Száz év, százmillió áldozat: bejárta Európát a kommunizmus kísértete
A kommunizmus történetének, a nagy társadalmi kísérletének az elmúlt 100 évben 100 millióan estek áldozatul – összegzi a Figyelő a gyászos ideológiának szentelt számában. A lap többek közt arról ír, hazugság, hogy a kommunisták jót akartak rossz eszközökkel, hiszen eleve rosszat akartak, és azt gonosz módszerekkel hajtották végre. Egyik cikk szerint a „kommunizmus keleti használatra szánt nyugati eszme”, a nyugati értelmiség ezzel nyugtatja magát, hogy tud orvosságot nyújtani a perifériának.
Száz éve indult a kísérlet – idézi fel a Figyelő csütörtöki számában a kommunizmus történetét és történelemre gyakorolt gyászos hatását. Máthé Áron történész, a témával kapcsolatban arról ír, a kommunizmus ideológusai úgy gondolták, 1917-től a „legújabb kor” vette kezdetét, egy bevezető szakasz, amelynek végcélja, hogy a megvalósult kommunizmussal lényegében végetérjen a történelem. Mint a történész hozzáteszi, 1917-től megkezdődött a „tökéletes emberi társadalom felépítésének időszaka”. A nevezett időszakot ugyanakkor kezdeteitől az elnevezések kavalkádja jellemezte, nevezték többek közt szocialista forradalomnak, proletárdiktatúrának, népköztársaságnak és köztársaságnak is. Mint Máthé Áron felidézi, még maga Kádár János is bizonytalankodott egy felszólalásában, amikor úgy fogalmazott, „most nem tudom, hogy hívjam a hatalmat, most már népi vagy munkáshatalom, avagy proletárdiktatúra, vagy mit mondjak rá”. A különböző elnevezések ugyanakkor mind egy jelentést hordoznak, ami ugyanis 1971 és 1991 között történt, azt a kommunisták találták ki és hajtották végre. Mint Vlagyimir Bukovszkij szovjetellenes gondolkodó szerint nem jelentett mást, mint a hatalomra vágyó elit, azaz a „kényszerítés módszerével cselekvő” utópisták háborút viseltek a személy, annak jogai és méltósága ellen. Máthé Áron hangsúlyozza, ennek a háborúnak lett egyik legfontosabb terepe a nyelv, a sajtó, majd a kultúra összes intézményeinek elfoglalásával és ellenfeleik kiiktatásával. Fontos szerep jutott a „mellébeszélésnek”, a félremagyarázásnak és félretájékoztatásnak, amely eleve mélyen gyökerezett a kommunizmus ideológiájának történetében, gondolva itt akár a bolseviknek nevezett puccsra, amely tulajdonképpen a Német Birodalom egy túlságosan jól sikerült beavatkozása volt.
Száz év alatt százmillió élet
A történész arról is ír, Marx és Lenin a kritikára fektette a hangsúlyt, emiatt nem is véletlen, hogy hatalmuk fenntartásához állandó erőszakra volt szükség, hiszen programjuk mindössze a régi kiirtására és a hatalom megtartására korlátozódott. Mint Máthé Áron írja, a kommunizmus történetének, ideológiai háborújának, társadalmi kísérletének az elmúlt 100 évben 100 millióan estek áldozatul, mégis napjainkig nem ingott meg a hitük abban, hogy létrehozható az általuk megálmodott eszményi társadalom. Mint fogalmaz, „jóllehet a klasszikus kommunizmus állami szinten összeroskadt, de a mai napig ható örökséget hagyott maga után”.
Eleve rosszat akartak gonosz eszközökkel
A százéves bolsevizmusról szóló, a Terror Házában megrendezett kiállítás kapcsán a Figyelő Békés Márton kutatási igazgatóval is közölt riportot. Békés Márton elöljáróban elmondta, a kiállítás egyik üzenete a legendákkal való leszámolás, azaz hogy az 1917-es orosz esemény „nem volt nagy, nem októberben történt, és nem volt forradalom”. A kiállítás ugyanakkor bemutatja a hamis ígéretek végkimenetelét. Az a többször hangoztatott álláspont, hogy a kommunisták tulajdonképpen jót akartak, hazugság, hiszen eleve rosszat akartak, és azt gonosz eszközökkel hajtották végre. Békés Márton szerint ahogy a nemzetszocializmus embertelensége Auschwitzban csúcsosodott ki, úgy a munkatábor-rendszer a kommunizmus végső állomása. A történész kitért arra, a kiállítás abban is szerepet játszhat, hogy kiléphessünk a kommunizmus ideológiája köré épített kulturális keretből, például az olyan szóhasználatból, mint az „orosz kommunista forradalom”, vagy a „reformkommunista értelmiség”.
Kelti használatra szánt nyugati eszme
Arról is beszélt, Nyugaton hajlamosak elfeledkezni arról, hogy Hitler és Sztálin 22 hónapon keresztül szövetségesek voltak. Mint fogalmazott, a „kommunizmus keleti használatra szánt nyugati eszme”, a Nyugat pénzügyi központjában született meg a kommunizmus gondolata, a praxisa viszont Keleten alakult ki. Békés Márton szerint a kommunizmus a világ mostanáig is érvényesülő legrégibb ideológiai brandje, egyenlőséget és igazságot jelent sokak számára, annak ellenére, hogy tudják, milyen szörnyűségeket követtek el. A gyilkos eszme napjainkra popkulturális termékké vált, a kapitalizmus a kommunizmusból is üzletet csinált. Ezzel az ideológiai branddel nyugtatja magát a nyugati értelmiség, hogy tud orvosságot nyújtani a perifériának. Ami tehát Koppenhágában elképzelhetetlen, azt Kubában, Kínában vagy a Szovjetunióban „figyelemre méltó kísérlet”.
Békés Márton idézve Adam Michnik gondolatait elmondta, a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik. hangsúlyozta,
ami ellen ma lázadni kell, az nem egy jól látható világhatalom, hanem egy gondolkodásmód. Tankokat fel lehet gyújtani, ahogy a pesti srácok és lányok tették hatvan éve, a hamis legendákkal viszont csak szívós kulturális munkával tudjuk felvenni a harcot.
A teljes cikk és interjú a Figyelő csütörtöki számában olvasható.
Forrás: Figyelő; Fotó: libdemvoice.org
