Teljes káosz és harc a csúcspozíciókért Brüsszelben
Frans Timmermans szavaival élve Trónok harca-típusú küzdelem kezdődött Brüsszelben az uniós csúcspozíciókért. A választási eredmények alapján annyi mindenesetre már most valószínűsíthető: a néppárti Manfred Webernek kisebb csodára lenne szüksége ahhoz, hogy az Európai Bizottság következő elnöke lehessen. Ma a tagállami vezetők is tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy megvitassák a személyi kérdéseket. A Magyar Nemzet körképét olvashatják.
A néppárti Manfred Weber tegnap Münchenből ismételte meg üzenetét, miszerint az Európai Bizottság élére mindenképp az uniós csúcsjelöltek közül kell elnököt választani, hiszen ők azok a politikusok, akik a kampány során „bemutatták magukat az embereknek”. (A közvélemény-kutatások szerint még Németországban sem nagyon ismerik a bajor Weber nevét, és a többi csúcsjelölt személye sem vált ki túl nagy lelkesedést a hazáján kívüli tagállamokban.) Az Európai Néppárt frakcióvezetője ugyanezt a gondolatmenetet már a voksolás éjszakáján ismertette: szavai szerint a meglehetősen magas, ötven százalék feletti választási részvétel nyomán a demokrácia él és virul Európában, ez pedig azt vonja maga után, hogy a legtöbb voksot begyűjtő pártcsalád csúcsjelöltjét kell Jean-Claude Juncker utódjaként megnevezni.
Ha az emberek komolyan veszik a választást, a tagállamok vezetőinek is így kell tenniük
– hangoztatta a csúcsjelölt vasárnap éjjel Brüsszelben. Az európai kormány- és államfőknek már ma lehetőségük lesz rá, hogy reagáljanak a meglehetősen leegyszerűsítő bajor érvekre, ugyanis ma összeül az Európai Tanács, hogy tárgyaljon az uniós csúcspozíciók sorsáról. A Magyar Nemzet szerint borítékolható, hogy a csúcsjelölti rendszer fő kritikusaként ismert Emmanuel Macron ismét az automatizmus ellen szólal majd fel, de a sajtó már az Angela Merkel kancellárral egyébként nagyon jó kapcsolatot ápoló Mark Rutte holland miniszterelnököt is a bírálók között említi.
A Magyar Nemzet által készített grafikon az új EP összetételérőlXavier Bettel luxemburgi miniszterelnök hetekkel ezelőtt szintén azt fejtegette: az embereknek Luxemburgban fogalmuk sincs arról, hogy kik azok a „Spitzenkandidatok”. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig a magyar álláspontot ismertetve tegnap Brüsszelben ugyancsak arról beszélt, hogy a kormány jelenleg egyik parlamenti jelöltet sem tartja alkalmasnak az Európai Bizottság vezetésére. A német Kereszténydemokrata Unió tegnap újra felkarolta a csúcsjelölti rendszert, így Weber elnöki ambícióit. A már ismert eredmények fényében még az is elképzelhető, hogy a mai tanácsülés egy oldalra tereli a magyar kormányt és a liberális országokat a csúcsjelöltek kérdésében.
Míg a Fidesz tizenhárom elért mandátumával a német, lengyel és román delegáció mögött a néppárt negyedik legerősebb – ám felfüggesztett tagsággal működő – pártja, a liberális oldalon sem lehet panasz a választási teljesítményre. Macronék immár hivatalosan is a Guy Verhofstadt-féle EP-frakciót erősítik, amely 69-ről 109-re tornázta fel a mandátumainak a számát, és ezzel a parlament harmadik legütőképesebb csoportja lett. Tegnap a megreformált ALDE egyébként kinyilvánította, hogy értelmezésükben egyetlen jelölt sem tudhat maga mögött parlamenti többséget, az újonnan kialakult erőviszonyok pedig megkövetelik, hogy a testület egy olyan politikust jelöljön bizottsági elnöknek, aki nem a hagyományos pártvonalak mentén mozog.
Frans Timmermans. Fotó: Horváth Péter GyulaA szocialista Frans Timmermans egyébként szintén úgy vélekedett vasárnap éjjel: a számok azt mutatják, hogy az új összetételű parlamentben egyetlen frakció (értsd: az Európai Néppárt) sem megkerülhetetlen. Azt ugyanakkor nem jelentette be, hogy magának követelné az elnöki széket. Mint mondta, számára a tartalmi kérdések egyelőre nagyobb súllyal bírnak a személyi kérdéseknél. A liberálisok mellett az Európa-szerte jól szereplő zöldekből is lehet királycsináló: ők 62 képviselőjükkel jelenleg az EP negyedik legnagyobb frakcióját jelentik. Mindenesetre ez a forgatókönyv sem épp Manfred Webernek kedvez, aki a kampányban számos alkalommal megkapta, hogy nem elég „zöld”. A végleges eredmények szerint a néppárt 216-ról 180-ra, a szocialisták pedig 185-ről 146-ra csökkentették a mandátumaik számát, tehát együttesen meg sem közelítik a 376 fős parlamenti többséget. A Timmermans nevével fémjelzett progresszív szövetség (ez a zöldeket, liberálisokat és a szélsőbaloldalt is magában foglalja) 362 képviselőt tudhat biztosan magáénak – utóbbi szintén kevés a többséghez.
Velük szemben egy teljes jobboldali együttműködés is csak egy körülbelül 350 fős csoportot tudna kialakítani, amit önmagában ellehetetlenít, hogy a néppárt részéről már számos alkalommal jelezték: nem fognak együttműködni szélsőséges pártokkal, így Matteo Salvini Ligájával sem. A megcsonkított néppárt és a szociáldemokraták végül tehát a zöldekkel és a liberálisokkal egészülhetnek ki egy négypárti szövetségben: utóbbinak 503 képviselő, tehát kényelmes parlamenti többség jutna. Egyébként az EPP, az ALDE és a szociáldemokraták együttesen is megugorják a 376 fős küszöböt, de elemzők szerint a Zöldek jó választási teljesítménye és a környezetvédelmi ügyek súlya miatt számolni kell velük. A vázolt többség persze ismét kérdéseket vet fel az EPP ideológiai hovatartozására vonatkozóan.
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: Euractiv
