Jelenits István: Isten az embert az önteltségtől úgy óvja meg, hogy ilyen katasztrófahelyzeteket megenged
Jelenits István teológus interjút adott a Mandinernek a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. A piarista rend doyen pap-tanára azt állítja, hogy a mostani válság fegyelemre, alázatra és felelősségtudatra tanít. A jelenlegi egészségügyi válsághelyzetről azt mondta, nem ijed meg tőle, de komolyan veszi a figyelmeztetéseket.
Hívő ember vagyok, és az Úristennek is van terve, és emlékeztet, hogy az életünk kockázatokkal jár, nem vagyunk mindennek az ura. A kelleténél jobban nem kell megrémülni. Ha okosan fogadjuk ezeket a dolgokat, akkor kevés veszteséggel meg tudjuk úszni, és ez megtanít bennünket az alázatra, a fegyelemre és a felelősségtudatra
– fogalmazott. Jelenits elárulta, hogy az egészségügyi előírásokat fegyelmezetten betartja, nem jár üzletekbe, könyvtárba és nem sétálgat az utcákon. Véleménye szerint jelenlegi világunk át fog alakulni, emlékezni fogunk a válságos időszakra, ha már túl leszünk rajta, és ez talán még jót is tesz majd.
Nemcsak azt fogjuk érezni, hogy „Hála Istennek elmúlt, elfelejthetjük”, hanem valamilyen módon tanulunk belőle, a tanulságaival gazdagabbak leszünk. Kockázatok között élünk, nem tehetjük csak azt, amit a pillanat lehetővé tesz, vagy ahová az ingerek vezetnek. Törvényszerű volt, hogy egy ilyen túlhajtott, globális ipari termelésnél, a természet ilyen szintű, világméretű kizsákmányolásánál vírusmutációk álljanak elő, és bekövetkezzen egy világjárvány. Én hiszek Istenben, és úgy gondolom, hogy jól alkotta meg a Földet; az embert pedig az elbizakodottságtól, az önteltségtől úgy óvja meg, hogy ilyen jellegű katasztrófahelyzeteket megenged. Nem azért, hogy elpusztítson minket, hanem hogy fegyelemre, összeszedettségre tanítson, meg messzebbre tekintő felelősségtudatra
– közölte. A teológus szerint a vallásnak most az a dolga, hogy fenntartsa a reményt. Elmondása szerint olyan ez, mintha egy hajóút közben vihar érné az embert:
ez nem azt jelenti, hogy el kell pusztulni; hanem hogy a vihar, még ha pusztít is, egyszer elül, és újra napsütés lesz, normális időjárás. De a vihart nem hagyhatjuk ki a számításból, mert hozzátartozik az élethez. Ennek részei a megrendülések, a ránk szakadó, váratlan megpróbáltatások – de ezek nem arra valók, hogy feladjuk a reménységet.
Jelenits István abban reménykedik, hogy a közös trauma kicsit feloldja az évtizedes politikai szembenállásokat, és a közélet és a privát szféra szintjén is az acsarkodni egyébként szerető magyarok közelednek majd egymáshoz.
Kiemelt kép: MTI
