Pesti Srácok

Magyar Idők: A baloldal szerint Sorosnak semmi köze a migráció segítéséhez

Magyar Idők: A baloldal szerint Sorosnak semmi köze a migráció segítéséhez

A balliberális média ismét gőzerőre kapcsolva próbálja meg elhitetni, hogy a névtelen bankkártyák a migránsok kezében a „Habonyhoz köthető” Nova24TV szlovén hírportál fantazmagóriája csupán. Szerintük azt még senki sem bizonyította hitelt érdemlően, hogy Soros valóban migránshordákat szervez, ellenben a CEU kipaterolása veszélyes precedensül szolgálhat Európában – írja a Magyar Idők.

Ismeretes a 24.hu és hasonlóan független-objektív lapok által hivatkozott Libération kérdés-felelet rovatában megjelentekről – amelyben arra a kérdésre adnak választ, hogy vajon igaz-e, hogy az UNHCR, Soros és az EU hitelkártyát osztanak a bevándorlóknak, hogy európai útjukat finanszírozzák –, hogy annyira hiteles, mint mondjuk egy Amnesty-jelentés a menekültekkel szembeni embertelen bánásmódról a magyar tranzitzónában. A Libération arról ír ugyanis, hogy a CheckNews pontról pontra cáfolta a hírt. Itt megjegyezném, hogy arra a CheckNews-ra hivatkoznak, amelyik ugyanannak a tulajdonosnak a birtokában van, mint maga a Libération – írja Jurák Kata, a Magyar Idők újságírója.

Az általuk közölt tényfeltárás a következő: a bankkártyás fotó egy UNHCR-tanulmányról származik. A GREECE CASH ALLIANCE bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi a hitelkártyák megszerzését, tehát különböző feltételek mellett, kizárólag Görögországban használhatják azokat. Soros György pedig úgy került a történetbe, hogy 2017-ben aláírt egy 500 millió eurós megállapodást a MasterCarddal a bevándorlók segítésére. Hozzáteszik: a magyar származású milliárdos rendszeres célpontja szélsőjobboldali pletykáknak. Majd levonják a konzekvenciát: bonyolult Soros György közvetlen bekapcsolása az eseményekbe, annak ellenére, hogy a vállalat és a milliárdos számos jótékonysági akcióban vesznek részt a menekültek megsegítése érdekében.

A hivatkozott oldal fő részvényese az impresszum szerint az SFR Press, kiadója és szerkesztője pedig Laurent Joffrin. Míg az SFR Press oldala már nem is létezik (404 error), addig az említett „objektív” úr nevéhez olyan nagysikerű szerzemények fűződnek, mint pl. A veszélyeztetett baloldal címmel megjelent könyve, de a többi írása is hasonló szellemi magasságokba repít. A Libération-lapcsoport tagja egyébként a Le Monde is, és ehhez a lapcsoporthoz tartozó nagyszerű sajtótermék volt az, amely a napokban Orbán Viktorról közölt karikatúrát baseballütővel a kezében. A lapcsoport Patrik Dahi tulajdona, akit a harmadik leggazdagabb francia milliárdosként tartanak számon. Övé az SFR-Numericable, a L’Express, a Libération, a BFM-TV, a BFM-Business és az RMC. Ez az ember pedig Macron fő támogatója. Dahi egyébként ezen – a már nem létező, de ügyesen előhozott – webarchívumos cikk szerint úgy véli, hogy Orbán Viktor megszállottja Sorosnak. A Bloomberg viszont fel is tárja, hogy Dahi és Soros pénzügyi kapcsolatban áll.

PestiSracok facebook image

A nagy objektív portál annyira független Sorostól, mint a Helsinki Bizottság vagy az ENSZ. Nem csoda tehát, hogy a Libération mosdatja Sorost – írják a cikkben. A tények szerint a MasterCard 2016 óta nyíltan támogatja a migrációt. Nagyjából ekkortájt szerzett – jelentős részvényesként – befolyást Soros a Visa-ban, és tuningolta meg a MasterCarddal a migrációt. Ne felejtsük el azt, hogy George Soros pénzügyi spekuláns nem véletlenül vásárolta be magát a Google-be, a Netflixbe, a Facebookba – és szállt ki az ominózus nagy botrány előtt – és a Visába is. A francia liberális sajtó védekezését egyébként már megelőzte a The New York Times, amely felhívta arra a figyelmet, hogy a Hondurasból származó migránskaraván annyira szervezett, hogy már akkor pert indítottak Donald Trump ellen, amikor még nem is léptek be az Egyesült Államokba. A liberális lap hosszú fejtegetésbe kezdett: szerintük Sorost vádolni a migráció szervezésével, vagy az amerikai politika befolyásolásával csupán összeesküvés-elmélet.

A Daily Caller amerikai konzervatív portál erre felidézte: Soros 2016-ban maga dicsekedett el azzal, hogy félmilliárd dollárt különített el a migráció támogatására. Ráadásul – a kiszivárgott információk szerint – a milliárdos tőzsdespekuláns hálózata 2014-ben olyan tervekkel állt elő, amelyek azt célozták, hogy 2018-ra tízmillió fővel nagyobb legyen az amerikai választók száma, amivel azt a tábort kívánták növelni, amelynek körében Soros kedvenc liberális demokrata jelöltjei a legnépszerűbbek. Érdemes megjegyezni, hogy a „független-objektív” The New York Timesba Soros ebben az évben legalább hárommillió dollárt pumpált „adományként”. A lap nyilván nem ezt akarja meghálálni a nagy szerecsenmosdatással.

Forrás: Magyar Idők; Vezető kép: Daily Express

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.