Az anyaságról lemondani olyan, mint visszadobni a főszerepet egy vígjátékban

Érdekes társadalom a miénk, meg kell hagyni. A leköszönő kormány hatalmas hangsúlyt fektettet a családpolitikára, ösztönző programok sokaságát indították, hogy több gyerek szülessen, mert sokan azt állították, hogy anyagi okok állnak a gyermektelenség hátterében. Hiába lettünk példa más országok számára valahogy mégsem hozta el az intézkedéssorozat a hozzá fűzött hatalmas reményt, születtek persze gyerekek, de a hatalmas baby boom elmaradt. Mindeközben Kínában egy időben még születésszabályozást is bevezettek, mert olyan sok gyereket vállaltak a párok, de később ez az intézkedés visszájára fordult. Európában viszont egyre több helyről hallani, hogy mennyi fiatal egyáltalán nem akar gyereket. Franciaországban éppen ezért már arra ösztönzik a fiatalokat, hogy 29 éves korukig ingyen fagyasztassák le a petesejtjüket, ha esetleg később akarnának gyereket még lehessen saját. Az anyaságról lemondani csak úgy dacból vagy önként nagy felelősség, ami nem most vagy tíz év múlva vág majd arcon, hanem idősödő korban leginkább. Az apaságra sem érdemes persze nemet mondani, de most anyáknapja alkalmából kicsit beszéljün az anyákról, akik akárki akármit mond, nagyobb falatot kapnak a gyermekvállalásból mint a férfiak. 

Abszolút megértem azokat a nőket, akik azt mondják, hogy akárkinek nem szülnek gyereket, aki pedig kéne nekik, annak ők nem kellenek, kompromisszumra nem hajlandóak, ezért kudarcba fullad a gyerekvállalás. Viszont sok esetben azt veszem észre, hogy ezek a hölgyek 30 felett kezdenek még csak el komolyan keresgélni. Egy idő után pedig mindenki már csak azt fogadja el, aki az álmai megtestesítője. Ha ilyen nincs, akkor jön az a szöveg, hogy "én elvagyok egyedül". Nagyon kényelmes pozíció, bevallom én is sokáig élveztem ezt a státuszt, veszélye azonban, hogy az ember megszokja és nem tud alkalmazkodni vagy csak nehezen. A nekünk született férfi és nő viszont nem létezik, csiszolódni kell, ami nehéz, de megéri a fáradságot. Fontos azonban, hogy már az elején tisztázzuk, hogy kinek mi van a jövőképében. Attól a férfitól ugyanis nem lesz gyermekünk, aki élből elutasítja a babákat. 

A másik nagy kedvencem az "erre a világra nem szülök".  A mai világ, bár kétségtelenül elég betegeskedő, de nem reménytelen. Nagyszüleinket a háború sem tudta eltántorítani az utódok utáni vágytól pedig azt sem tudták, hogy a holnapot megélik-e és ha igen, akkor mit fognak például enni. Most azért nem ekkora a baj, elég kényelmes időket élünk, egy átlag családban két autó is van és sokaknál nyaraló vagy más pihenési lehetőség. 

Az anyaságról nem szabad lemondani, mert a nehézségek ellenére csodálatos

Nem akarok álszenteskedni, jómagam is sokáig húztam az anyaságot, kicsit bánom is, mert most szorít az idő, ha szeretnék még kisbabát. És szeretnék, mert bár több mint egy éve nem aludtam át egyetlen éjszakát sem és baromira elfáradok, hogy minden percben mint egy kopónak, úgy kell figyelnem szerelmem gyümölcsére, a lassú reggelek és a hosszú zuhányzások kora is lejárt, ahogyan lassan a rúzsaim is, de megéri. Amikor ugyanis az a két barna szempár kinyílik és rám tekint valami hihetetlen eufóriát érzek. Azt a feltétel nélküli szeretetet, ahogyan én is szerettem az anyukámat. A hibáival, az esendőségével, a jókedélyével az illatával és mindennel együtt. Mint az állatvilágban a kis csöppség követi az embert mindenhova, a nő egy igazi kacsamamának érezheti magát. Amikor pedig még nem tud járni a baba, akkor is jelzi, hogy te vagy a mindene. A te hangodra megnyugszik, ha te felveszed már jobban érzi magát, minden egyes mozdulatodat ismeri, ahogyan az illatodat is. Sokáig azt hiszi, hogy még mindig egy test vagytok, ezért éjjel-nappal csak rajtad lenne. Rendkívül fárasztó életszakasz ez, de egy örök kötelék is. Amikor nagyobb is és már társasága van is téged keres a tekintetével. Nálad mindig jó neki, te mindig megtudod vígasztalni és te tudod mire van szüksége éppen. Megmagyarázhatatlan dolgok ezek és én személy szerint utáltam, amikor mindig azt hallgattam, hogy "te vagy az anyja, neked kell tudnok". Nem mindig tudod, de gyorsabban rájössz mint más ez elég valószínű. 

Az idő pedig eleinte lassan megy, de aztán hirtelen rájössz, hogy elszaladt. Két hete még csak feküdt és nézelődött a babád. Utána már felemelte a fejét és támaszkodva kukucskált. Később már kúszott és aztán hirtelen mászott. Még időd sem volt átrendezni a nappalit már totyog is és pakolja szét a lakást. Nem tudod mikor ment így el az idő, hiszen nemrég még a kórházban feküdtetek együtt és arra gondoltál, hogy én biztos, hogy nem vállalok több gyereket, mert ez nagyon fájt. Ez a fájdalom azonban egy-két év alatt eltörpül amellett a boldogság mellett, amit a küzdelemért kaptál. 

Időközben sokminden változik benned és körülötted is. A bulizós szingli barátnők kicsit elkopnak vagy talán teljesen el is tűnnek. Viszont lesznek újjak, akiket lehet, hogy épp a gyerekednek köszönhetsz, aki a játszótéren vagy az orvosi rendelőben koketál mindenkivel, akivel hirtelen szóbaelegyedsz és egy csapásra már egy kávé mellett ültök. Vagy egyszerűen csak két karikás szem egymásra néz és máris gyorsabban vagy egy hullámhosszon egy sorstással mint egy régi barátnővel. A kikapcsolódás nem az lesz, hogy munka után a kollegákkal boroztok egy közeli krimóban és megnyitjátok a panaszdélutánt, hanem hogy lefektetés után végre tudsz gügyögés és éneklés helyett emberi mondatokkal beszélni a házastársaddal, akit az első évben szerettél és gyűlöltél is egyben, volt már a lelki szemetesládád és a külvilággal való kapcsolatod is, aki az épp aktuális hangulatodnak megfelelően húzta meg magát vagy vált a nap megmentőjévé, hogy te egy órát csak magaddal tudj törődni. Nagyon utazás ez és az életed sosem lesz már olyan, mint amilyen volt előtte. Érdekes módon viszont nem is vágysz rá. Ha pedig jól nevelted fel a gyerekedet akkor ugyan azt a gondoskodást, odafigyelést, szeretetet kapod vissza tőle, amikor te leszel esetlen mint, amit ő tőled látott. Ez lesz a bizonyítéka annak, hogy jó munkát végeztél. Bármilyen nehézségeken is lesztek túl, sosem fogod azt mondani, hogy megbántam, hogy anya lettem, legalábbis én ilyet még senkitől soha nem hallottam. Azt viszont igen, hogy idős asszonyok bánják, hogy így vagy úgy, de elkerülték ezt nehéz, de felelmelő szerepet.