Pesti Srácok

Chilének is elege lett a bevándorlókból

Chilének is elege lett a bevándorlókból

Chile 176 haiti migránst küldött haza szerdán első, úgynevezett "humanitárius repülőjáratán". A hazatelepítést haiti bevándorlószervezetek "kényszerű deportációnak" minősítették.

A hazatelepítés egy a chilei kormánynak a bevándorlók számát csökkenteni hivatott intézkedései közül. A kormány közlése szerint az intézkedést azoknak találták ki, akiknek nem sikerült munkát találniuk a Dél-Amerika egyik legerősebb gazdaságával rendelkező országban, hiszen sok esetben embercsempészek hamis ígéretének bedőlve vándoroltak be Chilébe. A belügyminisztérium egy tisztviselője leszögezte: a hazaszállított emberek maguk fordultak a chilei hatóságokhoz, hivatalos úton kérték hazatelepítésüket, mert nem sikerült új életet kezdeniük a dél-amerikai országban.

A belügyi tárca tájékoztatása szerint összesen 1087 haiti jelentkezett a "humanitárius járatokra". Az utóbbi két évben mintegy 150 ezer haiti vándorolt be Chilébe. A haiti bevándorlók hazatelepítését több jogvédő szervezet, illetve haiti bevándorlószervezetek is elítélték, kitoloncolásnak minősítve az intézkedést, és rasszizmussal vádolva meg a kormányt. A távozóknak ugyanis alá kell írniuk egy dokumentumot, amelyben kijelentik: 9 évig nem térnek vissza Chilébe, és magukkal viszik közeli hozzátartozóikat is. A belügyminisztérium elutasította a bírálatokat, és hangsúlyozta: az "önkéntes hazatérést" az ENSZ is támogatja.

A szerdai "humanitárius repülőjárat" utasai a Reuters brit hírügynökségnek arra panaszkodtak, hogy Chilében rasszizmussal, éhezéssel és munkanélküliséggel kellett szembenézniük. A 38 éves Jean-Baptiste Brignol például azt mondta, hogy bár munkavállalói vízuma volt, nem talált munkát, mert a munkaadóknak nem tetszett a bőre színe. Az Afrikából elragadott rabszolgák leszármazottai lakta karibi Haiti a világ egyik legszegényebb országa, a 2010-es, több, mint 200 ezer ember életét kioltó és a gazdaságot megtépázó földrengésből a mai napig nem tudott kilábalni, miközben politikai válság, rossz biztonsági helyzet és éhínség sújtja. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerdai jelentése szerint Haiti lakosságának csaknem fele, szám szerint 5 millió ember alultáplált.

PestiSracok facebook image

Forrás: MTI; Fotó: MTI

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.