Pesti Srácok

A lengyelországi Sosnowiecben megemlékezést tartottak a helyi gettó likvidálásának 75. évfordulóján

A lengyelországi Sosnowiecben megemlékezést tartottak a helyi gettó likvidálásának 75. évfordulóján

Élők menetével emlékeztek meg szerdán a dél-lengyelországi Sosnowiecben a helyi gettó likvidálásának 75. évfordulójáról, és hasonló megemlékezést tartanak csütörtökön a szomszédos Będzin városában is.

A sosnowieci stadion közlelében az Élők menetének résztvevői - köztük a külföldről is érkezett mintegy 200 túlélő, valamint a helyi hatóságok képviselői - megkoszorúztak egy, a városból az auschwitzi lágerbe deportált zsidók emlékére elhelyezett emléktáblát, majd átvonultak a sosnowieci pályaudvarra, ahol egy másik emléktáblát avattak fel. A második világháború előtt Sosnowiecben és Będzinben népes zsidó közösség élt. A megszálló németek itt létesítették a felső-sziléziai bányavidékkel határos Zagłębie Dąbrowskie ipari régió két legnagyobb gettóját.A gettók likvidálását a nácik 1943. augusztus 1-jén indították el. Az eredetileg négy napra tervezett, 800 német rendőr bevetésével végzett akció a zsidó lakosság ellenállása miatt 2 és fél hétig tartott. A gettók lakóinak egy része ugyanis elrejtőzött a gettó területén kialakított búvóhelyeken, 20 fiatal zsidó pedig fegyveres ellenállásba kezdett, melynek leverése három napig tartott. Történészek szerint 1943 augusztusának első felében a będzini és a sosnowieci gettóból mintegy 32 ezer embert deportáltak Auschwitzba. Menekülési kísérlet közben 400 zsidót öltek meg. A náci német haláltábor gázkamráiban a deportáltak 80 százalékát azonnal meggyilkolták. Összességében a Zagłębie Dąbrowskie vidékéről 1942 májusa és 1944 júliusa között mintegy 60 ezer zsidót deportáltak az auschwitzi haláltáborba.

Forrás:MTI, Fotó:MTI

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.