Újabb botrány az MTA háza táján - nem fogják kitalálni, hogy milyen témában

Súlyos visszaélések gyanúja merül fel az MTA Prémium Posztdoktori Program napokban kihirdetett nyerteseinek listáját böngészve - hívja fel a figyelmet az Origo. A lap azt írja, hogy az MTA 2016-ban indította el a programot, amelynek célja a „nemzetközi szinten is jelentős önálló eredményekkel és kimagasló színvonalú kutatási programmal rendelkező fiatal kutatók” támogatása. Az arra érdemes fiatal kutatók havi bruttó 600 000 forint támogatásban, valamint dologi kiadásokra fordítható, évi legfeljebb bruttó 2,4 millió forintban részesülnek. A kimagasló fizetés célja elméletileg az, hogy a tehetséges, külföldön is versenyképes kutatók ne hagyják el az országot, hanem itthon építsenek karriert. A program másik célja, hogy „felkészülési lehetőséget nyújtson más kiválósági programokban való sikeres részvételre”, köztük az ERC-programban - magyarán, hogy a kezdőlöket után a kutató európai uniós kutatási pénzeket is haza tudjon vonzani. Megdöbbentő tehát, hogy idén számos nemzetközileg nulla teljesítménnyel rendelkező „kutató” is megkapta.

Egyikük Szilágyi Emőke Rita, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa, tudományos titkára, aki „Oláh Miklós levelezése. Kritikai kiadás II.” című pályázatával nyerte el az ország legrangosabb és legtöbb pénzzel járó tudományos ösztöndíját. A döntés különösen érthetetlen, mivel a Tudományos Művek tárát böngészve kiderül, hogy Szilágyi Emőkének egyetlenegy cikke sem jelent meg nemzetközileg jegyzett folyóiratokban. Ennek oka alighanem az, hogy Szilágyi Emőke idejének nagy részét akadémiai titkári teendőire és Facebook-kommentelésre fordítja - legalábbis az Origo szerint. A lap azt írja, hogy az elmúlt év során a virtuális térben ádáz harcokat vívott az MTA „autonómiájának” és a „tudomány szabadságának” védelmében, és aktív kommentelője az Akadémiai Dolgozók Fóruma Facebook-csoportjának. Nehéz tehát nem úgy értékelni a helyzetet, hogy az MTA politikai szolgálataiért cserébe tüntette ki a nemzetközi tudományos eredményekkel nem rendelkező Szilágyi Emőkét.

Szilágyi Emőke persze nincs egyedül: rejtélyes okokból nyert például a szintén MTA-s Koltai Júlia Anna, akinek összesen két darab nemzetközi cikke van, amelyek közül mindkettő sokszerzős (miközben a pályázat kifejezetten önálló nemzetközi teljesítményről beszél), és amelyekre összesen két darab hivatkozás érkezett az évek során. Érdekes jelenség még a szintén MTA-s Csató László, aki a kutatását övező totális érdektelenséget úgy próbálja kompenzálni, hogy cikkeiben folyamatosan önmagára hivatkozik. A Google Scholar szerint Csató hivatkozásainak közel száz százalékát magának köszönheti.

Pedig az Origo birtokába jutott lista szerint a több, mint százötven támogatásra nem méltónak ítélt pályázó között bőven akadtak bizonyított tudósok. Van köztük a világ egyik legrangosabb egyetemén, az amerikai MIT-n doktori fokozatot szerzett, tekintélyes publikációs listával rendelkező matematikus. De van C1-es minősítésű (a világ legrangosabb egy százalékba tartozó) folyóiratban publikáló matematikus, akinek cikkeire 150 hivatkozás érkezett egy év alatt. De méltatlannak bizonyult az ösztöndíjra egy kvantumalgoritmusokkal foglalkozó, a Szingapúri Nemzeti Egyetemen végzett tudós is. Noha a természettudósokat nem lehet összehasonlítani a bölcsészekkel, a sikertelenül pályázó bölcsészek és társadalomtudósok között is akadnak tekintélyes publikációs listával rendelkező, Európa legrangosabb egyetemeit (Cambridge, Oxford) is megjárt fiatal kutatók.

Az már csak külön érdekesség, hogy Szilágyi Emőke nem először, hanem már második alkalommal kapta meg a prémium posztdoktori ösztöndíjat. 2016-ban „Oláh Miklós levelei. Kritikai kiadás” című projektjével pályázott.

További pikáns részletek az Origo cikkében!

Forrás: Origo; Fotó: HPGy/PS