nem hiszem, hogy a miniszterelnök felelősségi körébe tartozik. Nem lehet, hogy az ilyen kritikus visszajelzéseknek inkább önvizsgálatra kellene sarkallnia az egyetemi oktatókat és az egyetemi vezetőket?"
Szerintem rossz beidegződés, ha a saját hibáinkért is a politikai vezetőket vonjuk felelősségre.
