Pesti Srácok

Törvényértelmezési segítség rabszolgaság-szakértő álhírgyárosoknak

Törvényértelmezési segítség rabszolgaság-szakértő álhírgyárosoknak

Ritka szerencsés csillagzat alatt él Magyarország, hiszen az ellenzékről kiderült, hogy a sajtószabadság és a gazdaság mellett a rabszolgatartó társadalmakhoz is ért. A 2011 óta legalább évente újra és újra megszűnő sajtószabadság, továbbá a 2010 óta fenntarthatatlan és összeomláshoz vezető gazdasági növekedés után most képesek voltak meglátni a túlóratörvényben a rabszolgatartás elemeit. A Magyar Idők közlése alapján azonban ebbe a számításukba is belecsúszott néhány hiba.

Ellenzéki álhír: A túlórát háromévente kell kifizetni

Valóság: A túlórát ezután is ugyanúgy havonta kell kifizetni a havi fizetéssel együtt, mint eddig.

Ellenzéki álhír: Több száz túlórára kényszeríthetik az embereket

PestiSracok facebook image

Valóság: A dolgozó beleegyezése kell minden túlórához, senkit sem lehet korbáccsal kihajtani a gyapotföldre. Ráadásul eddig is több száz (háromszáz) óra volt az éves túlórakeret, az éles szemű baloldal mégsem kiáltott rabszolgaságot, és nem nyúlt hozzá a 2010 előtti kormányzása idején.

Ellenzéki álhír: Az új törvény sokkal több túlórát tesz lehetővé, mint más európai országokban

Valóság: Az Európai uniós irányelv évi 416 túlórát enged meg, ami nemcsak a korábbi, de még a mostani 400 órás magyar szabályozást is meghaladja. Úgy tűnik, rabszolgatartás terén behozhatatlan a hátrányunk a nyugati demokráciákkal szemben.

Ellenzéki álhír: A szakszervezetek jogai csorbulnak

Valóság: A szakszervezetek jogai változatlanok maradnak, a szakszervezetek azt sérelmezik, hogy a munkáltató szakszervezet nélkül is megegyezhet a dolgozóval.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.