Pesti Srácok

Magyarország már nem "biztonsági potyautasa" a NATO-nak

Magyarország már nem "biztonsági potyautasa" a NATO-nak

Magyarország már nem "biztonsági potyautasa" az Észak-Atlanti Szövetségnek, hanem a 2016-ban indított honvédelmi- és haderőfejlesztési programnak köszönhetően kiszámítható, vállalásait pontosan teljesítő NATO-tagország – írta szerdai számában a Magyar Nemzet.

A cikk írója megjegyzi, hogy a néhány éve egyes vezető szövetségesek képviselői által még blöffnek tartott fejlesztések komolyságáról először a 2018-ban aláírt, jelentős beszerzési szerződések tettek tanúbizonyságot.

– írta. A lap felsorolja, hogy az immár pozitív visszajelzésekben nagy súllyal esik latba a tatai nehézdandár fejlesztése, és emlékeztetnek, hogy az alakulat júliusban kapta meg harckocsizó zászlóaljának első négy, kiképzésre szánt Leopard 2-es harckocsiját; az év végéig 12 darab felújított KMW Leopard 2A4HU tank érkezik Tatára. Fontos lépés volt a lövészkatonák felszereléséhez a cseh licenc alapján, Kiskunfélegyházán előállított gépkarabélyok, géppisztolyok és pisztolyok beszerzése is. A lövészek képességeit a mai elvárásoknak megfelelően növelik a Saabtól beszerzett Carl Gustaf M4 páncéltörő fegyverek is. Hasonló fontosságú vállalás ugyanakkor a saját légtér megvédéséhez szükséges képességek megteremtése is. A lap forrásai szerint Magyarország megítélése az átgondolt, pontosan megtervezett, anyagilag és politikailag is kellően támogatott haderőfejlesztésnek köszönhetően tovább javulhat. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a NATO a nemzeti össztermék (GDP) két százalékának védelmi célú felhasználását várja el a tagországaitól, emellett azonban nem mindegy, hogy az aktuális költekezések milyen hatékonysággal valósulnak meg, milyen mérhető, mozgósítható eredménnyel járnak.

PestiSracok facebook image

– áll a cikkben.

Forrás: MTI; Kiemelt kép: PS/Horváth Péter Gyula

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.