Egy lengyel szociológus közzétette, hogyan győzhetjük le a válságot

A szociológus úgy gondolja, hogy, mint társadalmi lények meghódítottuk és magunk alá rendeltük a világot – legalábbis azt hittük. A tudománynak és a technikának köszönhetően létrejöttek a keretek, amelyben működik a gazdaság, a politika, a kultúra, azonban a vírus, amelyet szabad szemmel nem látni, olyan globális megrázkódtatást váltott ki, amelyet nemrég még nem tudtunk volna elképzelni - minderről Andrzej Zybertowicz szociológus értekezett az egyik lengyel portálon közzétett írásában. Kifejtette:

– fogalmazott Zybertowicz, majd úgy folytatta, hogy képtelenség elkerülni a megrázkódtatásokat, azonban lehetőség van könnyebbé, emberségessé tenni azokat. A Mandiner által közölt fordításban a világhírű szociológus kilenc figyelmeztetést tett közzé, amelyeket érdemes végiggondolni. Zybertowicz azt mondta, ahhoz, hogy legyőzzük a válságot, minden embernek – és minden szervezetnek – jelentősen redukálnia kell a saját létezésének összetettségét, ebben segíthet az előbb említett kilenc pont.

1. Az embernek egyfajta természete van, szemben több baloldali ideológus elképzelésével, amely szerint az emberi természet plasztikus, tetszőlegesen választható. Az ember létezésének korlátai vannak. Az emberi világ nem lehetséges konfliktusok és egyenlőtlenségek nélkül; mi csak mérsékelhetjük azokat.
2. Léteznek erők, amelyekkel szemben – a tudomány és technika haladása ellenére – tehetetlenek vagyunk. Még, ha meglesz is a vakcina, idő kell, hogy általánosan elérhető legyen, addig pedig sokan meghalnak. De van orvosságunk a félelem ellen – az értékei szerint élő közösség támogatása.
3. A társadalom, a kultúra, a gazdaság – közlekedőedények. Az egyik destabilizálása befolyásolja a többit. Ezt tudjuk, de pontosabban nem tudjuk, hogyan valósul ez meg. A társadalmi valóság rendszerszerű természete állandóan állít elő előre nem látható jelenségeket. Ez nemcsak a hatóságoknak, hanem mindenkinek szól: mindig kell lennie B-tervnek.
4. A globálizáció túlságosan is összekötötte egymással a világ különböző részeit. Az előre nem várható következmények száma arányosan növekszik a társadalmi élet összetettségével és különbözőségével. Határok nélküli világot építettünk. Ez a válság figyelmeztet: ne felejtsük el, hogy a „határ” az egyik alapvető érték.
5. Az alkalmazkodási folyamatok időt igényelnek. Mire kialakulnak, próbálkozások és hibák egész sorát fogjuk elkövetni, amit nem lehet elkerülni, és ennek komoly ára van. Nemcsak pénzzel fogunk ezekért fizetni, hanem a reményeinkkel, ábrándjainkkal és lelki szenvedésekkel is.
6. Nem mindenre, amit megszoktunk, van igazán szükségünk. Sok országban a majdnem általános jólét, paradox módon a bőség kríziséhez vezetett. Itt az idő, hogy revideáljuk a szükségleteinket.
7. Még inkább, mint eddig, érvényes a szabály: nem tudjuk, mennyi mindent nem tudunk még! Ne legyenek illúzióink, hogy az algoritmusok, az intelligens gépek és az automaták megoldják a problémainkat. Egyre inkább magunk sem értjük a működésüket. Komolyan el kellene gondolkodnunk azon, hogy megérkezett az idő, a technológiai fejlődés lassítására.
8. Azt mondják többen, hogy befejeződött az a világ, amelyet ismertünk. Nézzünk erre másként. A szótárunkban sok elfeledett fogalom van: felelősség, kötelesség, önkontroll. Adjunk nekik új életet.
9. Térjünk vissza a régi erények gyakorlásához. Alázat nélkül nem fogjuk megérteni sem a világot, sem önmagunkat. Hősiesség nélkül nem fogunk tudni helyt állni az akadályokkal szemben. Megértés és nagyvonálúsg nélkül nem fogjuk tudni elviselni egymást.

Forrás: Mandiner, kiemelt kép: Sejmlog.pl