Török Gábor a poltikai jövővel való porszívóügynökösködés Nostradamusa
Török Gábor munkásságát egyértelműen a politikai jövővel való porszívóügynökösködés jellemzi. Adva van az egyszeri ellenzéki, a tüntető, az igényes médiafogyasztó, aki tudatosan nem a közmédiából tájékozódik, mert be van szállva az internetbe, és öntudatos, de valójában, legbelül nagyon szeretné azt hallani, amit a szürke ólomesős és szomorkásan betonkátyús orbáni hétköznapok kétharmados reménytelenségéből kiérez, azaz a pislákoló reményt, a felcsúti médiaszauron hirtelen bukását, kínok között végrehajtott pusztulását, az agóniát, ésatöbbi. Török Gábor (mesterien) megtalálta a helyét a médiapiacon, mert a messziföldön hírhedt "politológus-elemző" a vágypolitizálás kisnagy mesemondója, plázamikulása, a politológia bazári bűvésze, a Balaton-part magányos, a moló végén felállított tenyérjós-gépe, amely kétszáz forintért, azt adja, amire-akire vágyunk, legbelül, vegytisztán. Sőt válogatás nélkül mondja, amit csak hallani akarunk, akár Farkasházy Tivadarnak hívnak minket, akár Vona Krisztinának, vagy Karácsony Gergelynek. Mind megkapjuk tőle, amire vágyunk.