Európa legfontosabb alapértéke a dialektikus materializmus sztálinista permutációja
Fotó: Ronald Wittek
A legjobb energia az el nem fogyasztott energia – adta ki a jelszót a puritánok nevében Ursula von der Leyen. Nem győzünk hüledezni, hogy ez milyen hülye.
A fogyasztás felülről vezérelt visszafogása a nyugat új puritánjainak régi mániája. És – láss csodát! – elmúlt közel másfél-két évtizedben csupa olyan történés és változás zajlott a világban, amire mindig a fogyasztás visszafogása bizonyult az európai alapértékeknek megfelelő válasz. A covid alatt akkora sikert arattak ezzel, hogy azóta sem tértünk magunkhoz – na, nem a csodálkozástól, hanem gazdaságilag. De korábban is ezt erőltették, a régi James Bond filmekből előbújt karikatúraszerű főgonosz, Klaus Schwab magyarázta el nekünk lelkesen, az üdvözültek undorító ábrázata mögül, hogy nem lesz semmink, de boldogok leszünk. Klausz főgonosz, nem bürokrata, ezért kicsit ravaszabb tervet szőtt annak idején; a szimpatikus úr a magántulajdont kívánta felszámolni, persze nem kommunisztikus, hanem kapitalista alapon. Nem az állam, hanem magántőke társaságok tulajdonában lenne minden, ami ingó és ingatlan, és mi bérelhetnénk azokat, amennyiben jól viselkedünk és van pénzünk.
Klaus Schwab ötlete rendkívüli módon megtetszett az ideológiailag roppant elkötelezett, de annál ostobább nyugati politikusoknak. Továbbfejlesztették odáig, hogy egyáltalán ne legyen semmink, és még boldogok se nagyon legyünk, mert a boldog és elégedett ember veszélyes. Már a klímavészhelyzet bolondériájából következő zöldátmenettel is azt célozták, hogy lehetőleg semmit ne fogyasszunk, még annyit se, hogy mondjuk a lakosság képes legyen reprodukálni önmagát, elvégre Európa kapui előtt milliók várnak bebocsátásra. Ablakon kidobott pénz enni, inni, kulturáltan szórakozni.
A túlfogyasztással magyarázták mindezt. Minden évben közzétették az egy főre jutó karbonlábnyomot, emellett tájékoztattak, hogy az év hányadik napjától faljuk fel úgy a bolygót, hogy az már nem lesz képes a csonkolt darabkáit visszanöveszteni szilveszterig. (Ezt a részét sosem értettem, de biztos van valahol, a Föld mélyében elrejtve egy titkos gabonaraktár, ahonnan kizabáljuk azt, amit nem termeltünk meg. Mindegy.) De az a helyzet, hogy ez a túlfogyasztásos izé elitprobléma. Mert
az a bizonyos „túl” tipikusan az a termék, amit a nép az eliten keresztül fogyaszt.
Mint a kommunizmusban a minőségi likőrt. Magánrepülős amerikai színészektől kezdve az agglomerációban moralizálgatókig bezárólag zabálják a „túlt", majd minket hibáztatnak.
A válság arra való, hogy ne fogyasszunk!
Most éppen nem klímavészhelyzet van, a háború se annyira érdekes, mióta más is háborúzik, a covidra már csak az annalesekben emlékeznek, de legalább kéznél van ez a tök jó kis energiaválság. Amit az EU jórészt magának köszönhet, és csak részben Amerikának. Mert
- van energia, csak nem vesszük meg az orosztól;
- ha annyira fontos a Hormuzi-szoros hajózhatósága, akkor nem az oroszokkal kellene szórakozni a Balti- és az Északi-tengereken, hanem Nyugat-Ázsiában rendet csinálni.
De akkor nem lenne energiaválság, az új puritánok pedig nem adhatnák ki a régi jelszót, miszerint tessék kevesebbet fogyasztani. Olyan ez, mint a Bokros-csomagtól Bajnai Gordonig terjedő megszorító politikák magyarázata: akkor is mi fogyasztottuk túl a lehetőségeinket, és azért kell egy kicsit összébb húzni az övet, hogy később jobb legyen. Feri legalább bevallotta, hogy elkúrták, nem kicsit, hanem nagyon. Ursuláékban annyi becsület sincs, mint Gyurcsányban volt, ami nem az utóbbiról árul el mindent.
Az elit nagyon örül, amikor a nép kevesebbet fogyaszt, miután olyan dolgokról kényszerül lemondani, mint a menetrend szerint közlekedő repülőgéppel végrehajtott nyaralás. Elvégre mi baj lehet belőle, ha ezen a nyáron mindenki otthon marad. Legfeljebb tönkremegy néhány légitársaság, pár tízezer vállalkozó, akik a turizmusból éltek, Magyarország GDP-je meg bezuhan 10 százalékkal. Minimum, mert a kapcsolódó szolgáltatásokkal számolgatva lesz az több is. De legalább nemcsak a kerozin hiányzik az egyenletből, hanem a műtrágya és a dízel is, ezért nyaralás helyett mehetünk kapálni.
Másnak még szarabb lesz. Persze akadnak majd lehetőségek, a Bahamákon és az indonéz szigetvilágban visszaállnak a kalózkodásra, ha a német nyugdíjasok és a kobraszívre vágyakozó független-objektív újságírók otthon maradnak. De legalább a túlfogyasztást megúsztuk.
Hogy az el nem fogyasztott energiából, a meg nem kötött üzletekből, a megsemmisült egzisztenciákból és a tönkrement életekből hogyan sarjad majd ki egy újabb Európai Birodalom, ami ezer évig fog állni, arra csak Ursula tudja a választ. Mert először kicsinek kell lenni, hogy később nagyok lehessünk – állítja. Ez is volt már, gyermekkorában sztálinizmusnak és dialektikus materializmusnak hívták. Most előremutató és európai gyakorlat lett a „minél rosszabb, annál jobb”, hiszen
a helyzetnek először romlania kell, hogy javulhasson.
Csak nehogy valaki azt mondja, hogy Brüsszel az új Moszkva!
