Pesti Srácok

Lesz-e megosztott kormányzás a keddi választások után Washingtonban?

Lesz-e megosztott kormányzás a keddi választások után Washingtonban?

Lesz-e megosztott kormányzás, azaz republikánus elnök és demokrata többségű képviselőház Washingtonban a kedden tartandó félidős választások után? - teszik fel egyre gyakrabban a kérdést elemzők az Egyesült Államokban.

A kérdésfeltevésre Donald Trump elnök megnyilvánulásai is ösztökélik a politikát elemzőket. Az amerikai elnök október közepén - az AP amerikai hírügynökségnek nyilatkozva - pendítette meg először, hogy a republikánusok elveszíthetik képviselőházi többségüket. "Nem én leszek a hibás érte" - hangsúlyozta. Pénteken Nyugat-Virginiában kampányolva azzal lepte meg híveit, hogy kijelentette: a demokraták képviselőházi győzelme szerinte "megtörténhet". Majd megnyugtató hangon hozzátette: "Tudják, mit mondok erre? Amit egész életemben mondani szoktam: aggodalomra semmi ok, majd kitalálom, mi legyen."

Bár az amerikai gazdaság a makroadatok alapján kifejezetten jól teljesít, a munkanélküliség 49 év óta a legalacsonyabb szintre süllyedt, a fogyasztói bizalom a Conference Board gazdasági kutatóintézet napokban nyilvánosságra hozott adatai szerint októberben - 18 éves csúcsra emelkedve - tovább erősödött, a felmérések többsége mégis azt mutatja, hogy a demokratáknak erős esélyeik vannak a többség megszerzésére a képviselőházban. Ha ez így lesz, akkor kialakul az amerikai politikában "megosztott kormányzás" (divided government) néven ismert gyakorlat: amikor a félidős választások következtében az egyik politikai párt jelöltje irányítja a végrehajtó hatalmat, vagyis kormányoz a Fehér Házban, de a másik párt uralja a törvényhozás egyik vagy mindkét házát.

Nem ismeretlen gyakorlat ez Európában sem. Franciaországban például kohabitációnak, azaz együttélésnek hívják. A Bloomberg hírügynökség elemzése szerint 1860 óta mindössze három alkalommal, 1934-ben, 1998-ban és 2002-ben fordult elő, hogy az elnök pártja nem veszített a félidős választásokon a törvényhozói helyekből. A szavazatvesztés mértéke persze változó. Csúf vereséget szenvedett például 1922-ben Warren Harding republikánus elnök pártja: a 303 képviselői helyéből csupán 221-et tudott megőrizni, és szenátusi bársonyszékeiből is nyolcat elveszített. Igaz, így is maradt vékonyka többsége a 435 fős képviselőházban.

PestiSracok facebook image

Hét évtizeddel később azonban "megosztott kormányzás" következett: a demokrata párti Bill Clinton elnökségének utolsó hat esztendejében, 1995 és 2001 között, a republikánusoké lett a többség a kongresszus mindkét házában. Megválasztása első két évében Bill Clinton - elemzők szerint - nagy hibákat is elkövetett. Rendkívül népszerűtlen adótörvénnyel, vagy a first lady, Hillary Clinton egészségbiztosítási reformra tett többszöri sikertelen próbálkozásával elveszítette a választók jó részének támogatását. A Donald Trumpéhoz hasonló stílusban politizáló Newt Gingrich, georgiai republikánus politikus lett a képviselőház elnöke, és Szerződés Amerikával nevű konzervatív programjával a demokrata párti Bill Clinton kénytelen volt kiegyezni. Ez együttműködést jelentett bizonyos kérdésekben.

Mary Kay Linger politikai elemző a The New York Post című lapban pár nappal ezelőtt megjelentetett elemzésében a Clinton/Gingrich-korszaktól számítja az amerikai politika máig tartó nagy és kivált ideológiai kérdésekben meglévő megosztottságát. David Kornacki, az NBC televízió belpolitikai tudósítójának értékelése szerint a republikánusok konfrontatív stratégiája és kompromisszumot nem ismerő napi politizálása jót tett Bill Clintonnak. Változtatott, és 1996-ban másodszorra is elnökké választották. Valószínűleg nem véletlen, hogy a republikánusokhoz közelálló Fox televízióban kerekasztal-beszélgetésekben és kommentárokban az elmúlt hetekben többször is felbukkant az az érvelés, miszerint ha a republikánusok most elveszítik a képviselőházi többséget, akkor 2020-ban ismét Donald Trump lehet az elnök.

Minden előrejelzés azt vetíti előre, hogy a szenátusban megmarad a republikánus többség, és ezzel a lényeges ügyekben - például a bírók kinevezésében - érvényesülhet a republikánus akarat. Vasárnap - két nappal a választások előtt - a Politico című lap azt írta: a demokratákat olyan mértékben traumatizálta a 2016-os választásokon elszenvedett vereség, hogy kedden újabb meglepetésszerű választási katasztrófával szembesülhetnek.

MTI; Vezető kép:

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.