Pesti Srácok

Megkezdődtek a helyhatósági választások Szlovákiában

Megkezdődtek a helyhatósági választások Szlovákiában

Mintegy háromezer településen nyíltak meg a szavazóhelyiségek Szlovákiában szombaton reggel, s ezzel megkezdődtek az 1993-ban önállósult ország történetében immár hetedszer rendezett helyhatósági választások. A voksolás első nem hivatalos részeredményei urnazárás - vagyis szombaton este tíz óra - után jelennek majd meg, a nem hivatalos végeredményekre pedig vasárnap hajnalban lehet számítani.

A választáson - az ország területén állandó lakhellyel rendelkező külföldiekkel együtt - csaknem négy és fél millió választásra jogosult vehet részt, ők csaknem hatezer szavazókörzetben voksolhatnak este tíz óráig. A helyhatósági választáson Szlovákiában rendszerint meglehetősen nagy a részvételi arány, legutóbb országos átlagban csaknem 50 százalékos volt. A tétje viszonylag nagy, mivel a hatályos szabályozás szerint a települések önkormányzatai mintegy négyezer jogkörrel - köztük a helyi adók elosztásának jogkörével - rendelkeznek.

A voksolás egész ideje alatt hatályban marad a már csütörtökön reggel érvénybe lépett kampánycsend. Ennek idején - egyebek mellett - sem a voksolás részeredményeiről, sem annak részleges részvételi arányáról nem szabad tájékoztatni, arra csak a szavazóhelyiségek bezárását és a jegyzőkönyvek aláírását követően keríthetnek sort a választási bizottságok. A voksolás első nem hivatalos részeredményei urnazárás - vagyis szombaton este tíz óra - után jelennek majd meg, a nem hivatalos végeredményekre pedig vasárnap hajnalban lehet számítani, a hivatalos végeredményeket viszont várhatóan csak vasárnap délelőtt hozza nyilvánosságra a Központi Választási Bizottság (ÚVK).

Forrás/fotó: MTI; a kép illusztráció, a korábbi heyhatósági választáson készült

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.