Elbontották a Nagy Imre-szobrot a Vértanúk teréről

Nagy Imréről mindenki tudja, hogy kommunista volt, mégpedig a legrosszabb fajtából. Az ’56-os forradalom után mégis volt egy pillanat, amikor a meg nem alkuvó módon, önként vállalt halálával felülírta mindezt. A Jóisten majd elbírálja a tetteit. Amit mi Nagy Imréről gondolunk 2018 decemberében, az pontosan megegyezik azzal, amit 1989 júniusában, az újratemetésének napján elmondtunk róla. Nagy Imre kommunista múltján nincs mit szépíteni, de a halála önmagában is hősies és minden magyar számára példaértékű. Élete döntő – és egyben egyik utolsó – pillanatában a saját nemzete oldalára állt az elvtársai helyett, pedig megúszhatta volna. Tudjuk, hogy nagyon sokan megúszták, és őket sincs jogunk elítélni, mert csak az tehet ilyet, akinek volt módja az akasztófa árnyékában meghozni a döntését.

Egyelőre arról döntött a Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság, hogy az eredeti emlékmű kerüljön vissza a Vértanúk terére. Ebből az következik, hogy a Nagy Imre-szobrot máshol kell elhelyezni. Van abban tudatosság, hogy miközben a Kossuth tér eredeti állapotát helyreállítjuk, az Országház és a képviselői irodaház közötti közterület a II. világháborút követő rövid demokratikus kísérlet emblematikus alakjai szobrainak ad helyet, Kéthly Annától Bibó Istvánon át Kovács Imréig. Annak ellenére, hogy Nagy Imre ezen korszakban tanúsított magatartásában semmi méltányolhatót nem találhatunk, az előbbiekben mondottak alapján talán az ő szobra is helyet kaphatna ebben a térben. Hiszen 1956-ban ő is egy oldalra került azokkal, akikkel szemben 1945 és 1948 között – például házelnökként is – a diktatúra kiépítésén ügyködött. Magam a Jászai Mari teret méltó megoldásnak tartom, de a döntéshez az alkotó hozzájárulása is szükséges.