Pesti Srácok

Tíz év börtönt kaphat az ausztrál gyümölcsterrorista

Tíz év börtönt kaphat az ausztrál gyümölcsterrorista

Bíróság elé állítanak Ausztráliában egy ötvenéves nőt, miután a rendőrség hétfőn megvádolta azzal, hogy tűket szúrt a boltokban eladásra szánt eperbe. A gyümölcsterrorizmusként elhíresült esetek nagy riadalmat keltettek, és jelentős károkat okoztak az ausztrál gyümölcstermesztő ágazatnak.

A rendőrség közölte hétfőn, hogy hétrendbeli gyümölcsszennyezéssel vádolta meg a nőt, akire tíz évig terjedő börtönbüntetést szabhatnak ki, ha bűnösnek találják. Az eperbotrány szeptember közepén robbant ki Queensland államban azután, hogy egy férfit hasi fájdalmakkal kórházba vittek, miután lenyelt egy tűvel átszúrt gyümölcsöt, amelyet egy szupermarketben vásárolt. Az eset valóságos lavinát indított el, a közösségi médiában számtalan felvétel jelent meg tűvel átszúrt eprekről és másfajta gyümölcsökről, kezdve az almától egészen a banánig. Hamarosan minden ausztráliai államból érkeztek hasonló jelentések, táplálva azt a félelmet, hogy az epres támadónak utánzói akadtak. A hatóságok és a termelők hiába keresték a választ a történtekre, pedig Queensland állam húszmillió forintnak megfelelő nyomravezetői díjat is felajánlott. A termelők kreatív megoldásokhoz folyamodtak, például fémdetektorokkal vizsgálták át a polcokra került gyümölcsöt, de sokuk áruja veszendőbe ment, miután több ország leállította az ausztrál eperimportot.

Egyedül Queenslandben az epertermelés százhatvanmillió dolláros üzlet, a szabotázs nyomán pedig felére zuhantak a felvásárlói árak az eperszezon tetőpontján. Jon Wacker queenslandi rendőrfőnök hétfőn elmondta, hogy pályafutása valószínűleg legnehezebb nyomozását folytatták le. A rendőrség csaknem kétszáz bejelentést kapott, közülük tizenöt alaptalannak bizonyult. A queenslandi epertermesztőket tömörítő szövetség hétfőn üdvözölte az első vádemelést az ügyben, és úgy fogalmazott közleményében, hogy a válságot a közösségi média gerjesztette, a botrány tényleges vesztesei pedig az epertermesztők voltak, illetve bizonyos mértékben más gyümölcstermesztők és exportálók. Annastacia Palaszczuk queenslandi miniszterelnök több, mint kétszázmillió forintnak megfelelő segítséget ígért a kárt szenvedett gazdálkodóknak.

Forrás: MTI; Fotó: Sky News

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.