Pesti Srácok

Sorban állnak a vidékfejlesztési pályázatok nyertesei a garanciáért

Sorban állnak a vidékfejlesztési pályázatok nyertesei a garanciáért

Sorban állnak a vidékfejlesztési pályázatok nyertesei a támogatási előlegekhez szükséges garanciáért; a Start Garancia Zrt. tapasztalatai szerint a kisebb piaci szereplőknek gyakran problémát okoz az önerő és a támogatás maradék összegének előfinanszírozása, ezért sokan visszalépnek a projektek megvalósításától - írta a Magyar Idők.

A lap szombati száma szerint a nyertesek - a támogatási szerződés megkötését követően - az összeg felét előlegként lehívhatják, ehhez azonban - az európai uniós szabályok szerint - valamilyen garanciára van szükség.

Zoltán Csaba, a zrt. vezérigazgatója a lapnak elmondta: az előlegekhez szükséges garanciaigényükkel az elmúlt hónapokban tömegével jelentek meg az agrárvállalkozások a társaságnál.

PestiSracok facebook image

- mutatott rá. A zrt. csak az előlegekhez szükséges garanciát tudja biztosítani, az önerő finanszírozásához szükséges hitelekhez azonban más szervezetek, így például az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány és a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. tud kezességet nyújtani.

A hatmilliárd forint igényléshez képest ugyanakkor alacsony a ténylegesen megkötött szerződések értéke. A vezérigazgató tájékoztatása szerint az idén eddig kétmilliárd forintnyi garanciára kötöttek megállapodást az ügyfelekkel, további kétmilliárd forintnyi projekt elbírálása pedig folyamatban van. A fennmaradó kétmilliárd forintnyi ügylet viszont meghiúsult. Ennek oka részben az, hogy a vállalkozás nem kapta meg a megfelelő pontszámot, vagyis nem jutott át a garanciaszervezet szűrőjén, másrészt Zoltán Csaba szerint nagy számban vannak olyan nyertes pályázók, akik időközben visszalépnek.

Forrás: Magyr Idők, MTI; Fotó: AFP/Genya Savilov

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.