Pesti Srácok

Gyurcsány Ferenc: A propaganda - háború művészete

Gyurcsány Ferenc: A propaganda - háború művészete

Szun-ce A háború művészete című katonai kézikönyvében azt írja, minden hadviselés alapja a megtévesztés. Ugyanez a helyzet Gyurcsány Ferenc Facebookos videóüzeneteivel. A bukott kormányfő, úgy tűnik kiszabadult a mostanság videói hátteréül szolgáló padlásszobából és megújult formában teríti az igét fogyasztóinak. Legújabb bejegyzésében a védekezés fontosságát bagatellizálja olyan humorosnak szánt egysorosokkal, minthogy "ez nem háború, nem tisztekkel kell harcolni, hanem tesztekkel".

Gyurcsány Ferenc igen komoly hadtudományi okfejtésbe kezdett Orbán Viktor kijelentéseire reflektálva, miszerint háborús helyzetben állunk a koronavírussal. A videó értelmét keresni oktató jellegén kívül (ezért rossz ötlet keresztezni a whiskyt a háborús filmmaratonnal) hiábavaló is lenne egészen a végéig, ahol Gyurcsány elmondja: mindenhol (is) jobb, mint az orbáni diktatúrában. De ők azért persze mindent megtesznek az elnyomás ellen. A zavaros hadtudományi okfejtés és párhuzam állítás után ugyanis, Gyurcsány a német államfőt Frank-Walter Steinmeiert hozta ellenpéldának a szerinte magát tábornoknak vizionáló Orbán Viktorral szemben, bemutatva hogy mennyivel jobb is a haladó nyugaton, hisz ott nem háborúznak a koronavírussal. Hogy Gyurcsányt idézzük, "ha nem tetszik, el lehet menni". Vagy nem. Ugyanis Németországban is ugyanolyan rendkívüli(háborús) állapot van, mint Magyarországon. Ezen pedig az sem változtat, hogy Steinmeiert azt mondja, hogy nem katonák harcolnak katonákkal. Ezt egyébként a magyar miniszterelnök sem állította. A kormányfő csak annyit közölt: a védekezés megszervezését katonásan kell végrehajtani. Itt ér össze Szun-ce évezredes bölcsessége Gyurcsány Ferenc ferdítéseivel. Minden hadviselés alapja a megtévesztés, a DK által folytatott hadviselésre pedig ez különösen igaz.

PestiSracok facebook image

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.