Pesti Srácok

"A málenkij robot bűn nélküli büntetés volt"

"A málenkij robot bűn nélküli büntetés volt"

"A málenkij robotra elhurcolt embereknek semmiféle bűnük nem volt, bűn nélkül kellett büntetést elszenvedniük" - mondta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a vasárnap Zebegényben rendezett megemlékezésen. A Pest megyei község önkormányzata, Zebegény Német Nemzetiségi Önkormányzata és a Sonnenblumen Hagyományőrző Alapítvány közös megemlékezésén Rétvári Bence azt mondta: "a málenkij robot annak a küzdelemnek a része volt, amely a náci Németország mielőbbi legyőzéséért folyt a szövetségesek és a sztálini Szovjetunió között, amikor nem lehetett tudni, ki ér előbb Berlinbe".

Az államtitkár a megemlékezésen arról beszélt, hogy a második világháború végén Németország ellen vonuló szovjet és szövetséges hadseregek mindegyike elsőként akart eljutni Berlinbe, és a katonai versengést Sztálin szovjet diktátor olyan fontos kérdésnek tekintette, hogy annak mindent alárendelt. Ezért katonai parancsnokai, hogy bizonyítsák rátermettségüket, illetve, hogy elkerüljék az esetleges retorziókat, mindent megtettek annak igazolására, hogy erős ellenállásba ütköztek. Emiatt is törekedtek arra, hogy minél több embert hurcoljanak a Szovjetunióba - mondta. Ha nem volt elég ember a városokban, akkor összeszedték őket vidéken, a falvakban is; fontos volt, hogy lehetőleg német nevű lakosokat gyűjtsenek össze, függetlenül attól, részt vettek-e a háborúban - fűzte hozzá. Megjegyezte:

Rétvári Bence szerint Magyarországnak a 20. században a legnagyobb csapásokat mindig az "importideológiák" okozták, amelyek döntéseinek központja az ország határain kívül volt. Kifejtette:

PestiSracok facebook image

Szintén kívülről jövő ideológia volt, amelyet Moszkvából irányítottak és "internacionalistává, istentelenné és kommunistává" akarta tenni az egész világot - tette hozzá. Hangsúlyozta:

A Havas Boldogasszony-templomban tartott szentmise után a program koszorúzással, filmvetítéssel és kiállítás-megnyitóval folytatódott. 1944 őszétől csaknem 800 ezer embert hurcoltak el Magyarországról hadifogolyként vagy internáltként többéves kényszermunkára, akár negyedszázados száműzetésre a Szovjetunióba. A túlélők első csoportja csaknem egy évtizeddel később, 1953. november 25-én térhetett haza a táborokból.

MTI; Fotó: MTI/Mohai Balázs

Ajánljuk még

Így (NE) növeld a szurkolótáborodat! – Ragályos lett a vendégdrukkereket sújtó jegymizéria

Exkluzív május 21.
Óhatatlanul is megkerülhetetlen az a dilemma, hogy hogyan növelhetők a nézőszámok az első- és másodosztályú mérkőzéseken, ha a magyar futballról van szó. Ilyenkor felmerül a családi szektor bővítése, esetleg az ificsapatok állandó meghívása is a felnőtt meccsekre, azonban valami mindig kimarad. Mi lenne, ha igény esetén kötelezővé tennék a vendégszektor bővítését, esetleg helyet adnának a semleges – esetleg a békés, de a vendégeknek csendben szorító – szurkolóknak is a meccsre? Na, és persze korrektséget mutatnának a vendéglátó klubok az ellenfelüket elkísérő szurkolók irányába?

Délvidék csodái (4. rész) – Ahol egészen Óbecséig most is „magyar világ” van, rajzanak a tiszavirágok és még a tűzoltólaktanya is műemlék – A Tisza-mente

Exkluzív 2022 október 8.
Trianonban elcsatolt területeink közül talán a legkevésbé ismert és felfedezett a Délvidék. Erdély mindent visz, Tündérországként él a szívünkben, Felvidék a Tátra bérceivel és a köztük rejtőző tengerszemekkel csábít és a háború előtt Kárpátalja is közkedvelt célpont volt, Vereckével, Munkács várával és más látnivalóival. Mellettük szinte mostohagyerekként létezik a Délvidék, pedig csodálatosabbnál csodálatosabb látnivalókat rejt, színmagyar falvaival, hangulatos városaival és a „legmagyarabb folyó” gyönyörű alsó szakaszával. Sorozatunkban Délvidék csodáiból mutatunk fel néhányat, nem titkoltan abból a célból is, hogy olvasóinknak is kedvet csináljunk azokat felfedezni.