A legrégebbi ismert modern madár kövületeit tárták fel Belgiumban
A legrégebbi ismert modern madár fosszíliáit tárták fel Belgiumban. A különleges lelet betekintést enged a modern madár korai evolúciójába a dinoszauruszok korának végén, épp azelőtt, hogy egy aszteroida becsapódása megváltoztatta volna az életet a Földön.
A kutatók az Asteriornis maastrichtensis nevet adták a fogoly méretű állatnak, amely a kréta földtörténeti korszakban, nagyjából 66,7 millió évvel ezelőtt a parti területeken élt. Ez képviseli a legrégebbi ismert, anatómiailag modern madarat. Koponyája jellegzetességei megegyeznek a tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe tartozó mai madarakéval, például a tyúkéval, a pulykáéval, a fürjével és a fácánéval, valamint a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe tartozó szárnyasokéval – ilyen például a kacsa, a lúd és a hattyú. A kutatást vezető Daniel Field a Csodacsirke becenevet adta a fosszíliának, utalva a csirkékre emlékeztető csőrére és a felfedezés tudományos jelentőségére. A fosszília tudományos neve, az Asteriornis utalás Asztériára, a hullócsillagok görög istennőjére és a pusztító aszteroidára.
A madarak apró, tollas dinoszauruszokból fejlődtek ki mintegy 150 millió évvel ezelőtt. Sok madárnál megmaradtak az olyan primitív jellemzőik, mint a fogak, egészen az aszteroida 66 millió évvel ezelőtti becsapódásáig, amely a fajok tömeges kihalását eredményezte, így a Föld állat- és növényfajainak mindegy kétharmada tűnt el. A most élő, mintegy 11 ezer madárfaj közös ősének megjelenését az eddigi becslések 100 és 70 millió évvel ezelőttre tették a DNS-mutációk arányán alapuló számítások szerint. Mindezidáig az anatómiailag modern madár legrégebbi ismert fosszíliája a Vegavis nevű egyed volt, amely 66,5 millió évvel ezelőtt élt az Antarktisz területén. A madarak családfáján való elhelyezéséről nincs egyetértés a kutatók között. A most felfedezett fosszília első látásra mindössze néhány töredezett végtagcsontnak tűnt, amelyek egy kis kőből álltak ki.
Amikor CT-vel megvizsgáltuk a köveket, meglepődve fedeztünk fel egy hihetetlen, szinte teljes koponyát, amely visszanézett ránk a számítógép képernyőjéről
– mondta Daniel Field, a Cambridge-i Egyetem paleontológusa, a Nature című szaklapban megjelent kutatás fő szerzője.
Az Asteriornis maastrichtensis segíthet fényt deríteni arra, milyen tényezők segíthettek egyes madaraknak, hogy túléljék az aszteroida becsapódását, miközben más madarak kihaltak
– mondta el Daniel Ksepka, a tanulmány társszerzője, az amerikai Greenwichben lévő Bruce Múzeum kutatója.
Az ősmadár viszonylag kis méretű – mintegy 30 centiméter hosszú – teste segíthette túlélését, a globális környezeti katasztrófát követően ugyanis a nagyobb méretű állatok nehezen találhattak elegendő táplálékot
– emelte ki Ksepka.
Forrás: MTI
