Pesti Srácok

Így ferdít a német sajtó a tranzitzónák tekintetében

Így ferdít a német sajtó a tranzitzónák tekintetében

A Mandiner.hu összeszedte, hogyan vélekedett a német sajtó az elmúlt két évben a magyarországi tranzitzónáról, és megnézték azt is, hogy mit írnak most.

Úgy látszik, a hetek óta tartó német belpolitikai válság nyugvópontra ért a hétfőn este a CDU és a CSU által megkötött kompromisszummal. De mit is tartalmaz ez a Merkel-Seehofer paktum? Azt, ami miatt Magyarországot már évek óta teljes gőzzel támadja a német sajtó: a tranzitzónák felállítását. A tranzitzóna fogalmát először a magyar migrációs politika egyik elemeként ismerhette meg a közvélemény. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal meghatározása szerint a magyar jogban „a tranzitzóna olyan terület, ahol tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején az oda érkező külföldi személyeknek lehetőségük van a menekültügyi eljárás szabályszerű megindítására és igénybe venni a tranzitzónákban biztosított szolgáltatásokat a menekültügyi eljárás lezárulásáig. A tranzitzónába érkező személyek annak területét saját akaratuk szerint Szerbia felé szabadon elhagyhatják.”

Ahogy a megfogalmazásból is látszik, a magyar tranzitzónát szabad akarata szerint bármelyik menedékkérő elhagyhatja Szerbia irányába. A Merkel-Seehofer megállapodás alapján létrejött tranzitközpontok viszont a jelenlegi tervek szerint teljesen zártak lennének, tehát semmilyen irányban nem lehetne őket elhagyni. Aki oda bekerül, abból vagy menekült lesz, vagy kitoloncolt visszautasított. Ebből a szempontból tehát a németek által felállított, zárt tranzitközpontok szigorúbbak lennének, mint a magyar határon működő tranzitzónák. Ehhez képest különösen érdekes, hogy miközben a magyar-szerb határon felállított tranzitzónákat „konténerfalvaknak”, „internálótábornak”, valamint „börtönnek” nevezték a német újságírók, addig a saját teljesen zárt tranzitzónáikkal kapcsolatban már nem ilyen kényesek, azokat egyszerűen csak a „tranzitközpont” kifejezéssel írják le.

Érdemes lehet megnézni, miként tudósított a német sajtó egészen 2018-ig a magyar-szerb határon létesített tranzitzónáról, és összevetni azzal, hogy mit írnak most a német-osztrák határon felállított „tranzitközpontokról”. A délnyugat-németországi SWR Aktuell még tudósítót is küldött a magyar-szerb határra annak érdekében, hogy bemutassa, milyen állapotok uralkodnak a tranzitzónákban. Már a cím is sokatmondó, szó sincs benne „tranzitközpontokról”, táborról és szögesdrótról viszont annál inkább: „Szögesdróttal körbekerített tábor”. Nem kell hosszasan magyarázni, hogy a Lager (magyarul: tábor) szó, különösen a szögesdróttal körbekerített „Lager” milyen narratívát erősít a német olvasókban. Az SWR Aktuell azonban nem bízta a véletlenre a tudatformálást, a cikkhez használt kép alatt ugyanis fokozzák a hangulatot, és egyenesen az „internálótábor” kifejezést használják.

PestiSracok facebook image

A Tagesspiegel és a Zeit egy fokkal tárgyilagosabban, csupán „konténerfalvakról” ír, amikor a magyar tranzitzónákról tudósít. A Tagesspiegel arról ír, hogy „Magyarország letartóztatja a menekülteket”, hiszen a menekültügyi eljárásuk befejezéséig a „konténerfalvakban kell maradniuk és nem mozoghatnak szabadon az ország területén”. A német, zárt tranzitzónákkal kapcsolatban már egy szóval sem írnak letartóztatásról, hanem azt emelik ki, hogy egy drámai nap után végre kompromisszum született a menekültek kapcsán. A Zeit „Orbán kormánya konténerfalvakba zárja a menekülteket” címmel írt a tranzitzónákról: azt sem mulasztották el hozzátenni, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a jogvédő szervezetek szerint nemzetközi és európai jogot sért a tranzitzóna. Ugyanez a Zeit a német tranzitzónák már nem a menekültek bezárásáról ír, hanem semleges címmel jelentet meg cikket arról, hogy „az uniópártok tranzitközpontokat akarnak a határon létesíteni”.

A Süddeutsche Zeitung szerint a menekültjog megszüntetését jelentik a magyar tranzitzónák. A német országos napilapban megjelent kommentár szerint „Orbán minden menekültet táborba zár”, és ezzel olyan politikát követ, amelynek egyetlen célja, hogy „minden idegent távol tartson Magyarországtól”. A német tranzitközpontok kapcsán a Süddeutsche Zeitungban megjelent kommentár nem arról ír, hogy „Merkel minden menekültet táborba zár”, hanem azon kesereg, hogy a „tranzit” elnevezés a turizmusra utal, és ezzel megtévesztő módon olyan látszatot kelt, mintha a menekültek csak nyaralnának, és nem a háború, a szegénység, az erőszak és az éhezés üldözöttjei lennének. Szerintük szemantikailag érdemesebb lenne a „kiutasítási központ” kifejezést használni. „Bezárásról” és „idegenek távoltartásáról” viszont szó sincs a cikkben.

A Tagesschau „börtönként” írt a magyarországi tranzitzónákról. Alig egy éve ugyanis terjedelmes tudósítást közöltek arról, hogy 120 menekült vár a röszkei tranzitzónában arra, hogy a menekültügyi eljárása véget érjen. A tudósítás szerint a menekültek a „senkiföldjén várakoznak perspektíva nélkül”, a cikk címe pedig az, hogy „Ez itt egy börtön”. Ugyanez a Tagesschau előbb kompromisszumként emlegeti a német tranzitzónák tervét, majd konkrét javaslatot fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogyan is kellene kinéznie azoknak. A cikkben pedig még véletlenül sem a börtön szót használják a tranzitzónára, hanem a „zárt központ” kifejezést.

A magyar tranzitzónák ötlete egyébként nem csupán a német sajtóban verte ki a biztosítékot, hanem az Amnesty International magyarországi szervezeténél is, akik „Nem a menedékkérők tömeges elzárására!” címmel még petíciót is aláírtak hat másik NGO-val (Artemisszió Alapítvány, Cordelia Alapítvány, Ebony Afrikai Egyesület, Magyar Helsinki Bizottság, Menedék Migránsokat Segítő Egyesület, MigSzol Migráns Szolidaritás Csoport) annak érdekében, hogy a magyar országgyűlési képviselők ne szavazzák meg a tranzitzónák létesítéséről szóló törvényt.

Forrás: Mandiner.hu; Vezető kép: Lokál.hu

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.