Varga Mihály: A kitelepített svábok magukkal vitték magyarságukat
A második világháború után Magyarországról elűzött svábok magukkal vitték német földre magyarságukat is - mondta Varga Mihály pénzügyminiszter, a II. és III. kerület fideszes országgyűlési képviselője a német ajkú lakosság kitelepítésének emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen vasárnap Békásmegyeren.
Varga Mihály kiemelte: a Németországba kitelepítettek halálukig kettős identitásúak maradtak, őrizték és ápolták kapcsolataikat Magyarországgal. A nyolcvanas években pedig - amikor javult a két ország közötti viszony - testvérvárosi kapcsolatok tucatjai születtek: a "Magyarországról egykor elűzött német-magyarok" összekapcsolták "kinti településeiket az óhazában lévő, kényszerből elhagyott településükkel".
Hozzátette: ezeket a barátságokat ápolni kell, hiszen "az igazi megértés hírcsatornái".
A miniszter elmondta: Békásmegyerről 2281 embert, 575 családot telepítettek ki. "Nekik hazájuk volt Magyarország, a magyar nép része voltak".
Kitelepülésükre a formális ok az volt, hogy az 1941-es országos népszámláláskor németnek, német ajkúnak vallották magukat. Összesen mintegy 16 millió ember volt kénytelen hazáját Keleten elhagyni, köztük mintegy 220 ezer Magyarországról kitelepített magyar-német volt.
Megjegyezte: "fonák dolog", de a "német csodát" ezzel a 16 millió frissen betelepített németajkúval valósították meg Konrad Adenauer egykori kancellár Németországában. Ugyanakkor ezek az emberek "idehaza, Magyarországon nagyon hiányoztak".
Ráadásul az itthon maradók zöme félelemben, a háborús bűnösség vádja alatt élt: elhagyták nyelvüket, féltek attól, hogy őket is kitelepítik. Nem beszéltek sem a családban németül, sem a falujukban, közösségeikben
- mondta Varga Mihály.
A miniszter felidézte: a török hódoltság idején elnéptelenedett Dunántúlra és a Duna mentére a XVIII. század elején a nagybirtokos főnemesek ezrével, tízezrével telepítettek be németeket. Svábföldön, a Duna menti Ulmban gyűjtötték össze és tették hajóra elsősorban a fiatal, katolikus házaspárokat.
Magyar földön "előre beosztottan szálltak ki a hajókból" és kezdtek faluépítésbe. "Rendszert és nyugalmat, németes erényeket hoztak a háborúkban megfáradt magyar földre. (...) Portáik, falvaik hamarosan rendezettségről, gazdagságról árulkodtak. Mesterségek tucatjait művelték, rengeteget tanult tőlük a békességbe visszailleszkedő magyar nép" - mondta.
Hozzátette: a bevándorló németek - azonosságukat, jobbára a nyelvüket is megőrizve - gyorsan beilleszkedtek a magyarországi életbe: jól érezték magukat új hazájukban. Az 1848-as magyar szabadságharcban három zászlóaljnyi német nyelvű katona küzdött a magyar oldalon.
Varga Mihály arról is beszélt: Magyarország az egyetlen ország, amely - 2012 óta - gyásznapon emlékezik a németek kitelepítésére, amelyet a potsdami szerződés részeként, nemzetközi döntés kényszere alatt hajtott végre a háború utáni Magyarország.
Az emlékezés napjának január 19-ét jelölték meg, mert 1946-ban ezen a napon kezdődött a magyarországi településeken élő német nemzetiségű magyar állampolgárok Németországba telepítése.
A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták a békásmegyeri Szent József-templom falán lévő emléktáblát. A megemlékezésen részt vett mások mellett Bús Balázs (Fidesz-KDNP), Óbuda-Békásmegyer polgármestere.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Máthé Zoltán
