Az 1956-os sortűz áldozataira emlékeztek vasárnap Salgótarjánban
A nógrádi megyeszékhelyen 1956. december 8-án négyezren tüntettek két munkástanácsi vezető kiszabadításáért az akkori Vásártéren, amikor karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre. A sortűznek levéltári források szerint negyvenhat halálos áldozata volt, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) százharmincegyre teszi az elhunytak számát. A városi gyásznapon rendezett megemlékezésen Fekete Zsolt polgármester azt mondta: ennyi év távlatából is megmagyarázhatatlan és felkavaró még a gondolata is annak a leszámolásnak, amely az '56-os események legvéresebb sortüzeként került be a történelemkönyvekbe.
Fekete Zsolt (Salgótarján, Szeretem! Egyesület - DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd, Tarjáni Városlakó Egyesület) felelevenítette: 1956. december elejére Salgótarjánban, a rendszer mintavárosában kettős hatalom alakult ki; a visszaállított tanácsok csak úgy tudtak napi kérdésekben dönteni, ha együttműködtek a forradalmi erőkkel.
Ebben a helyzetben Marosán György, a kommunista párt intézőbizottságának tagja olyan döntést hozott, amelyet soha egy embernek sem szabadna
– fogalmazott a városvezető.
Félelmében, hogy a hatalom kicsúszik a kezéből, kiadta a mára elhíresült parancsot: vegyétek tudomásul, hogy ti nem forradalmárok vagytok, hanem piszkos, rohadt ellenforradalmárok, mától kezdve nem tárgyalunk veletek, mától kezdve lövünk
– idézte fel Marosánt a polgármester. Fekete Zsolt azt mondta: hatvanhárom évvel ezelőtt az államhatalom ártatlan, civil embereket áldozott fel azért, hogy saját erejét az egész ország előtt demonstrálja. A polgármester rámutatott: a sortűz fordulópontot jelentett, azt követően mindenki számára egyértelművé vált, mire számíthat, aki véleményt nyilvánít a hatalommal szemben.
Amit hatvanhárom év távlatából megtehetünk, hogy méltóképpen emlékezünk a sortűz áldozataira; örökké őrizzük emléküket, és mindent elkövetünk népünk, országunk szabadságáért, azért, hogy többé ne legyen olyan hatalom vezetőink kezében, amellyel ártatlan emberek életéről vagy haláláról dönthetnek
– hangsúlyozta a polgármester.
Bérczesi Mihályné, a Pofosz Nógrád megyei elnöke felidézte, hogy 1956. december 8-án minden dolgozó elindult a munkahelyére reggel hat órára, és senki nem gondolta, mi fog történni néhány óra múlva. Elmondta: amikor értesítették a dolgozókat, hogy letartóztatták a munkástanács két tagját, és tüntetést szerveznek, kérve, hogy mindenki vonuljon a rendőrkapitányság elé, a munkások elindultak a tűzhelygyárból, az üveggyárból, a bányából, az acélgyáriakat pedig feltartották, mert az igazgató értesítést kapott arról, hogy a gyáriakra sortűz vár. Így ők már hallották a lövéseket az úton, és mire odaértek, már halottak, sebesültek feküdtek a vásártéren.
A munkástanácsok Salgótarjánban és Csepelen tartottak ki a legtovább, ezért volt szükség a megfélemlítésre
– tette hozzá Bérczesi Mihályné.
A városi gyásznapon délután ökumenikus istentiszteletet tartottak a sortűz áldozatainak lelki üdvéért, majd a második adventi gyertyagyújtás után az emlékezők mécsesekkel a kezükben sétáltak a December 8. térre. A December 8. teret tavaly nyilvánította történelmi emlékhellyé a kormány a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság javaslatára, a város önkormányzata és a Pofosz országos elnöksége kezdeményezésére.
Forrás: MTI; Fotó: Ujkor.hu
