Pesti Srácok

Egy kanadai genderaktivista feminista könyvet olvasott Orbán elleni tiltakozásul az Országház előtt

Egy kanadai genderaktivista feminista könyvet olvasott Orbán elleni tiltakozásul az Országház előtt

Jordan Tannahill genderaktivista azzal szerette volna felhívni magára a figyelmet, hogy hét órán át olvasott fel egy "genderelméletről" szóló könyvet az Országgyűlés épülete előtt. A bohóckodására azonban senki sem volt kíváncsi, a magyarországi fake news médiát leszámítva - írja az Origo.

A balliberális álhírgyárak, köztük a nyíltan neokommunista Mérce.hu és Soros György blogja, a 444.hu óriási lelkesedéssel számolt be arról, hogy pénteken egy Jordan Tannahill nevű genderaktivista hét órán át olvasta fel egy szélsőséges feminista, az amerikai Judith Butler Problémás nem című könyvét a Kossuth téren. A közel 30 éve megjelent Problémás nem című mű lényege a "mainstream feminizmus" kritikája. Az írónő szerint még a hagyományos értelemben vett feminizmus is kirekesztő, mert megpróbál egységes nőképet létrehozni.

https://www.facebook.com/SuburbanBeast/posts/1931388383563767

A professzor amúgy a "queerelmélet" nevű legújabb LGTBQ-agymenés központi figurájának is számít. Az ő könyvét felolvasó Jordan Tannahill a blogja alapján 30 éves, kanadai származású, aki jelenleg felváltva él Budapesten és Londonban. Amellett, hogy genderaktivistásodik, civilben író és művész, legalábbis ő ezt állítja.

A felolvasással - saját bevallása alapján - a "gender studies" magyar adófizetők pénzéből történő finanszírozásának a megszüntetése ellen tiltakozott. A közzétett videofelvételen jól látható, hogy senki sem hallgatja őt, de ez látszólag nem zavarta. Állítólag számos ismerőse és barátja meglátogatta fél órára, bár a videóból nem ez derül ki.

PestiSracok facebook image

https://www.facebook.com/evgeny.belyakov/videos/10157196633745616/

A Facebook-oldala alapján viszont a legkisebb mértékben sem hálás azért, mert befogadtuk őt, ehelyett arra törekszik, hogy megváltoztassa Magyarország politikai-társadalmi rendszerét és kulturális jellegét. November 14-én a Szovjetunió és a kommunista elnyomás ellen a szavát felemelő egyik legnagyobb formátumú amerikai elnök, Ronald Reagan Szabadság téri szobrát gyalázta meg. November 8-án pedig egy "Migrant" feliratú pólóval üzent Orbán Viktor magyar és Theresa May brit kormányfőknek, mert nem ért egyet a két miniszterelnök migrációs politikájával.

Természetesen a Soros-egyetem mellett is kiállt. Mindezek ellenére a magyar társadalomban nem talált túl sok követőre, tehát egyelőre magányosan harcol a "rendszer" ellen. Ha a fake news média ismét előveszi, talán Puzsér Róbert és Karácsony Gergely helyett ő lehetne a budapesti, összbaloldali főpolgármester-jelölt, feltéve, ha addig megtanul magyarul.

Forrás: Origo; Fotó: Origo/Facebook

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.